Mit tennél? Ha terhes lennél, és?
Férjnél vagyok, 29 éves. Van 2 gyerek: 10 és 1 évesek.
Jövőre mennék vissza dolgozni, már vártam, nincs birkatürelmem a babákhoz. Beszéltünk 3.-ról is, de majd, ha visszamentem, dolgozom kicsit, és újra azt érzem, hogy jó lenne már megint babázni, ez ha lenne, akkor 3-4 év múlva. Igazából sokszor érzem azt, hogy már jó lenne újra dolgozni, el is terveztem mindent. De ezt nem most akartam.
Erre ma pozitív lett a tesztem. A gumi szakadt ki egyszer, de teljesen, nem estem kétségbe, és úgy voltam vele, hogy nincs gond, mert úgyis a vége felé járok (azaz nemsokára megjön), újabban hónap elején jött meg, nem állt vissza hajszálpontosan szülés óta, csak úgy kb-re. Aztán előbb pozitív lett. Mit tennétek?
Ahogy elnézem, ebből abortusz lesz. :(
A sors akarta, hogy így legyen, megbosszulja még, ha szembeszállsz vele - önző kiváltságaidért!
Azt kérded a sorstól, miért neked adott egy harmadik kisgyermeket, holott te a munkádat akartad? Nem tudom. De abból ítélve, hogy ezt képes vagy feltenni, valóban nem jól döntött az élet. Vagy a sors. Hívjuk bárhogyan.
És nem egy htb vagyok, vagy főállású anya, hanem vezető beosztásban voltam szülés előtt, hiányzik a munkám, a pörgés, minden, de tudom, hogy a gyermekemmel töltött két év lóf.sz az 50 valahány munkával eltöltötthöz képest, tehát lehet, hogy nem ártana egyeseknek jobban értékelni....
"Dolgozni lehet 18 éves kortól nyugdíjazásig. Viszont a gyermekeinkkel otthon töltött GYES csak két év, ami soha nem jön vissza."
Ez az, ami nagyon igaz. És nem az, hogy valaki képes a gyerekét okolni amiért a gyerek "elvett szegény anyuci életéből két munkás évet." Szegény édesanyák, akiknek otthon kell tölteni azt a két évet ahelyett hogy akkor is dolgozhatnának, a mindenit ....
Off: sógorom is azt mondja, hogy ő azért nem akar gyereket (ő egyet sem akar), mert attól fél hogy a gyerek miatt le kellene mondania a saját életéről és ezért tuti a gyereket okolná és rá haragudna. Én azt mondtam neki, hogy ilyen felfogással jobb is, ha nem lesz gyereke. Gyereket nevelni csak szívvel-lélekkel lehet.
A kérdező se szülje meg, ha nem szívből akarja, hanem csak mert itt rábeszéltük. Akkor már inkább menjen abortuszra, és menjen vissza dolgozni, mint hogy a babára haragudjon később amiért nem mehetett vissza másfél évvel hamarabb a taposómalomba.
18-as és 21-es vagyok: nem csak a munkáról van szó. Mivel Ti is anyukák vagytok, gondolom nem kell részletezni, hogy még mi mindenről.
Nem csak a saját véleményem ez, sajnos tapasztalat is. Barátnőm 6 évet várt a fiára, 34 évesen szült, a felhők felett járt. 9 hónapos volt a fiú, amikor becsúszott a kistesó. Akkor már a barátnőm nagyon vágyott vissza a "régi" életébe. Nem ment abortuszra, de nagyon meglátszik, hogy nem akarta a lányát :-( Sokkal türelmetlenebb vele, olyan dolgok miatt szól rá ami miatt a fiára soha. A fiát első nyekkenésre felkapta, a lányt hagyja sírni 20-30 percet is akkor is, ha ott vagyunk. Még kicsi, 2 éves, de ha nagyobb lesz érteni is fogja hogy anya miért szereti jobban a bátyát, mint őt. Most csak érzi....
Arról már nem is beszélek, hogy a házasságuk is a végét járja mert egymást hibáztatják a helyzetért :-( Ez senkinek nem jó :-(
Pont 1 éve lesz, hogy ezt a kérdést kiírtam, hogy eltelt....
Azóta megvannak a lányok, igen, ketten, merthogy ikrek lettek....:) 5 hónaposak lesznek, egypetéjűek, de nem teljesen egyformák. Dec 6-án születtek meg. Mikor megtudtam, hogy ketten vannak, majd leestem az ágyról uh közben.
Köszi a válaszokat még egyszer!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!