Mit gondoltok az apás szülésről?

Ha nem lett volna ott a párom mellettem és nem döngöli a derekem, combom akkor nem hiszem h így bírtam volna. rengeteget segített nem csak a vakúdásban de lelkileg is könnybb volt hogy együtt csináltuk végig. Ő látta hogy én hogy küzdöttem és azóta jobban felnéz rám, mint anyára!

csodás volt!

Nekem is már az elején leszögezte a férjem, hogy Ő tuti ott lesz, de csak a folyosón!

Nem erőltettem, reménykedtem, hátha változik a hozzáállása...

Azóta észervehetően másabb lett. Eleinte nem jött el a dokihoz az UH-okra, de mostmár szólt, hogy a 4D-sre mindenképpen jönne. S egyre többet, többször érdeklődik, hogy milyen volt a napja a kis törpnek, magától a pocimra rakja a kezét, s úgy alszunk el. Ez már higgyétek el, nálunk nagy haladás!

Sőt, este már megjegyezte, hogy azért nagyon felnéz rám, s büszke, hogy végigcsinálom.

Amúgy ő mindig azzal jön, ha vki felhozza ezt a témát, hogy ő azt szeretné, hogy az a bizonyos lenti tájék továbbra is szép emlék maradjon számára. S ki is nézem belőle, hogy később szex közben előjönne az agyában egy-egy szüléskori rémkép...Csak mert a szex-szel is úgy vagyunk. Amíg nem látszott a terhesség rajtam, semmi gond nem volt. Aztán ahogy kerekedtem, egyre kevésbé közeledett, mert nem mert. Nem lehet megmagayarázni neki, hogy nem ártunk a Picinek, s hogy ami jó a mamának, az jó a babának is:-) Idegesíti, pláne, amióta érzi mozogni.

Szóval, reménykedek, hátha mégis bemerészkedik. De szerintem tudat alatt engem is kímélni akar: mert ha tehetlennek érzi magát, akkor senki ne legyen a közelében... S ha látja a fájdalamamat, félek, bepánikol, hogy nem tud mit csinálni, s esetleg idegesítené a dokikat is...

Azért reménykedek:-)

25 hetes pocis

szia!

Javasolni tudom mindenkinek, aki szeretné. A párom már mellettem verejtékezett, mikor jöttek a fájásaim és végig fogta a kezemet. A fejemnél ült, sok mindent nem láthatott, bár elég kíváncsi volt és figyelte az eseményeket. Amikor már erős fájdalmaim voltak és anyukám bejött "segíteni", kicsit rossz leírni, de akkor , ott szabályosan idegesített.A párom viszont erőt adott,és tudtam , hogy valahol ez benne el fog "raktározódni", hogy a gyerekszülés nem egy leányálom.