Mi a véleményetek a szolnoki szülészetről?

Tavaly június 11-re voltam kiírva. Az orvosom kezdetektől dr. Úri - Szabó Károly volt (Osztályvezető - főorvos). Számomra a legjobb. Ezért is választottuk őt!

Áprilisban megindult a szülésem. 27 hetes voltam. Mikor odaértünk a szülészetre (7.emelet), becsengettünk, majd kiszóltak, hogy: "Ki az? Mit akar?!".

Erre párom közölte, hogy 27 hetes a párom és szülési fájdalmai van. Erre azt a választ kaptuk, hogy: "Jó, akkor várjanak. Majd megyünk!". Mintha a mentősökkel beszéltünk volna telefonon. Közben a szülészet másik oldalán pedig ültek a már bent fekvő kismamák és csak néztek, hogy mi történik.

Nagy nehezen 10 perc után sikerült kijönnie egy nőnek, aki megkérdezte tőlem, hogy miért nem mentem be? Ez nem szálloda, hogy jönnek a hordárok. Párom mire szóhoz jutott, már a kezemnél fogva behúzott a nő a szülészetre és bebaszta az ajtót.

Úgy görcsöltem és fájt az egész hasam, hogy azt se tudtam mi van. Remegtem, féltem. Úgy éreztem magam, mintha hibás lennék.. mintha éppen rossz dolgot csináltam volna kiskoromban és a szüleim leszidtak volna!

Kb. 1 órát vártunk az ügyeletes orvosra. Eközben 2× megkérdezték, hogy van-e orvosom, majd közölték, hogy beírják a gépbe. Kérdeztem, hogy nem hívják-e fel? Azt mondták, hogy az ügyeletes orvos majd eldönti. Csak vártunk és vártunk. Konkrétan ott feküdtem a vizsgálóban egy száll melltartóban és pólóban felrakott lábakkal.

Na, nagy nehezen megérkezett az ügyeletes. Úgy felnyúlt, hogy azt hittem ott maradok. Közölte, hogy eddig még nem volt szülés, de lehet, hogy ez után lesz. Sírtam, mert nagyon fájt mindenem és féltem.

Befektettek az őrzőbe 24 órára. Az orvosomnak nem szóltak. Kaptam magnéziumot, majd elmentek. 15 órán keresztül rám se nézett senki. Volt 2 tanuló lány. Ők jöttek oda hozzám, hogyha nem gond, akkor gyakorolnának rajtam. Szívhangnézésben és stb.. mivel érdekelt a lányom, hogy él-e még, így beleegyeztem. Megkérdeztem, írjak -e valamit alá. Azt mondták, hogy nem kell, mert csak tapadókorongot raknak rám. Mondtam, hogy oké. 1 órán keresztül próbálkoztak a szívhang hallgatásával, de nem nagyon jött össze. Majd jött egy ápolónő és segített neki. Ekkor végre hallottuk a szívhangot. Nagyon lassú volt, de megnyugtattak, hogy ez azért lehet, mert alszik, valamint én is nyugodt állapotban vagyok.

Másnap reggel 9-kor közölte a váltós ápolónő, aki reggelre jött, hogy minek vagyok még mindig a szülészeten? Pakoljak át a másik oldalra a megfigyelő részre.

Elkezdtem összepakolni a holmim, megfogtam a cuccom és átsétáltam. Mikor kimentem a szülészetről, láttam, hogy a párom ott ül kint a folyóson. Egyből felugrott és átölelt. Megkérdeztem tőle, hogy tudott-e aludni? Mi a helyzet otthon a kutyusunkkal? Erre közölte, hogy ő végig itt volt, mert neki senki nem mondott semmit..

Én azt hittem, hogy lefordulok a lábamról.. ki voltam akadva, hogy a gyermekem apját nem tájékoztatják, de a ValóVilágot röhögcsélve nézik..

Átmentünk a másik oldalra, ahol az egyik ottani nővérke megkérdezte, hogy hova megyek? Mondtam neki, hogy most zavartak át ide. Erre közölte, hogy ez nem így működik, majd ha szólnak. Én meg mondtam, hogy most küldtek ki. Akkor mégis hova mennyek?!

