Bár nem vagyok rá büszke dohányos anyuka vagyok! Most már sikerült lecsökkentenek max 2 szálra! Amit szeretnék elhagyni persze! Ha esetleg nem menne akkor van esély még arra hogy egészséges lesz a baba?

... ja... a költő éhenhal, és az emberek egyre nagyobb része nem vállal gyereket ... és máris a 10-zel feljebbi lepontozott alapvetésemnél vagyunk:)))

Én pl. biztosan nem vállalnék gyereket, hogy tizedannyi szabadsága legyen a mindennapokban mint nekem volt harmincon éve, amikor még nem dúlt a "biztonság-fétis", 16 évesen is nyugodtan vehettem magamnak egy lottót, megihattam gimi után egy sört, vehettem magamnak egy doboz cigit akár, nem fojtogattak agyonféltő önzéssel... bár én huszonéves koromig nem dohányoztam. És mivel ezt a döntést ugye megbeszéltük a párommal is, ki abszolút gyermekvállaló korban lévő 30 éves nő, ez a döntés szépen vissza fog köszönni a statisztikában, többtízezer más ember döntésével egyetemben, ki a saját (főleg) vagy a leendő gyereke korlátozásait nem akarja vállalni. Ez ennyi... Nem kell túldramatizálni, csak tudomásul kell venni, hogy a megrendszabályozási szándékok hosszú távon mindig gorombán visszaütnek... amióta világ a világ.

Szóval egyébként biztos lehet vállalni az "inkább szülessen feleannyi gyerek, de az tutin nem dohányzó családokból" álláspontot is, csak akkor, aki így gondolja, az mondja ki nyíltan, hogy a várható következmények tudomásul vételével hirdeti meg az Ordnung-ját, REND-jét

Nos, bár én huszonhárom esztendős kis "csitri" vagyok, hiszem, hogy a gyermekem szellemi szabadsága mindössze azon múlik, hogy én hogyan nevelem, mennyi időt szentelek rá. Élhet ő akár túlszabályozott világban is, ha én megfelelő bizalmat szavazok neki és a képességeinek, hidd el: meg fogja találni a módját, hogy megigyon a gimi után egy sört - ahogy én is megittam, a szabályokat semmibe véve. Az, hogy ti a pároddal úgy döntöttetek, hogy nem vállaltok gyermeket, bizonyára nem azért volt, mert túl sok szabály van. (Remélem.) Ha harminc-akárhány éve voltál siheder, minden bizonnyal emlékszel, hogy akkoriban igencsak és minden téren elnyomás alatt álltunk, nem gyülekezhettetek a haverokkal március 15-én, és kötelező jelleggel élveztétek az orosz nyelv szépségeit. A szüleid mégis vállaltak.

Sajnos manapság azért romlanak a statisztikák, mert sok nő gyermekvállalásra képes korban elutasítja ezt a mondhatni biológiai hivatást. Aki pedig később "rávetemedik" (negyven éves kora körül), majd sír, hogy nem jön össze, nehezen jön össze, beteg, ésatöbbi.

Szerintem nem azért beteg a világ, mert túlszabályozott. Sokkal komolyabb kórnak tartom, hogy nem értjük meg, hogy néha a legegyszerűbb megoldás a legjobb. Ha huszonévesen a legkönnyebb és legegészségesebb gyermeket vállalni - tedd azt. Ja, hogy nem lesz hiperszuper karriered? Hacsak nem olyan hivatást választottál, amiben évszázadokra szólóan maradandót alkothatsz, a kutya nem fog emlékezni rád. Ha azonban gyereket nemzel, és tisztességgel felneveled, legalább a leszármazottaid megőriznek majd az emlékezetükben, és biztosan tudod, hogy valami értelmeset, valódi értéket alkottál. Nem az arany értékálló, hanem a gyerek. Évmilliók óta. Véletlen?

Sose írtam ilyet "Szóval egyébként biztos lehet vállalni az "inkább szülessen feleannyi gyerek, de az tutin nem dohányzó családokból""

Arról van szó, hogy minden szülő a képességeinek és lehetőségeihez mérten tegyen meg mindent a gyerekér.

Ha hő azt tudja megtenni, hogy napi 1 doboz helyett csak 2 szálat szív, mert erről már nem tud lemondani. Akkor elment ő is a határáig.

