Úgy néz ki terhes vagyok, a párom nem akarja megtartani, de én igen. Tanácsok?

"nyilván az anyát vagy a gyermekét mentsük meg opciónál a párom is engem választana és én is őt (bár nem sok olyan helyzet adódhat hogy az apa és a gyerek van veszélyben) de itt a kérdés nem ez volt."

Idézném a kérdezőt a 2. számú hozzászólásból:

"Nekem a baba fontosabb, mint egy férfi... Lehet ezért sokan megköveznek, de f.szt(bocsánat) bárhol találok, de a gyermekemet nem adom egy férfi miatt.."

Már bocs, de ilyen hozzáállás mellett csak sajnálni lehet azt a férfit, akinek csak ilyen nő jut...

"Ha egy anya képtelen lemondani a gyermekéről akkor legalább fontolja meg az örökbeadást, hiszen sok párnak nem adatik meg hogy legyen egy kisbabájuk, ami a világon a legrosszabb érzés lehet."

Nézd, én, mint pont így örökbeadott gyerek, azt gondolom, hogy amíg van lehetőség abortuszra, addig az a jobb döntés. De természetesen semmi gond azzal, ha valaki ezt a lehetőséget is megfontolja.

Ja, még erre reagálnék:

" hiszen sok párnak nem adatik meg hogy legyen egy kisbabájuk, ami a világon a legrosszabb érzés lehet" - dehogy, létezik annál rosszabb érzés is, pl. egy kapcsolatot szétrobbantó nem kívánt gyerek. Az általad említett esetben lehet, hogy gyerekük nincs, de legalább van párjuk. Az általam említett esetben meg az egyik félnek se párja nem marad, se gyereke nem marad, csak életfogytiglani rossz érzés és hosszútávú felelősség és áldozathozatal azért, amit nem is akart.

"Már a 29. hétben vagyok és az elején hetekig hallgathattam hogy menjek abortuszra. Azóta már csak 1-2 bántóbb megjegyzést kapok de nem érdekel."

És szerinted akarata ellenére szülővé tenni valakit, az jó dolog? Neked bejönne, ha a megkérdezésed nélkül a nevedre anyakönyveznének egy gyereket, mindazon kötelezettségekkel, amivel ez jár?

"Ezekután a kérdező miért álljon egy olyan ember pártjára aki az ő testi és lelki egészségével nem foglalkozva akarja egy műtétnek alávetni. Egy férfi részéről nincs is ennél undorítóbb dolog"

Ezekután a Kérdező párja miért álljon egy olyan nő pártjára, aki az ő lelki egészségével nem foglalkozva, akarja nem egy félórás műtétnek, hanem sacckb életfogytiglani nem kívánt elkötelezettségnek alávetni? Szerinted egy nő részéről van ennél undorítóbb dolog?

Tudod, mint említettem, Kérdező azt írta, hogy "de f.szt(bocsánat) bárhol találok, ..."

Szerinted ezek a nők (szerencsére messze nem többség) képesek felfogni, hogy a férfi is pont úgy egy emberi lény, saját véleménnyel, gondolatokkal, akarattal, élettel, és nem egy mozgási szervekkel kiegészített "f.sz" (bocsénat, Kérdezőt idézem), akinek a fő funkciója, hogy legyártsa nektek a babázni valót, és biztosítsa a babázás feltételeit, természetesen anélkül, hogy beleszólna, mert ugye "ezt egy férfi soha nem fogja megérteni"...

Szóval én már csak maradnék azoknál a nőknél (SZVSZ a többségnél) aki PÁRT keres maga mellé, és nem tenyészkant meg eltartót az önmegvalósításához... bocs.

(persze a férfiak többsége valami hamis kötelességtudatból ilyenkor is megpróbál kitartani és idővel jó pofát vágni - ami persze hosszú távon nem megy - szóval ezek a kapcsolatok olyan 2-3 év múlva szoktak robbanni, és jelennek meg a "megcsalt a szemét férjem" meg a válási témáknál. Na, ezek mennek.

Szóval ujólag elmondom, hogy a gyerekvállalásnak KÖZÖS döntésnek kell lennie, ha a képzeletbeli lámpák zöldet, vagy max sárgát (kétségeket) mutatnak, akkor bele kell vágni. Ha valakinél is határozott pirosat (akármelyik félnél) akkor viszont azt gondolom, hogy bűntett a másik fél, a kapcsolat, és a születendő gyermek ellen.

Kedves előző, lehet, hogy kimaradtam valamiből, de tudtommal nem létezik hibaszázalék nélküli védekezés... egyfelől.

Másfelől a védekezés nem "a férfi dolga" meg nem "a nő dolga", hanem a páré...

Kérdező, mit? Azt, hogy vannak önző emberek, akik semmibe veszik a párjukat, eszközül használják a saját önmegvalósításukhoz, és vannak szerencsétlen emberek, akiknek csak ilyen "társ" jut?

Gondolod nem látjuk, hogy azok a nők, akik társuk megértését hiányolva hét-számra ömlengenek, hogy szerintük hogyan érintené őket egy abortusz, meg milyen lelki gyötrelmet okozna nekik, meg max "jajj, a babóka", azok soha, egyetlen murva bötűt nem írnak arról, hogy a férfit hogyan érintené lelkileg egy nem kívánt terhesség és annak összes következménye évtizedes távlatban? Hogy lehetnek emberek ennyire önzőek egy állítólagos párkapcsolatban, és milyen alapon várnának akkor más hozzáállást?

De, hidd el, ezt nagyon is értjük...

Kérdező, nézz böcsülettel magadba... te egyenrangú ember-számba veszed a férfiakat?

A kérdésre meg a válasz akkor még egyszer:

Szóval ujólag elmondom, hogy a gyerekvállalásnak KÖZÖS döntésnek kell lennie, ha a képzeletbeli lámpák zöldet, vagy max sárgát (kétségeket) mutatnak, akkor bele kell vágni. Ha valakinél is határozott pirosat (akármelyik félnél) akkor viszont azt gondolom, hogy bűntett a másik fél, a kapcsolat, és a születendő gyermek ellen.