Mit tehetnék? Most tudtam meg hogy terhes vagyok

Nagyon nagy dolog,hogy 21 évesen,ilyet írsz,sok fiatal példát vehetne rólad.Biztos vagyok benne,hogy jó édesanya leszel.Mond el anyukádnak,hogy ő a tiéd.És te most ugyanúgy harcolsz a gyerekedért,mint ő érted.Én szeretném,ha te mindenbe támogatnál,és lelkierőt adnál.

Tartsd meg,küzdj magadért,és a gyerekedért!Amikor megszületik,minden megváltozik.

Gratulálok kedves kismama/leendő édesanya!Minden elismerésem a tiéd,és ne hagyd,hogy bárki befolyásoljon!

37 hetes kismama

Én a helyedben nem vetetném el.Anyukád rövid időn belül megbékél majd és imádni fogja az unokáját.Ez a kisbaba a Te gyereked senki nem veheti el tőled.Ha elveteted olyan ürességet és fájdalmat fogsz átélni ami leírhatatlan.

Kitartást kívánok,4 gyerekes anyuka.

Nekünk is besikerült a baba én akkor múltam 16 éves. A párom megijedt az anyám meg rámerőszakolta az abortuszt. Én meg szerettem volna tartani, de abban az időben ezt tőlem nem kérdezték meg... Azután "felnőttem", összeházasodtunk és vártuk a babát. Ami vagy 5 hónapig nem jött. És anyám minden hónapban aggodalmaskodott, mert tudta, ha gond lesz ő felel érte - én ezt tudtára is adtam! Azután végülis lettek gyerekeink, már nagyok, de mai napig sajnálom azt, amit akkor elveszítettem és a férjem még most is bánja, hogy akkor nem volt a helyzet magaslatán, habár mindig azt mondja, hogy gyerek voltam még...

Ahogy a megnyilatkozásaidból látom nagyon friss az élményetek, szerintem adj pár napot a szüleidnek, mint azt többen is tanácsolták és ha te is megnyugszol majd tudsz érvelni magad mellett. A legfontosabb érvek:

sulit be tudod fejezni, ha kicsit késel is, nem te lesze az első ki így fejezi be.

mindent megteszel, hogy eltartsd, ha a gyerek apja nem lesz melletted, akkor egyedül is képes leszel rá.

Nem kérsz sokat a szüleidtől, csak annyi támogatást, amit gyerekként megérdemelsz, nem fogsz a nyakukon lógni az idők végeztéig.

Próbáljanak meg elfogadni felnőtt felelős nőnek, meglátják ne fognak csalódni benned.

Abortusz esetén bevállalják a felelőséget, hogy esetleg soha többet nem lehet gyereked? -és nekik unoka?

Ez elég zsarolósnak tűnik, de maga a helyzet nem egyszerű sajnos és most a te gyerekedet kell megvédened, valahol ez az első "próba" amit érte ki kell állnod.

Szorítok neked és mindenképpen írd meg, hogy mi lesz veled tovább.

Sok erőt és persze sikert!

Nem vagyok sors/ vagy Isten -párti, de ami veled történt az nem véletlen. Mármint, hogy állapotos maradtál. A tested és a lelked is készen áll a jövevény befogadására

Ha elvetetnéd boldogtalan lennél, pedig anyukád azt szeretné, hogy boldog lény. Ha miatta döntenél az abortusz mellett, akkor később őt okolnád magad miatt, hogy nem voltál elég erős, hogy kiállj magatokért.

A te életed nem az övé. Ők sokáig terveztek, és sikerült. Nagyon sokan vannak úgy pl.:én is ugyanígy volamt, legyen lakás, biztos munka, diploma. Mire összejött eltelt majd 8 év, persze a fiú ugyanaz maradt.5 éve várunk a babánkra.

Minden főiskolán lehet szerintem egyéni tanrendet kérni. nekem csoporttársam csak 1 félévet járt, utána végig egyénis volt. A 4 év alatt 3 gyereke született, mert így akarták, és szépen lediplomázott velünk. Én is az utolsó évben egyénis voltam, mert dolgoztam.

Van spec. ösztöndíj is, legalábbis régen volt, kismamásoknak. Esély a tanulásra asszeem.

Hogy a baba beteg lesz-e azt nem lehet tudni, várd meg az első 12.hetet, de csak pozitív dolgokra gondolj ezzel kapcsolatban, nehogy elvetélj. Az első 12.hét nagyon meghatározó, akkor fejlődik ki minden kis testrészkezdeménye. Én nektek drukkolok, mert kell hogy ne csak a társadalom peremére szorultak szaporodjanak, hanem a jófajta magyar emberek is. 26hkm

Szasztok..

Csak ámulok és bámulok a sok "én a te helyedben nem vetetném el" biztatáson!!!

Mégis ki van a kérdező helyében?

És ki van a kérdező édesanyja helyében???

Ti mit szólnátok a ha a diák lányotok hazaállitana,hogy bocsi anya de terhes vagyok,de ne legyél ideges mert lediplomázok te pedig nyugodtan vigyázhatsz az unokádra addig is!A pénzetekre se legyen ezután gondotok,lesz mire költeni mert veletek élünk mjad,amig nem lesz nagyon jól fizető állásom,vagy pasim!

