Nagyon szégyenlem magam, de ez van. Mit tehetnék?

Első terhességemnél teljesen mindegy volt, hogy milyen nemű lesz a baba. Fiam született aki már 12éves, és Adrián a neve. Második terhességemnél már kislány szerettem volna a fiú után. 20hetesen közölte a doki, hogy kisfiút várok. Hát mit ne mondjak, egy kicsit csalódott voltam, de nem bőgtem. Megszületett 3,5éves Ármin Krisztofer a neve. Imádom őt is, mint a nagyobbikat. Harmadik terhességemnél már fejben eldöntöttem, hogy nekem csakis fiam fog születni ismét. Mikor 16hetesen elmentem 4D-re, hogy tudjam a nemét, a doki megkérdezte, hogy megmondja-e, én határozottan válaszoltam neki, hogy tudom, hogy kislegény. 6hetes a legkisebb fiam, Benett Noel lett a neve. A két nagy imádja, óvja, és persze mi vagyunk a párommal a világ legboldogabb szülei, hogy három csodálatos fiúnk van, akik egészségesek. Ezer lányért nem adnánk őket oda. Szeretnénk majd egy negyedik babát is, úgy 2-3év múlva. Hátha sikerül a kiscsaj. De ha nem, akkor sem fog összedőlni a világ.

én eg azt bírom, h mindig is fiú babákat akartam. Az első az is lett. De már akkor mindenki azért drukkolt, h legyen lány. én meg mondtam nekik, h lényegében mindegy, de én érzem h fiú lesz, mert álmodtam róla. Most 2. babót várom, ő is fiú és én nagyon boldog vok, imádom a fiúgyerekeket és a nagyfiammal is egy csoda a kapcsolatom. De az totál kiidegel, h mindenki lányt várna el tőlem, meg sajnálkoznak h "nem baj" én meg ilyenkor direkt közlöm velük, h persze h nem baj, mert én pont boldog vok ettől, h megint fiúcskát várok:)

Nem értem miért kell lepontozni.

Én mindenkit felpontoztam. Kérem a többi válaszadót, ti is tegyétek ezt!