Részemről arról szól, hogy árt a cigi. Mert hogy a magzatra nézve előnye nincs az tuti.

De, kedves 43-as "csitri":) (én 2x annyit számlálok, de a kor nem érdem, legfeljebb több tapasztalat), nálunk ez a domináns ok, amit leírtam... ahogy a másik két megállapításod is téves, mert egyfelől engem se vállaltak (örökbefogadottként nőttem fel), másfelől ha most az 1970-es évek vége körülményei lennének minden tekintetben, egy percet sem haboztunk volna, kötelező orosz nyelv ide vagy oda:))

De ez csak mellékes persze, mert nem egy emberpáron múlik, hogy az ideálisnak tekinthető, és az 1970-es években jellemző évi 150 ezres gyerekszám helyett évi 87 ezer születik, tehát alig több mint a fele. És tényleg azt gondolom, hogy ennek 2 fő oka van, az egyik a társadalmi kohézió hiánya, a másik bizony a túlszabályozottság, amely túlszabályozottság, túlvédés nagyon gyakran eredményez reboundot, ellentétes hatást.

Mondok neked rá egy másik példát: Magyarországon ugye nem lehet hivatalosan lemondani a tartásdíjról, mert a jog - azt gondolván, hogy ezzel a gyereket védi - azt mondja, hogy az a gyereknek jár, nem a másik szülőnek. Namost mi ennek az intézkedésnek a valódi hatása: hát az, hogy ahol az egyik szülő simán fel tudná egyedül is nevelni azt a gyereket, és nyitott is lenne erre a megoldásra, a másik ott is ragaszkodni fog az abortuszhoz, mert másképp nem "úszhatja meg" a szülővé válást. Szerintem évene simán ezer körüli vagy feletti embrió abortálása ennek a látszólag pont gyerekvédelmi intézkedésnek köszönhető... na, ez a túlvédés.

Visszatérve alaptémánkra, a dohányzás tekintetében azt gondolom, hogy pont ugyanez történik. Ha azt mondanánk (amit én mondok), hogy minimalizáljuk a terhesség alatt elszívott cigik számát, abból jóval egészségesebb magzatok születnének. Ha azt mondjuk, hogy "senki se gyujtson rá, micsoda felelőtlenség, mert az akaraterő ígymegúgy" akkor lehet, hogy egyik oldalon még néhány ezrelékkel tovább csökken valami hatás - mondom, lehet - viszont a másik oldalon megjelenik az ezzel stresszelés összes negatív hatása. És akkor a reál életben mondjuk már olyan kérdés merül fel, hogy mi a jobb a magzatnak: ha a terhes nő aktív és passzív dohányzásának racionális csökkentése mellett marad némi kockázata, vagy ha a szülőpár felelőtlen "csak a javatokat akarjuk" tanácsadók általi stresszelése okán már rég nincs együtt mire megszületik az a gyerek, és előtte a magzati korban megkapta a világ összes adrenalinját ráadásba, akkor már bizony az a mérleg másfele fog lengeni.

Azt kellene mindösszesen elhinni, hogy a maximalizmus bizony szinte mindig ugyanolyan rossz, mint a teljes igénytelenség. (meg általában minden ló két oldala...)

Nem gondolom, hogy az általad leírt túlszabályozottság lenne az ok és azt sem, hogy a gyerektartás jogi szabályozása az oka az abortuszoknak. Nőként igenis tisztában vagyok vele, hogy nagyon is él a közhely, hogy egy nő 2 dolgot tesz meg a gyermek érdekében: hogy legyen vagy ne legyen. Szabályozottság ide vagy oda, nem a tartásdíj megítélésén van a hangsúly, hanem a védekezésen illetve a felvilágosításon, valamint a fogamzásgátlók "erőltetésén". Tájékozatlanok, felelőtlenek és túl fiatalok ahhoz, hogy felmérjék mit jelent egy gyerek vállalása 16 évesen. Elkanyarodtunk a kiindulási témától elég rendesen, szabályokra márpedig szükség van, viszont azokat egy normális társadalom betartja és betartatja. Ettől nagyon messze vagyunk, akár melyik területét nézem az életnek (hosszú ideig tartó svájci tartózkodás után...)

33 hetes kismama