Hogyan dolgozták fel azok az abortuszt akiknek a férje nem akarta a babát és e miatt kellett megcsinálni?

Szia!Bátorítani akarlak. Mi nagyon hirtelen kerültünk iszonyú nehéz anyagi helyzetbe, amikor bejelentkezett a harmadik gyerkőc. Tudtuk, hogy nehéz lesz, de azt is, hogy soha nem ölnénk meg. Amikor láttam annak idején a néma sikolyt, elhatároztam, hogy akármi lesz, ilyet nem teszek a gyerekemmel. Arról nem beszélve, hogy jó pár ismerősömnek volt abortusza, és lelkileg teljesen tönkrementek (anyukám is többek között. Még ennyi év után is mindig gyötrődik rajta). Egy másik ismerősömet pont a párja "kényszerítette", holott ő nagyon szeretett volna még gyereket. Lelkileg belerokkant, és ott csalta meg a férjét, ahol és akivel tudta, hogy bosszút álljon.

Aztán ahol nekünk jut, ott neki is jut, akárhányadik. Szóval anyagilag jobban lettünk, többen segítettek, pl. ruhával, stb. és az állami támogatás is sokkal nagyobb a három gyerekre, mint kettőre. Több a családi pótlék, ingyen tankönyvek, ingyen étkeztetés, kedvezményes utazás, ez már egy hatalmas könnyebbség. Úgyhogy könnyebb lett a hárommal anyagilag, mint mikor még kettő volt. Furán hangzik, de így van. Hála Istennek, mindegyiket tudtam sokáig szoptatni, úgyhogy tápszer se kellett.

A férjeddel beszéld meg, Nem kényszeríthet rá, hogy megtedd. Egy egészséges kapcsolatban egy gyerek csak erősít, nem pedig szétválaszt. Az abortusz lesz az, ami szétválaszt majd. Biztosan nagy a nyomás rajta, de még nagyobb lesz, ha egy lelkileg tönkrement felesége lesz.

Ha felsorakoztatod az érveket és az ellenérveket egymás mellé, akkor szerintem rájössz, hogy mit kell tenned.

Gondolj bele, hogy melyiket bánnád jobban? ha nem lenne 3. gyerek? vagy ha lenne, de a férjeddel megromlana a kapcsolatotok, esetleg el is válnátok + anyagi gondok(és gondolom nem arról van szó, hogy nem tudtok nyaralni menni, hanem arról, a kettőtök jövedelme X és ha 5-en lennétek, nem 4-en, akkor a kiadás X + 40 ezer lenne.

Még nem voltam 18, mikor becsúszott a baba (védekezés mellett), a lány 6 évvel idősebb volt, ideális korban volt a szüléshez. Rábeszéltem, hogy vetesse el, megtette...

Soha egy percig sem bántam, racionálisan gondolkodtam, tudtam hogy a lány nem a nagy Ő számomra, anyagi háttér közel sem volt meg, középsuli helyett ha elmentem volna 8 órában dolgozni, akkor talán. A lány és a gyerek soha nem lettek volna boldogok valószínűleg, én tuti nem.

Magamban úgy gondoltam/gondolom, hogy nem vettem el életet, mert még létre sem jött igazán, tudom ezzel sokan nem értenek egyet, de nem érdekel...

Azt, hogy a lányban mi játszódott le, soha nem tudom meg, azóta van egy fia, valaki mástól, szerintem túl tette magát a dolgon és boldog.

Biztos vagyok benne, hogy anno jól döntöttem.

Én a helyedben racionális lennék és a már meglévő 2 gyerekemre koncentrálnék.

Persze 22 éves fejemmel, pasi létemre ki vagyok én, hogy ebben a témában tanácsot adjak...?

A lényeg, hogy évek múlva se bánd a döntésed!

Kedves kérdező!

Mi lett veletek? Megtartottátok a babát vagy nem?

Sajnos én is ugyanebben a helyzetben vagyok, mint te voltál.