Ha már van egy gyermeked és véletlen terhes maradnál védekezés mellett, de nem nagyon lenne lehetőséged megtartani anyagiak miatt akkor is megtartanád vagy elvetetnéd?

Én mindenképpen megtartanám, megtartottam. Ha a híd alá vinném haza akkor örökbe adnám.

Csatlakozom az elottem szolohoz, ugyanigy tennek. ha nagyon nagy a baj, akkor orokbeadnam. De hogy mondanam meg a tesojanak, hogy lett volna egy kis tesod, de nem lett...

Semmikepen nem olnem meg a sajat magzatomat az anyagiak miatt,ha nagyon szorul a hurok akkor meg mindig ott az orokbeadas lehetosege vagy ideiglenes neveloszulok stb.

Szia, akkor én is csatlakoznék az előttem szólókhoz. Nem tudnék ártani a babámnak. Megtartanám ha nem tervezett lenne akkor is. :) Húgomnak 6 hónapos volt a nagyobbik baba amikor gyógyszer és szoptatás mellett újra terhes lett. Megtartotta és lett egy második egészséges gyereke is. Nagyon nem bánta meg. Imádja egymást a két fiú. Nekem ők jó példa arra hogy ilyen esetben megtartsam.

Anyagiak miatt soha nem mennék abortuszra. Legkisebb gyermekemet az én helyemben más biztosan elvetette volna. Volt aki a hátam mögött meg is jegyezte, hogy az én helyzetemben nem kellene megtartani. Néhány éve nagyon nehéz anyagi helyzetbe kerülünk, megviselt minket lelkileg is. Éppen csak kecmeregtünk kifelé a gödörből. Na akkor megfogant a nem várt babókánk. Hideg zuhanyként ért minket. Viszont föl sem merült, hogy elvetessük. Én mindig a már megszületett gyermekeimre nézve azt érzem, hogy a pocakomban is egy olyan kis lény van már a kezdetektől. Éppen ezért nem tudnám elvetetni. Inkább örökbe adnám, de nem bántanám. Tehát megtartottuk.Megvettük a vitamint, magnéziumot ez kijött abból a patikapénztári összegből amit a férjem kap a munkahelyén. Az orvos magán volt, valahogy kispóroltuk, meg nem is kellett sűrűn mennem. 33 hetesen befektettek a kórházba. Aggódtunk, hogy honnan lesz a babának meg mindene (kiságy, ruhák, miegymás). Aztán magam sem tudom, de minden meg lett, amire szüksége volt. Azok, akik ismernek minket és szeretnek, összefogtak és összehordták. Így lett annyi babaruhánk, hogy sokat ráadni sem tudtam, mert mire sorra került volna kinőtte. Az orvost az egyszeri anyaságiból fizettük ki. Nem élünk most sem jól, de nem panaszkodom. A negyedik gyermekünknek (is) meg van minden amire szüksége van. Nem segélyekből, megvesszük azt, ami kell. Viszont ha kapunk valamit annak örülünk. Még néhány évig biztosan nagyon nehezen élünk. Megkérdeztem a nagyobbakat is amikor várandós lettem, hogy mit szólnak. Bizony örültek és a mai napig rajongnak a kishúgiért.

Engem sokan el fognak itélni,és anyukaként irom ezt,de bizony én valószinűleg elvetetném.Lehet "megkövezni",de kényszerből nem lehet gyereket bevállalni,főleg nem örökbe adni.Ez a dolog mindenkinek a legbelsőbb magánügye,és nem szabad elitélni ezért senkit (legalábbis én nem tenném),attól még nem gonosz ember,hogy ezt a lépést kell meghoznia!

Én, vagyis mi pontosan ugyanigy vagyunk vele.Mi is szeretnénk MAJD(kb 4-5 év) kistestvért a gyerekünknek,de nem most,főleg miután most állunk külföldre költözés előtt.