Nektek parotok hogyan viselkedik veletek?

Én az első babámat várom, de a párom rettentő kedves és megértő. Ha nyűgös vagyok inkább békén hagy, elkísér mindenhova, és aggódik értem, néha túlzottan is, de ezt betudom annak, hogy nem volt még ilyen helyzetben, nem tudja mi a helyes. Hiába mondom neki, hogy nem kell túlaggódnia :)

Szerintem beszélj a pároddal, ez a legjobb amit tehetsz.

Ne haragudj, de ha ilyen a kapcsolatotok nem értem, hogy miért vállaltad a babát? Egy nem terhes nővel sem illene így viselkedni.

Nekünk első baba. A férjem nem aggódja túl a dolgot, de a komoly dolgokban mellettem van és segít. Már a végén járok. Hoz, visz vizsgálatokra. Nagyobb bevásárlást intézi. Cipelni nem enged. Ha fáradt vagyok megérti és hagyja, hogy pihenjek.

De egyébként nem hagyja, hogy ellustuljak:). A kisebb bevásárlást, házimunkát én végzem, vacsival várom és főzök neki másnap ebédre is. A szülésre nem akart bejönni, de mivel én kérem ott lesz velem.

Szerintem nálunk pont egyensúlyban vannak a dolgok. A túlzott aggódástól megőrülnék.

Az nem válasz hogy mert az első gyereket imádja!

A gyereknek fontos a családminta,hogy majd ha felnő mit fog tovább vinni!

Ha azt látja hogy anya meg apa csak egymás mellett élnek,de nem egymással akkor azt fogja magával vinni!

Nyilván már nem most laposodott el a kapcsolat,szóval én sem értem miért vállaltad a másodikat!

Én minden esetre megfenyegetném hogy elhagyom!De komolyan ám,nem csak 5 perces hisztis kirohanással,aztán ha nem változtat tényleg elpakolnék!Nehéz egyedül álló szülőnek lenni,de inkább minthogy velem a gyerekek szeme láttára ezt csinálja és így éljek!

Amúgy én még nem vagyok terhes,de épp rajta vagyunk az ügyön és már most,bármit mesélek vagy kitalálok maximálisan támogat benne a párom!Nagy valószínűséggel az agyamra fog menni a féltésével,de már alig várom!:)

Neked sok kitartást és erőt kívánok!És mielőbb hozd meg a helyes döntést,magad miatt is és a gyerekeid miatt is!

Szia!

Szerintem először tisztázni kellene, hogy valóban gond van a férjeddel, vagy csak a hormonok miatt vagy túlérzékeny. Írj egy listát azokról a dolgokról, amiket kértél tőle, de nem tett meg, és azokról is, amiket végül igen, vagy kérés nélkül tesz. Ne olyan általánosan, hogy "törődés", hanem mondjuk "kiviszi a szemetet" és hasonlók. Szerintem ebből ki fog derülni, mi az ábra, és szükség esetén neki is odaadhatod, hogy szembesüljön vele, mire lenne szükséged, és ebből mennyit kapsz meg.

És akár az is kiderülhet, hogy csak a hormonjaid játszanak veled.

Szerintem bírd ki valahogy amíg megszületik a baba, és utána figyelj, hogy alakulnak a dolgok. Tapasztalatból mondom. Az utolsó 2 hónapban én is meg voltam róla győződve, hogy elqrtam az életem, és egy r.hadék alakhoz mentem hozzá. Mióta megszületett a kicsi, és nem a hormonok irányítanak, másképp látom. Rengeteget segít, foglalkozik a kicsikkel, és velem is. Utólag azt gondolom, hogy amit én úgy értettem, hogy nem törődik velem, az inkább az lehetett, hogy szegénynek fogalma se volt, hogy mit csináljon és hogyan, hogy ne legyek hisztérikus.

Ha már meglesz a baba, és még mindig ugyanígy érzel, mint most, akkor már tényleg lehet gond.

Szia!

Én is csatlakozom azokhoz, akik úgy tartják, hogy várj még a baba születése utánig. Ha később is így látod, és tényleg nem olyan a párod, mint elvárnád, akkor tedd szóvá neki. Most pedig szólj neki, ha már nem bírod látni, hogy viselkedik, de ne szemrehányóan.

Én kb ugyanígy vagyok már december óta, bár az én párom segít, azzal nincs gond, de pl. puszikat úgy kell kifacsarni tőle mostanában. Alig ölel meg, olyan, mintha csak albérlők élnénk egy lakásban.

Nekünk is van egy 2 éves fiunk, imádjuk, és vele viszont a párom tud kedves lenni. Bár ő sosem volt az a pusziszkodós, kedveskedős fajta, mint mi (mint az én családom), de mostanában nagyon rosszul esik, és most én is azt látom, hogy ezt miért nem láttam mikor hozzámentem.

Mert akkor nem voltak olyan "gondok", mint a gyereknevelés, háztartás, és több éves munka. Én mióta újra terehes vagyok, kb. azóta küzdök különféle betegségekkel, megkockáztatom, hogy télen valamilyen szintű depresszión is átestem, amiből mostanában talán kilábalok, de még mindig nem vagyok az a mosolygós nő, mint korábban. Ezt szeretném visszahozni, és remélem, ha már jön a tavasz, nő a pocakom és nem leszek ennyire beteges, belém is visszatér az élet, és a párom is máshogy fog rám nézni. Legalább is máshogy fog ő is viselkedni, ha én is kedves, mosolygós leszek vele, nem pedig ilyen gondterhelt.

Szerintem nézz magadba te is, hogy mitől lehet ez a rossz kedv, magányosság, nem biztos, hogy csak a párod tehet róla.

Remélem megoldódik, és valóban csak a hormok miatt reagálod túl (ennyiből amit írtál nem lehet messzemenő következtetést levonni a kapcsolatotokból, a párod hozzáállásáról, szerintem ez ennél összetettebb).

Én ezért nem is írtam ki még ezzel kapcsolatban kérdést, mert kb egy egész oldal nem lenne elég, hogy pontosan leírjam mit érzek.....

Fel a fejjel, mostmár jön a tavasz, menj el sétálni, barátnőzni, vásárolgatni a picurank, a nagyobbnak és a párodat is lepd meg valamivel. És ne feledkezz meg magadról sem! (persze ha megteheted) Minden jót!