Csak engem háborít fel, hogy minden nap van valaki, aki az iránt érdeklődik, hogy rászorultsági alapon kaphat-e kedvezményt az abortuszára?

Oké, kezdjük az elején.

Egészen pontosan azt írtad, hogy nem csak kiégett vagyok, hanem fogyatékos is. Hát ez nem volt éppen körmondat, egészen jól lehetett értelmezni. Ezt vették le.

Nem csak én írtam neked, másnak is hasonló volt a véleménye. Egy biztos, nem voltam sem durva, sem erőszakos.

Valóban 5 gyerekem van, és azért vagyok itthon, mert a pici még csak 7 hónapos. A gép elé jártomban, keltemben ülök le, akkor írok hosszan, ha hasonló kérdésbe botlok, és a nagyok foglalkoznak a kicsikkel. Amúgy inkább dolgozgatom rajra, adatbázisokat tartok karban, mert nekem meg ebből van diplomám.

A munka szó talán félreérhető volt, civil családsegítőként folytatok karitatív tevékenységet egy nagyon klassz szervezet segítségével. Ebbe tartozik bele az általad említett nők segítése is.

És hidd el, ekkora család mellett is lehet olyan életet élni, amibe minden belefér. Mert sok minden rutinból is megy, a többi meg nagyrészt szervezés kérdése.

Mondjuk teszek a kételkedésedre, de elég sokan ismernek ezen az oldalon a válaszaimról, nyilván mert könnyen azonosítható vagyok, szóval az vagyok, aki vagyok.

Azért nem kaptál választ a kérdésedre, mert nem lehet rá válaszolni. Én nem tudom, hogy csak téged háborít e ez fel. Mindenki csak a saját véleményét tudja elmondani. Engem nem háborít fel, mert nem érdekel mások dolga. Mást lehet, hogy felháborít.

Miért foglalkozol ilyenekkel, ha téged nem érint? Nem értem. Anyukám is veszélyeztetett terhes volt a kisebbik öcsémmel, tényleg nagyon rossz, hogy sokat kell feküdni, ő elkezdett olaszul tanulni és meséket írt a pocakjában fejlődő gyerkőcnek. Ez lekötötte. Te is kösd le magad valamivel és ne törődj mások dolgával.

Hű, jól le lett hordva szegény kérdező... Azért a táppénze miatt a zsebében turkálni... Sajnos ma diplomával és becsületes munkával nem feltétlenül lehet többet keresni annyinál, amiből kijön ez a táppénz...(amúgy szerintem nem azért van felháborodva, mert azt hiszi, hogy az abortuszok támogatása miatt kevesebb a táppénze, mint itt felmerült..)

A kérdésre a saját válaszom, véleményem: én elítélem az abortuszt, mert egy ártatlan élet kiontása. A magzat oldaláról egyértelműen halál. Az anyát is megnyomorítja, ez is bizonyított tény. Az anya oldaláról sokszor nagyon nehéz mert pl korán jött a terhesség, megerőszakolták, stb stb. Szóval van, hogy az anyának nagyon rossz. De: az ő élete nem forog kockán, a vele ugyanolyan rangú és jogú másik emberé (=magzat) meg igen.

No, de a kérdésre: én is felháborítónak tartom (többek között az előbb leírtak miatt) a kedvezményes abortuszt. DE: sajnos az erre menők egy része olyan alacsony IQ-val, EQ-val, önrendelkezési joggal és egyebekkel bír, hogy

1. nem fogja fel, mit csinál (vagyis,hogy gyereke lesz, ember van a méhében, no meg ugye bizonyosoknál azt sem, hogy a szexből lesz a gyerek...)

2.nem fogja fel,hogy ez nem fogamzásgátlás

3.nem teheti meg, hogy ellent mondjon vagy egyáltalán elgondolkodjon, mert odarugdalja a manusza, előtte esetleg jól meg is veri, hogy megint úgy maradt...

