Másnak is ilyen nehéz volt túltenni magát az abortuszon?

Sajnálom a helyzeted. Én sem igazán tudom megérteni ezt a fajta szülői szeretetet. Érdekes az én anyukám, mikor azt hitte, h tesóm barátnője babát várt, csak mert a lány igen furcssán viselkedett, beszélgetett vele, azt mondta ne hogy elvetessék, inkább felnevelné ő - 63 évesen, és én tudom, h meg is tenné. Inkább ezt nevezném szeretetnek.

egyik hozzászóló írta, hogy miből tartotta volna el, meg nem mondhatta volna azt, h ezt most nem veszem meg. Miért kell feltétlenül mindent megvenni egy gyereknek, amit csak akar?Ha így állna a helyzet, akkor mindenkinek legalább milliomosnak kellene lennie, ha gyereket akar vállalni.

12-es! Nem dicsekedtem, hanem egy példát mondtam, hogy így is lehet. Mellesleg szerintem többen vagyunk olyanok, akik meglévő egzisztenciába vállalnak gyereket és nem pedig csak úgy, mert becsúszott. Persze ilyen is van, és le a kalappal előttük, ha így is vállalják, én csak arra akartam rávilágítani, hogy így "sokkal könnyebb" felnevelni egy gyereket, hogy meg tudom venni neki a pelust, a ruhát, a kaját, tudom oviztatni, iskoláhztatni, stb stb. Mintha úgy vállalnám, hogy még az se biztos, hogy én hogyan szerzem meg a napi betevőt, hát még a gyerekemet hogy fogom ellátni.

18-as, igazad van, nem az a lényeg, hogy a szüleink álmait váltsuk valóra. Az a lényeg, hogy mi saját magunk elérjük az álmainkat, sikeresek és elégedettek legyünk. Megsúgom, a szüleinknek is alapvetően ez a célja, ezért csapkodnak minket verbális ostorral, hogy menjünk előre, tanuljunk, keressünk munkát. Legalább is jobb esetben. Persze vannak olyan anyukák és apukák, akik azért küldok el a gyereket dolgozni, mert ők nem hajlandóak rá és majd a kölök megkeresi nekik az italra és a cigire valót, de én nem is róluk beszélek.

A kérdező szülei gondolom nem ebbe a kategóriába tartoznak, hanem abba, amelyik még óvni próbálja a lassan kirepülőfélben levő csemetéjét hibáktól, amiket ha elkövetne, akkor lehet, hogy egy életre megbánná, még azt is, hogy megszületett.

Azt egyébként én is mondtam, hogy abortuszra nem kötelezető senki, úgyhogy ha a kérdező okolni akar valakit, akkor elsősorban saját magát okolhatja a történtek miatt, mert 1 ő volt az aki nem vigyázott, 2 ő volt az aki nem járt utána eléggé alaposan. Tehát ha haragudni kell, akkor haragudjon saját magára. Egyébként meg nem értem, hogy ha vitték őt tanácsadásra, miféle tanácsadó az, amelyik nem említi meg azt a lehetőséget, hogy ha a kérdező esetleg még is meg akarná tartani a babát, akkor gyámügyisek, bla bla bla. Persze gondolom, hogy ha megemlítette, akkor a szülők rögtön "szó se lehet róla", de ha a kérdező egy kicsit is talpra esettebb, akkor pl elmegy egyedül a tanácsadásra, vagy felhívja az illetőt, hogy mi van, vagy felhív egy segélyvonalat, de persze nem, ő vakon követte a szüleit és nyafogott, hogy de ő nem akarja elvetetni.

Jobb is, hogy elment a baba, kövezzetek meg érte, de ha ennyire nem tudott kiállni a saját döntése mellett a kérdező, akkor jobb is, hogy nem lett belőle anya. Ha már az elején képtelen volt harcolni érte, akkor a születése után se lett volna képes rá. Azért még fel kell nőnie ehhez a feladathoz.

Ez a véleményem, pontozzatok le nyugodtan.

[link]

Itt kerhetsz lelki segitseget!

Valltoztatni mar nem tudsz a dolgokon el kell fogadnod ami tortent,meg kell bocsatanod a szuleidnak es magadnak is.

Mindenkepp javasolnam keres egy jo pszihologust.

[link]

Egy jo cikk,neked valo!

Szerintem meg egyáltalán nem kell megbocsájtania a szüleinek, a szülei bűnt követtek el ellene azzal, nem világosították fel a jogairól, visszaéltek a szülői felelősséggel, a Kérdező bizalmával, és magukhoz vonták a döntési jogát. Ezért kérdező teljes joggal neheztel rájuk.

Egy ettől függetlenül létező másik dolog, hogy hiba volt bárkibe is (ideértve a szüleit is) 100%-ban megbíznia, maga is jobban utána nézhetett volna az adott helyzetben meglévő jogainak és lehetőségeinek.

Mondom mindezt úgy, hogy én egyébként döntés-párti vagyok, és egyáltalán nem ellenzem a művi abortuszt - AKKOR HA az tényleg a nő szabad döntésén alapul

Teljes joggal neheztel ez igy van de a harag a gyulolet ol nem csak azt aki fele iranyul hanem aki haragszik.Ez egy torvenyszeruseg.A megbocsajtas jo dolog nyugalmat ad a leleknek.

A kerdezo meg nincs tul az abortuszon lelkileg ez bizonyitja a harag is stb..rengeteget lehetne meg errol irni.