Másnak is ilyen nehéz volt túltenni magát az abortuszon?

hálistennek nem volt ilyenbe részem, de belegondolni is rossz. Keress fel egy pszichológust ha nem tudod feldolgozni ami érthető.

20L

Nekem sosem volt abortuszom. S ami veled történt igazán sajnálom.

Én teljesen véletlen estem teherbe, de nekem bárki bármit mondhatott volna, sosem öltem volna meg a magzatomat. Igaz én már elmúltam 18 éves, így magam döntök erről az ügyről. Biztos szörnyen nehéz lehetett neked, s az igazat megvallva én teljes szívemből gyűlölném azt aki ilyenre kényszerít. Még egyszer sajnálom ami veled történt :(

Kicsit rosszul állsz hozzá a kérdéshez. De mindenki máshogy látja ezt az abortusz témát, ami egyébként meglehetősen provokatív, főleg amit a végén írtál. Mondhatnám neked, hogy buta vagy, ha azért haragszol, mert a szüleid megóvtak egy olyan súlyú dologtól, amivel nem biztos, hogy meg tudtál volna bírkózni, de ha ezt mondanám, akkor csak azt érném el vele, hogy a szüleiddel tennél egy lapra. Az, hogy nem szóltál hozzájuk két évig, az egy dolog, szíved joga, ahogyan ők is megtehették volna, hogy ha megtartod a gyereket, akkor soha többé nem állnak veled szóba. Nem azért kényszerítettek abortuszra (amit egyébként nem lehet), mert nekik az jó volt, hogy kinyírtak egy kis életet, hanem mert szeretnek és más jövőt terveztek neked, egy olyat, amiben sikeres vagy, megszerzed az önálló egzisztenciád, egy olyan párt, aki szeret téged és odaadó. Ezek után ha becsúszna egy baba, szerintem ők lennének a világ legboldogabb nagyszülei. De féltettek attól, hogy nem fogod bírni a babázást, és elcseszed a saját életed, mert nem tudsz tovább tanulni, nem kaphatod meg azt a munkát, amiben sikerélményed van, nem mellesleg keresel is annyit, hogy a saját lábadra állj, stb stb.

Ha én 17 évesen estem volna teherbe, önként vállaltam volna az abortuszt. Mindig is rettegtem, hogy nehogy teherbe essek még azelőtt, hogy bármit is elértem volna az életben. Most 26 éves vagyok, 2 éve házas, van egy olyan állásom, amit imádok, a férjem egy tüdér, megvan az egzisztenciánk, sőt még kutyánk is van. Ennél boldogabb nem is lehetnék, 21 hete növöget a babóka a pocakomban, és áldom az eget, hogy volt annyi eszem, hogy nem estem teherbe ezelőtt. Lehet, hogy kegyetlenül hangzik, de jobb ez így neked is, hogy nem maradt meg a pocakodban az a baba. Így sokkal teljesebb élete lehet majd a következőnek!

Szerintem a szüleid cselekedetén nem tudod magad túl tenni, nem az abortuszon.

Figyi, tudom hogy sablonszöveg, de nem késtél semmiről le, lehet még babád. A szüleid neked akartak jót (bár te nem így érezted, és nem is értem miért nem lehetett ezt megbeszélni a szüleidnek veled normálisan, hiába ellenkeztél akkor is belekényszerítettek? ) Ez egy örök szálka fog maradni benned, sajnállak tényleg. Szülőkről beszéltél már erről?

Vagyis a szüleidnek elmondtad már mit érzel? Szoktál erről beszélgetni velük?

Egyébként nem hiszem hogy így kell felfogni hogy megölették a gyereked. Te is felkelhettél volna arról az asztalról, vagy kiszökhettél volna. Ha kézzel-lábbal hadakozik valaki nem fogják lefogni, lekötözni és úgy abortálni.....:(

és miből nevelted volna fel?

olyan könnyű kijelenteni hogy megakarom tartani..

egy gyerek millióba kerül, mind érzelmileg mind anyagilag,

nem mondhatod neki azt hogy

sajnálom kisfiam nem tudom megvenni ezt neked vagy azt..

lehet hogy most rossz, de jobb volt ez a döntés..

majd ha stabilan állsz az élet terén akkor jöhet a baba,

hiszen egy gyereket nem a szülőnek hanem magadnak illetve magatoknak csináljátok (apukának) közös döntéssel.

2 éves kislány anyukája

és 24 hetes pocaklakóé.

(remélem nem pontoznak le, ez mindenki mániája ) :)

komolyan mondom ez poén

bíztatni egy 17 éves gyereket, aki még maga is gyerek hogy nyugodtan tartson meg egy babát, annak ellenére hogy gőze se lenne miből nevelje fel.

hiába sajnálkozunk ezen, már megtörtént, 17 évesen még kiskorú úgyse dönthetett volna másképp.