Szóval botrányos, felháborító és elkeserítő ez az egész. Véleményem szerint e téren rendkívül sok PREVENCIÓRA van szükség. És erre lehetne több zsét meg szakembert nyomatni, akár az abortuszra szánt keret csökkentésével is...

Erős általánosítás megy arról, hogy aki abortuszhoz folyamodik, milyen önző és rossz ember és nincs lehetetlen, megoldhatatlan helyzet. Akkor cserélnék vele szívesen, amennyiben kiderül, hogy babát várok...

Félek a terhességtől, de nem azért, mert nem védekeztünk párommal... Az egy év alatt mindig gondoltunk erre, hiszen nem engedhetjük meg magunknak a babát, mégis kiszakadt a gumi! (Felejtsük is el tehát a "felelőtlenek vagytok" témát).

Ha mégis terhes lennék, hiszen eltelt pár hét és tesztet még nem csináltam, hányingerem és egyéb tüneteim viszont vannak már, biztos, hogy nem tartanám meg, mert én vagyok, aki a legjobban tudja, milyen egy gyereknek, ha nem tud az édesanyja egy nap elégszer enni adni vagy vele lenni, mert sokat dolgozik és még így sem tellik az alapvető étkezésre!

Igaz, most nem ez a lényeg. A jelenlegi helyzetünk a mérvadó: még saját magunkat sem tudjuk eltartani, sokszor egy nap csak egyszer eszünk, legtöbbszőr csak pár szelet vajaskenyeret, mert nincs más. Én sehol nem találok munkát, ő pedig havi 60 ezret ... ha kap. Amiből ugye - hiába édesapámmal élünk -, nekünk keményen ki kell fizetni a 25 ezres rezsit és a buszjárat hiánya miatt a munkábajárásra autóval további 13 ezer Forintot. Mind havi szinten!

Kis fejszámolás és az ember rájön, hogy ebből bizony sok nem marad és mivel nekem nincs állásom, hiába keresek (hozzáteszem, a munkakeresés/interjúkra járkálás megint csak pénzbe kerül) ez az összes pénzünk, amiből kettőnknek kell megélni szűken (bár leginkább sehogy)!

Családra nem számíthatunk, hogy segítsenek, édesapámat valószínűleg nem is érdekelné, édesanyámnak pedig nincs pénze még ránk is, neki szintén saját magára sincs. Nagyszüleim egyik oldalról sajnos már nem élnek, pedig ők segítettek volna, másik oldalról pedig nem igazán szívlelnek, mert én is "nem várt gyerek voltam", és ezt nem restek a szememre vetni... Párom szülei pedig ellenzik alapból, hogy mi együtt vagyunk, mert asperger szindrómás vagyok és furcsa-különcnek tartanak, persze negatív értelemben.

Ha mégis javulna a helyzetünk, akkor sem tudnánk bevállalni a picit, hiszen több, mint fél milliós tartozás van a nyakunkon, amit vissza kell fizetni.

Annyira nincs pénzünk, hogy még tesztet sem tudtam vásárolni és napok óta alig eszünk... Reménykedem, hogy ma végre sikerül és kiderül, hogy mi a helyzet.

Azonban még egy baj van, ha terhes vagyok, ugyanis még TB-m sincs.

Teljesen tanácstalan vagyok, igen szeretnék babát, de nem ilyen körülmények között és nem így. Nekünk sincs mit ennünk, akkor neki hogy adnám meg, amire szüksége van? Örökbeadás megint kizárt, hiszen a terhesség alatt sem lenne meg a rendes étkezésem sem!

Ezeknek tekintetében, hiába fáj, úgy érzem, helyes és felelős döntés, ha nem tartom meg azért a babát, hogy már a születése előtt is kínozzam. :(

Örülök annak, ha valaki megérti a helyzetem (remélem, nem olyan áron, hogy ugyan ilyen körülményei vannak) és szerencsésnek tartom azt, aki nem, mert ebből látszik, hogy nem volt még ilyenben része.