Nagy nehezen talált nekem egy szobát és lepakoltam oda. 3 napot voltam bent. Utolsó nap jött be az orvosom vizitre és dobott egy hátast, hogy mit keresek bent a tudta nélkül. Megvizsgált és megíratta SOS-ben a zárójelentést.

Ezután minden rendben volt. Július 11-én még mindig nem akar megszületni a lányunk. Ezért az orvosom befektetett a kórházba 13-án.

Mivel nem tudta megcsinálni 1 hétig a magzatvíz vizsgálatot, így sűrűn kellett NST-re és uh-ra járnom. Elég rosszul voltam már a vége fele. Hányingerem volt, stb.. Hiába mondtam a nővérkéknek, nem érdekelte őket. Nem bírtam aludni, éreztem, hogy valami nincs rendben.

Az orvosom 13-án feladta a kórház igazgatósága elé a kartonomat, hogy beavatkozást (császárt) kell csinálni. Vártuk a döntésüket..

Július 15., péntek:

Reggel 5 óra, "ébresztő". Semmit sem tudtam aludni. Óránként jártam ki a mosdóba, mert pisilnem kellett. A nővérke ránk se hederített. Mellettem lévő kismamának 10 perces fájásai voltak. Nagy nehezen hajnali 4-kor átvitték a szülészetre úgy, hogy a másik járóképes szobatársunk kiabált át neki, mert a nővérkét sehol sem találta.

6-kor lementem NST-re. Nem volt valami kielégítő a szívhang, de azt mondták lent a nőcik, akik csinálják ezeket, hogy nincs gond. Megnézik uh-on mi a helyzet. Várjak kint.

Kiültem. Néztem a földet. Ürességet éreztem, sírtam. Megérkezett a párom. Rohant be hozzám minden egyes nap. Ültünk egymás mellett. Éreztem, hogy valami nincs rendben.

3/4 7kor behívtak uh-ra. Bejött a párom is. Az uh-s nőci megkérdezte, hogy hogy vagyok?! Mivel eléggé lestrapáltnak tűnök. Azt mondtam, hogy nem jól. Rosszul.

Magzatvíz szinte semmi, szívhang kielégítő, méhlepény kritikus állapotban, köldökzsinórról pedig ne is beszéljünk .. UH-ból vittek a műtőbe.

7-kor megjött az orvosom, aki egyből elkezdett intézkedni. Engem pedig folyamatosan készítettek elő a császárra.

Alig bírták az infúziót bekötni, mivel az előző napi vérvétel alatt 5 helyen szúrtak meg, mert az ápolónő mindig elhibázta a szúrást.

Nagy nehezen sikerült. Jött a csecsemős ápolónő, elmagyarázott mindent. Azt se tudtam, miről beszél. 5× kért meg, hogy mondjak 1-1 nevet (lányt és fiút). Beszélni nem bírtam.

Betoltak a műtőbe. Utolsó csók a páromnak, könnycseppek a családom láttára és már vittek is. A műtő előtt még elmagyarázott az érzéstelenítős ápolónő mindent, majd jött a csecsemős újra. Ő is elmondta, hogy mit fog csinálni a gyermekemmel. Remegtem. Nagyon.

Megjött az orvosom kezében a papírokkal. Annyit mondott, hogy siessünk. Rám nézett, megsimogatta a hasam és azt mondta, hogy minden rendben lesz.

Mértek 4 vérnyomást, majd beszúrták az érzéstelenítőt és kezdődött is minden. Úgy remegtem, mint a kocsonya. 4 nővérke állt körülöttem és figyelték a reakcióimat. Kaptam nyugtatót és még pár dolgot. Nevükre nem emlékszem. Vérnyomásom a korábbi 120/80 helyett 140-150 körül volt.

18 perc alatt kivették a lányunkat. Szerencsére elsőnek felsírt. Odahozták megmutatni, adhattam neki egy puszit, de már rohantak is el vele.

Kb. 40-45 perc volt, mire összevarrtak. Tele volt a műtő tanulókkal. Mindenki figyelt, hogy mi történik. [Egyébként én ebbe nem egyeztem bele, de abban a pillanatban az se érdekelt, hogy mi történik velem. Csak a lányom számított, hogy él-e!]

