Mit szólnál ha terhes lennél ma kiderülne? Nem tervezted

Az első döbbenet után ha már összeszedtem magam, csinálnék egy mérleget:

-hány éves vagy

-az apa hogyan állna hozná

-el tudnád/tok e tartani

-érett vagy e már szülőnek

-a környezteted hogyan fogadná(bár ez a legkevesebb)

-stb.

Mivel csak 22 éves vagyok, ezért eléggé beütne a "ménkű".

De folytatnám tovább az egyetemet, amíg csak tudom.

A fog.gátlót abbahagynám és párommal (akivel évek óta együtt vagyunk) felnevelném a gyereket. Már együtt lakunk ketten egy házba, így lenne helye a gyereknek. Abortuszt pedig megbeszéltük, hogy nem csináltatunk semmiképp, mert lehet később már nem lehet miatta. Pénz nem gond, mert lenne miből megélni.

Később befejezném az egyetemet, valamint ha menne, akkor képezném közben is magam, és otthon végezhető munkát csinálnék. Titok mi mert lenyúlják a tervem :P Na jó csak vicc.

De még ez szerencsére nincs így. Később jön a baba, egyetem, papírok, munka után :)

Meglepődnék, este már nem venném be a fogamzásgátlót. Felhívnám a barátomat, hogy meg kell beszélnünk valamit.

Hirtelen ennyit tudnék tenni a mai napon...

20l

Először madarat lehetne fogatni velem...aztán ahogy átgondolnám, hogy a hitelek mellett, az én fizetésem nélkül hogy neveljük fel...asszem pánikrohamot kapnék.

De biztosan nem mennék abortuszta. A gyógyszert nem venném már be. A vőlegényem is örülne neki, és valahogy megoldanánk a pénzt is.

22/N

Nem örülnék neki. Ellenben a férjem, és szerintem a rokonság nagy része kicsattanna az örömtől. Jó lenne abból a szempontból, hogy kérhetném, hogy egyéni tanrendes legyek az egyetemen. Csak a gyerek miatt el kellene ajándékozni a háziállatkát, mert ha nem tennénk, éhenhalnánk nagyon gyorsan.

Amúgy meg bepánikolnék. Fogamzásgátlót, két féle magzatkárosító vérnyomáscsökkentőt szedek...

Szólnék a páromnak, hogy irány betonozni, kész legyen a ház, mire érkezik :)

Nem túl jó időben jönne (orvosi elején, két hallgató szülővel, kevés kezdőtőkével), de csak akkor vetetném el, ha beteg, ezt a kapcsolat elején megbeszéltük. Szerencsére a szerető, támogató szülőkre számíthatnánk, de várhatna még kicsit, amíg le nem diplomázunk :)

Teljesen ledöbbennék.

Megbeszélném a párommal, de szinte biztos, hogy elvetetnénk.