Hogy tudnám rávenni a párom, hogy a vajúdás idejére majd bejöjjön?

Nem tudom, de nekem eleve a "rávenni" szónál megbukott volna az elhatározásom.

Ez az a dolog (a lánykérés mellett),amit erőltetni nem szabad. Valaki vagy önszántából akar ott lenni, vagy nem!

Én végül is császáros lettem, mi apásszülést terveztünk. Nálunk anno a férjem kérdezte,hogy szeretném-e ha bent lenne. Mondtam,hogy igen, de csak akkor,ha ő is szeretné. Minden kényszertől mentesen. Volt B-terv is, ha ő nem, a legjobb barátnőm jött volna velem!

Szóval,ha nem akar menni,akkor ne erőltesd!

Miért kell valakinek mostanában bent lenni a szülésnél? Régen sem volt bent idegen,csak az orvos és a szülésznők. Ők úgyis megmondják,hogy mit kell csinálni. Az apuka ebben nem tud segíteni.

Ha nem akar bemenni,akkor ne erőltesd.

:D

Én kerek perec megmondtam neki, hogy benn leszel, és kész!

Megcsináltad a gyereket, akkor is bennem voltál, most meg benn leszel velem, mikor kijön!

És lezártam a témát :D

De hozzáteszem, ez nálunk így megy :) Fordítva is!

Amit a másik nagyon szeretne, azt megpróbáljuk megtenni egymásért.

Tisztában van vele a férjem, hogy lehet el fog ájulni, de ez van, majd jót röhögünk rajta.

Édes pofák szerintem nagyon, van a baráti körben egy srác, aki elvágta a köldökzsinórt is, és olyan büszke rá!

Mindig ezzel bátorítom férjemet, hogy majd ő ismilyen büszke lehet magára!

Én meg nem félek a szüléstől, mert valahogy csak kijön, és egyáltalán nem kötelező ügyesnek lenni!

Feláll a szőr a hátamon ettől!

Sehogy nem tudod rávenni, ha ő nem akarja és erőltetned nem szabad.

Amikor én voltam terhes a fiammal, egyikünk sem szerette volna, hogy bent legyen a férjem. Aztán volt a családban egy apás szülés, ahol apuka elmesélte milyen élmény volt neki, meg a mi véleményünk is változott, végül ugyan császáros lettem, de vajúdásnál végig bent volt a férjem, ami nagyon jó volt, de ha nem lett volna bent, akkor is végig tudtam volna csinálni, mert tudtam, hogy jó szakemberek vesznek körül. Szerencsére nagyon aranyos szülész nőt fogtam ki, én még az ő kezét is szorongattam, nem csak a férjemét.:)

Sajnos mi visszük végbe a nehezebb részét, én is nagyon féltem, de gondolj bele, ha mondjuk külföldön dolgozna a párod, vagy hetelne és úgy születne a kicsi. Akkor is egyedül kéne végig csinálnod.

Ügyes leszel nélküle is, ne aggódj!:)

Ne erőltesd rá, ha nem akarja, de a végére még lehet hogy ő is máshogy szeretné majd!:)

Azért vannak olyan sztorik is,ahol apu igencsak megbánta,hogy bent volt.

Nem minden férfi éli meg katarzisként a szülést. Én speciel nem szerettem volna,ha a férjemben nem jó emlékként marad meg a fiunk születése.

Ez meg,hogy ketten hoztuk össze...Hát azért minden normál ember tudja,hogy akkor is a nő szül, ő szenved meg vele. Ezt akkor is tudják,amikor összehozzák!

Először az én férjem is idegenkedett a dologtól, egészen a végéig úgy volt, hogy nem is jön be, én sem voltam biztos benne, hogy szeretném ha ott lenne.

aztán voltunk szüléselőkészítőn, ahogy jött a vége, egyre többet beszélgettünk a dologról, és többen is ajánlották (köztük szülész ismerős is), hogy a vajúdásnál mindenképpen legyen ott, hiszen ott még nem lát semmi "durvát", viszont akár tizen órákat is eltelhetnek mire beindul a szülés maga.

Tehát én elmagyaráztam neki, hogy a vajúdás még nem olyan gáz, nem lóg ki félig a gyerek feje, nem terpeszben fekszik az ember az ágyon, és nem sikít folyamatosan, mint az amerikai filmekben, hanem egy szép-lassú folyamat (bár ott ez jut legkevésbé eszedbe róla :) ), ami alatt a közös kisgyereketek elindul a külvilág felé, és ő neked nagyon nagy támaszt tud nyújtani, masszírozni a derekadat, felsegíteni, ha sétálni akarsz stb. Meséld el neki, miről szól a vajúdás, hogy néz ki, menejetek el szülésfelkészítőre, nézzétek meg a szülőszobát előre stb. Nem is gondolnánk, hogy a férfiaknak sokszor mennyire téves gondolataik vannak dolgokról...

Én nem lihegtem, üvöltöttem, sikítoztam, káromkodtam végig a vajúdásomat és a kitolást sem, biztos vagyok benne, hogy emiatt sem maradt a férjemben ijesztő élményként, és végül eszébe sem jutott a kitolásnál sem kimenni, pedig ott már tuti, hogy mindent látott. Mégis amikor később beszéltünk rőla, hogy nem bánta-e meg, nem látott-e taszító dolgokat stb, akkor azt mondta, hogy az egész szülés alatt számára a legdurvább a branül beszúrása volt... no comment :)