Mikor vége lett az egésznek, kitoltak a műtő elé és ott még 10 percig vártunk, hogy van-e komplikáció vagy nincs. Letoltak végül a 6-ra. Ott a műtőssegéd poénkodott velem, hogy kicsit elterelje a figyelmem.

Ahogy leértünk a 6-ra a műtős szobához egyből jöttek a gyermekágyas nővérkék és elkezdtek adni minden félét az infúzióhoz. 10 percenként jöttek és kérdezősködtek.

A lányomat délután fél1-kor hozták be szopóreflexet megnézni. Nem láttam belőle szinte semmit. Akkor már kivették az inkubátorból. Egyébként a csecsemős nővérke, aki a műtétnél bent volt, azt mondta, hogy 10/10-es apgar értékei voltak, úgyhogy nincs semmi gond, csak megfigyelésre elvitték.

A párom ekkor jöhetett be először hozzánk. Nem láthatta még a babát ő sem. Kb. 20 percig maradhatott, utána mennie kellett.

Este bejött újra, akkor az esti gyermekágyas nővérke megengedte, hogy lássa. Egyébként nem szabad egy légtérbe tartózkodnia csecsemőnek és hozzátartozóknak. Akkor minden fájdalmam elmúlt. Boldog voltam, végre együtt voltunk hárman.

Az este nekem simán ment, nem volt fájdalmam, mert kaptam két injekciót a két combomba. Este lábra kellett állnom. Na, az nem volt vicces!

Másnap reggel átkerültem egy normál szobába. Hozták is egyből a lányomat. Elkezdtem szoptatni, senki se segített. Nem magyarázták el, hogy hogyan kellett csinálni. Emiatt rosszul is sikerült. A mellem kisebesedett.

Este, fürdetés után bejött a nővérke hozzánk érdeklődni, hogy mi helyzet. Mondtam neki, hogy nem megy a szoptatás, segítsen. Erre közölte, hogy tegyek fel nyugodtan bimbóvédőt. Megtettem, sikerült szoptatnom!

Egyébként a bimbóvédőt és a mellszívót nem nagyon díjazzák. Amikor bent voltam, akkor elakarták tőlem venni mind a kettőt és meg közöltem, hogy elég sérelem ért már itt, úgyhogy ne akarják, hogy a betegjogi képviselőhöz mennyek! Onnantól kezdve normálisak voltak.

A lányom 2. nap bekékült. Nem kapott levegőt. "Rohantam", amennyire tudtam a csecsemősökhöz. Viszont a gyermekágyas ápolónő segített a lányomon, hogy levegőt kapjon. A csecsemősök le se szrtak, csak amikor már látták, hogy tényleg komoly a helyzet. Akkor egyből hívták a csecsemős főosztályvezetőt. Megvizsgálta, azt mondta, hogy most már minden rendben! Csecsemős nővérkéknek azt mondta, hogy figyeljenek ránk.. szerinted megtették?! Leszrtak. A gyermekágyas nővérke jött be hozzánk óránként, hogy minden rendben van-e.

Két nővérke van, akik éjszakánként 30 percenként keltegetnek, hogy szoptassunk. Én 2-3 óránként etettem a lányomat, mert alapból így terveztem. 4. keltegetésénél megmutattam neki, hogy hol az ajtó. Már nagyon elegem volt belőle. Minek keltsem fel a lányom, ha alszik?! Ha éhes volt, úgyis jelezte..!

4 napot voltunk bent összesen, de poklok pokla volt!!! Baba-mama barát kórház?! Lóf@szt! Ebből csak a kórház az igaz, bár az sem. A felszerelések II. világháborúbeliek. Normális ágy nincs! Úgy kell a gyermekágyas nővérkéknek "ellopkodniuk" az ágyakból a matrac alá való fát, hogy ne süppedjen be a kismama a babával.

Kitolod a megőrzőbe a gyermeket, hogy megfürödj, még el se mentél fürdeni, de már vissza is tolják! Mondván, otthon se fog senki segíteni!

Pótlást adnak .. meg se kérdeznek, majd utólag aláíratják veled, hogy beleegyeztél! Szánalmas és undorító!

Ami pedig a tetőpont volt: Utolsó nap mehettünk haza. Szóban elhangzott mind a két oldalról, hogy írják meg a zárójelentéseket. Ez délelőtt 9-kor volt. Délután 5-re értünk haza.