A kérdezőnek megkellett volna ezt beszéli az anyukájával és utána szexelni...ha felkészült egy ilyen "balesetre "is...de semmiképp nem kész tényel elé állitani boldog-boldogtalant a környezetében!

A szülő feledata felnevelni a saját gyerekét..de az unokáját nem,persze ha rendkivüli dolog történik...

Nem tudnak azonosulni a kérdezővel???

Persze,hogy nem ,mert már van tapasztalatuk,ők tudják mivel jár egy gyerek felnevelése...

Kedves Kérdező!

Előre is elnézést kérek Tőled!

Te már felnőtt,felelős ember vagy!

Nem kell itt saját lelkiismereted nyugtatgati más kivülálló emberek véleményével,biztatásával!

Ne mond,hogy neked el kell a babát vetetni,mert azt akarják...NEM!Te ha nem akarod nem kell!!!Kérdés,hogy tudod e egyedül vállalni...ha kapsz segitséget max. megköszönheted de el nem várhatod!!!

Senki nem kényszerithet erre,de azt elmondhatja az édesanyád,hogy ő tud e vagy akar e segiteni!

A döntés csak is a tiéd,nem a szüleidé!!!!

Ne háritsd rájuk a felelőséget,mert nekem minden szavadból az süt,hogy jajjj te nagyon akarod a bébit de az anyukád..igy és úgy ...stb.pfff

21 éves vagy..mégis miről beszélsz???

Egyszerű mond,hogy te nem mész abortuszra és passz...

Én ezt végigcsináltam...csak egy döntés van a TIÉD!!!!

Bocsánat a nyersességemért!

Szia!

Nagyon sok jót és hasznosat írtak már a többiek Neked. A sulit be tudod fejezni, anyukádban valszeg még a sokk dolgozik de ha a kapcsolatotok bensőséges, akkor el fogja fogadni a döntésedet és a babát, csak ki kell harcolnod.

És talán itt bújik meg valami fontos, amire eddig esetleg nem gondoltál: írtad korábban, hogy nem tartod magadat "erősnek", hogy inkább befolyásolható vagy stb... hát most itt az alkalom, hogy változtass ezen! Nehéz döntés, amit ha egyszer meghozol, az megerősít vagy megtörhet végül. Talán pont erre van szükséged, hogy fejlődhess, hogy végül azzá válj, akivé lenned kell.

Én úgy gondolom, ha valamit igazán akarunk, akkor megtaláljuk a módját, hogy elérjük. Ha te igazán akarod ezt a babát, akkor csupán annyi kérdés maradt, hogy miképp győzöd meg a szüleidet, hogy támogassanak - erre pedig az őszinte és kedves beszélgetések a legcélravezetőbbek. Ha pedig ők végképp elutasítanak, akkor pedig ki kell találnod, miképp kell alakítanod az életedet, hogy mégis biztosítsd számára azt, ami feltétlenül szükséges. tudom, nem egy fényes élet, de átmenetileg megteszi: lehet anyaotthonban is lakni... meg különböző támogatásokat megigényelni stb. Ez úgy is csak átmenet lenne. Mert az ember kűzd az övéiért... mindig, mindenáron!

Ha tényleg akarod ŐT, akkor Neked is ezt kell tenned!

Sokan írtak már személyes példát Neked, én is hozzáteszek még egyet, ha nem bánod.

A lányunk tervezett baba volt, aztán az anyagi helyzetünk (a házasságunkkal együtt) a béka ama bizonyos testrésze alá szállt a mélybe.De nagyon durván. És akkor mindeme boldogság közepén egyszercsak beütött egy óvszerbaleset, de mivel másnap este megjött, nem mentem el 72 órás tabiért, gondoltuk így minden okés lesz... így aztán igencsak meglepődtünk mikor következőleg nem jött meg. A férjem és a család élből az abortuszt tekintette az egyetlen számba vehető lehetőségnek. A lányunk is kicsi volt még akkor, a házasságom a szakadék szélén, az anyagiak meg az elkeserítőnél is rosszabbak... és én minden észérv és minden ellenkezés dacára megtartottam. Pedig egy pár napig komolyan ott motoszkált bennem, hogy el kell vetetem (szerintem csak azért nem rokkantam volna bele lelkileg, mert ott volt a lányom, aki miatt muszáj lett volna tartanom magama)t. Aztán egy éjjel vele álmodtam egy egészen különleges álmot, és onnantól nem tudtam csak az észérvekre hallgatni. A szívem győzött, és minden szarság ellenére már tudom, hogy jó döntés volt! A házasságunk ráment hogy nem vetettem el és pokoli nehéz volt érzelmileg végigcsinálni a várandósságot, közben azon is izgulni, hogy vajon miből etetem majd őket, ja meg egy genetikai faktor miatt esélyes volt hogy beteg lesz a baba (a lányunk is egy enyhe fejlődési rendellenességgel született).

