Másnak is ilyen nehéz volt túltenni magát az abortuszon?

Én is vesztettem már el babát, nem egyet, nem kettőt, és legtöbbjét nem is a terhesség legelején. Tehát volt nekem is műtéti beavatkozás, és mégis lett gyerekem, pedig nem vagyok már mai csirke, és senki nem ápolgatta a lelkemet hogy jajj szegény, magunknak kell feldolgozni ezt, és mással nem lehet, minthogy választ keresünk, és érveket hogy miért kellett így történnie, miért nem másként történt. Ezen már változtatni nem lehet. A kérdezőnek a jövőjére gondolnia, tanulni, dolgozni, megteremteni a helyet ahova majd jöhet a baba. Ennyi. Nincs mit ragozni ezen. Az jobb lett volna ha megszüli és azonnal gyermekotthonba kerül? Azt hogy dolgozta volna fel.

Jobb esetben anyaotthonba a picivel, de onnan hova vezet az út 17évesen? Mert gondolom ha a szülők akarata ellenére kimenekül a kórházból és nem fekszik be a műtétre nem is segítették volna a továbbiakban a lányukat.

Médea 13-nak írom, hogy elég kegyetlen vagy, mert szegény kérdező lánynak még gondolom mindig fáj a szíve az abortusz miatt, te meg itt elkezdesz neki dicsekedni az életeddel, nem szép dolog ilyenkor felvágni. Ez az én véleményem.

37hkm

úgy látszik itt az ember hiába magyaráz

de az istenért, tartsa meg oké..

de miből neveli fel... szeretetből??

az nem elég.. vagy szerintetek igen,

adsz neki te pénzt amiből felneveli majd?

Nézd, Kérdező, egyfelől ezt te qrtad el, mert nem tájékozódtál megfelelően, holott a családvédelmist pont ezért tartjuk, hogy senki se kényszerüljön döntést hozni a jogai és lehetőségei ismerete nélkül.

Márpedig, mivel 14 év feletti vagy, senki sem kényszeríthetett volna se szülésre, se abortuszra, a döntő szó nálad volt.

Na, ez a dolog egyik oldala...

A dolog másik oldala, hogy ha te nem vagy tisztában a jogaiddal és leheőségeiddel, akkor a szüleid kötelessége lett volna errről felvilágosítani, és nem visszaélni a saját helyzetükkel... ezért teljes joggal neheztelsz rájuk...

Médea 13 (#5 válaszoló) a te alapvető tévedésed meg abban látom, hogy az embernek nem az a feladata az életben, hogy megvalósítsa a szülei terveit meg álmait meg főleg elvárásait, hanem az, hogy megvalósítsa a saját életét, olyannak, amilyet ő maga akar.

(mókás tud lenni, amikor évtizedente egyszer összefutok az anyámmal, aki szintén "csak jót akart", és a saját vágyait meg elvárásait akarta rám tukmálni... ő a mai napig tudja sorolni, hogy szerinte én "mit rontottam el", én meg tudom, hogy bár lehet, nehány dolgot másként tennék utólag, de bánni csak azt bánom, hogy 18 éves koromban nem küldtem el őt rohadt egyértelműen ls nagyarul a melegebb éghajlatra a saját elvárásaival együtt, hanem utána még nehány évig hagytam beleszólást az életembe)

Az ember a saját életéért felelős, és nem a szülei álmaiért, vágyaiért és elvárásaiért, a szülők vállalják a gyereket, és nem a gyerek a szüleit...

Úgyhogy Kérdező remélhetőleg tanult az esetből, és a továbbiakban nem ad teret semmiféle belevaunak, akármennyire is a "pokolba vezető jószándék" kövezi azt...

Én 22 éves vagyok, és van egy másfél évesem és egy három hónapos picikém. :)

Biztosan nagyon belekavarodtál, és hagytad magad sodródni az árral. Ezt soha többé nem szabad megengedni, az utolsó válaszolóval maximálisan egyetértek. De gondolom ezt már régóta tudod te is.

Világra segíthetted volna a csöpp életkét, és valaki biztosan örökbefogadta volna, akinek nem lehet saját picikéje. Így lett volna rendjén. De a volna nem segít...az viszont igen, hogy talán az a baba, akit most még nem akartál behívni igazán, egyszer majd újra téged választ :) És akkor már újabb eséllyel a kezedben maximálisan helytállhatsz!

én 23 vagyok, nem rég kerültem ki a suliból. Szüleimnél lakunk és lassan túl vagyok az első trimeszteren, de anyukám egy szóval sem mondta volna, hogy vetessem el a babát. Támogat és már most elkezdte a ruha vásárlást.

És hozzáteszem, nincs meg a két éves munkaviszonyom hogy gyed-et kapjak. De van szerető, támogató környezetem, s szerintem ez sokat számít.