Szerencsére makkegészséges lett (ahogy mindig is tudtam az álmot követően)

Ősszel 2,5 éves lesz a fiam és 4 éves lesz a lányom. A szerényebbnél is rosszabbul élünk, de nekik megvan ami kell: étel, ruha stb - és szeretetből, odafigyelésből, törődésből a bőségesnél is több jut nekik. Egyenlőre még kicsik, ez elég nekik. Később nőnek majd az igényeik, tudom, de akkor is lesz valahogy, megoldom azt is!Értük bármit! Őértük érdemes egyedül küzdeni ezen a világon! Akinek nincs gyereke, ezt nem tudhatja, és nem értheti mennyivel kevesebb az élete, mennyire nem teljes, mégha most teljesnek és tökéletesnek érzi is.

Te is megtapasztalod, milyen nehéz és gyönyörű is szülőnek lenni. Talán ez itt most a Te nagy próbád, a lehetőséged. én megragadtam az enyémet, és a mai fejemmel sem döntenék másképp.

Kérdezd csak meg anyukádat, vajon milyen volt először a karjában tartania téged? Amikor csak bámult alvás közben, amikor beleszuszogtál a nyakába ha dajkált, amikor a pufi kis kezeddel megsimogattad? Amikor ránevettél, amikor megölelted? Vagy amikor tehetetlenül és kétségbeesve ringatott ha beteg voltál? Amikor tanult veled és te büszkén újságoltad az ötöst otthon?

Kérdezd csak meg, elcserélné-e mindezt egy pár évvel későbbi - kényelmesebb/alkalmasabb időben született - MÁSVALAKIRE? Nem rád, hanem egy testvérre? Odadobná-e mindezt arra, hogy "úgyis lesz másik"?

Megmondom most: a szíve azt súgná, hogy nem cserélné el. Lehet, hogy az esze mást mondana, de meg kell pendítened benne azt a köteléket, ami köztetek van. Meg kell értetned vele, hogy talán még soha semmi nem volt ennyire nagy horderejű az éltedben, ennyire fontos és ennyire sorsdöntő, és hogy szükséged van támogatására, jobban, mint valaha.

Mert ha elutasít, akkor valami végleg elromlik köztetek - és összetörik Benned.

Nem mindig a legegyszerűbb út a helyes. néha

Kívánok sok erőt Neked, akárhogy is döntesz majd - mert mindkét verzió embert próbáló lesz (ezt Te is tudod).

Hát nem egyszerü a helyzeted. Nagyon sok választ kaptál, és mindben ott volt a JÓ tanács. Én egy dolgot emelnék ki: 21 évesen nem szabad a döntést anyukádra hagynod. Bárhogy is döntessz, az a TE döntésed legyen! Ha te úgy döntesz hogy elveteted igaz soha nem fogod elfelejteni, de tudni fogod miért tetted, és ez enyhít a fájdalmadon. Ha megtartod nagyon nehéz lesz, de egy gyermek rengeteg erőt ad, és végig tudod csinálni! De sajnos a beteg gyerekkel is számolni kell. Nagyon sok teljesen probémamentes terhességböl születik beteg gyerek. Ezzel mindenkinek számolnia kell. A fontos hogy TE dönts! A szived mélyéböl. A "mi lett volna ha..." úgyis felmerül. Csak tudd hogy a szivedböl, helyesen döntöttél! Annyit tanácsolnék hogy "aludj rá egyet" ahogy a régi öregek mondták nem véletlenül. Nem kell most döntened. Várj pár napot, hetet és a többi majd kialakul.

Kitartást, és JÓ döntést kívánok neked.

Szia!

Én most, felnőtten, több gyerekes anyaként tudtam meg, hogy anyukámnak előttem volt egy abortusza. Az anyja beszélte rá. Azt sem akarta amúgy, hogy engem megszüljön (pedig még férje is volt, aki szereti ma is), de azt már nem hagyta. mondjuk testvérem nem lett utánam. Azt az életet, amit anyukám él, nem kívánom senkinek: a földi pokol. Most értem, hogy miért nem volt nekem igazi anyukám közel 30 évig, miért nem kaptam egy igazán mély beszélgetést, óriási szeretetkinyilvánításokat... mert a lelke a nővéremnél/bátyámnál maradt... Pszichiátriai beteg lett, több mint tíz éve leszázalékolva, szedi a gyógyszereket, úgy él mint egy robot, és neki ez így "jó". Mert ő bűnhődik, amiért elvette a testvéremet. Gondolj bele, 30 rohadt év lelki nyomor. Amikor megtudtam, csak az járt bennem, hogy az abortusz a földi pokol. Én neked sem kívánom ezt az életet... Lehet, hogy ideig-óráig elkerül a bűntudat, vagy az abortusz következményeinek más megjelenései, de képzeld el, hogy a későbbi gyerekeddel is kibabrálsz így. Most az egyszer ne hallgass anyukádra meg senkire, aki az abortuszt javasolja: hidd el, jót akarnak, de nem tudják, hogy a poklot kínálgatják.

tudom, mivel fizikailag nem vagyok a közeledben, nem sokat számít, de én melletted vagyok.