2× csinálták meg a papírokat, mert papíron elcserélték a lányomat egy másik babára. Szerinted?! Ez hogy a jó istenbe történhet?! Majdnem másik gyermeket adtak ki!!! A 21. században egy állítólag nagyon jó kórházban!

Na, akkor lett elegem az egészből és közöltem, hogy 30 percük van megcsinálni mindent és nem érdekel, hogy a főorvosok hol kávéznak vagy ebédelnek. Írják alá és többet nem látjuk egymást!

10 pontból a kórház értékelése: 1 (!!!!!!!!!!!!!!!)

Bővebben 10-es skálán:

Kórház állapota: 1

Csecsemősök: 0

Gyermekágyasok: 10(akiknek közük nincs egyébként a csecsemőkhöz, többet foglalkoztak velük, mint azok akiknek kellene!)

Higiénia: - 1000000000 (!!!)

Orvosi szakértelem: 1) saját orvosom: 10; 2) Kórház (vezetőség, korábbi 'gondok' miatti ügyeletesek): 2

Ellátás: 1

Papírmunka: 0

Baba-mama kórház?! Jó vicc.

Én azt mondom neked, hogy válassz másik kórházat. Ott van a ceglédi! Járd körbe a lehetőségeket! A megyében nem csak ez az egy van!

Itt a GYK-n is sok válasz van a szolnoki kórházzal kapcsolatban. Érdemes utána olvasni!!! Tanulságos!

Jól van a lányunk, 7 hónapos lesz nemsokára. Boldog és kiegyensúlyozott. Nem tudták megmondani, hogy mitől indulhatott be a szülés. Én minden esetre örülök, hogy visszatartották és nem született meg a lányunk. Durva ezt mondani, de ha 27 hetesen világra jön, nem hiszem, hogy azok akik akkor bent voltak ügyeletben, életben tartották volna.

Párom nagyon ki volt akadva. Amikor beindult a szülés akkor is és mikor császároztak akkor is.

Ha nem lett volna orvosunk, akkor szerintem azt se tudta volna, hogy mi van velünk. Ha ő nem közöl vele semmit.

Legdurvább az volt, hogy kórház vezetőségére kell várni, hogy csinálhatják -e a császárt vagy nem!?!?! Könyörgöm, ha valakinek az élete függ tőle, akkor mit kell várni rá?! Katasztrófa! UNDORÍTÓ!!!

Ráadásul, ami még visszataszító abban a kórházban, azaz, hogy gyűjtő kórház! Tehát, minden utolsó ... oda hoznak be! Ott úgy járnak le a kismamák rágyújtani, mintha wc-re mennénk.

Az étel egy moslék! Mikor még bent feküdtem terhesen kivittem a kórház elég a reggelit meg az uzsonnát. A csövesek is fával bökdösték..

Undorító az egész, úgy ahogy van!

Szerencsés lehet az, aki nem élt át ilyeneket, bár nem tudom, hogy ők akkor melyik kórházba jártak.. vagy csak csukva volt a szemük?!

Mindegy is! Mindenki túl éli, mert túl lehet.. de nem ezt várod azért egy kórháztól..

2010 novemberében szültem, és a fogadott orvosom nekem is Svéd Attila volt.

Vele abszolút meg voltam elégedve,minden nap jött megnézett szülés után. Most a második babát is nála szülöm nyáron.

A kórház, hát mit ne mondjak nem a legszebb látvány.

Na de kezdjük az elején: Hatalmas has, átázott nadrág(mire beértünk szivárgott a magzítvíz), becsöngetek a szülészeten,nagy nehezen kijön egy szülésznő, és a kérdése: "tessék?". B@sszus, kenyeret akarok venni,nem. Mondom szülni jöttem, erre bemegy előttem,és félvállról visszaszól, "na,jöjjön". szegéyn férjem hozta volna utánam a nagy táskámat, erre ráripakodott,hogy nem jöhet be. Ő meg megfogta atáskát és belenyomta a szülésznő kezébe, hogy nem godnolja tán' hogy a feleségem ciepli be???

Jó kezdés, el is szállt minden bátorságom. Megvizsgáltak,beöntés stb. MAjd várakozás, fájásgyengeség,nehezen tágultam, de a doki rendes volt,folyamatosan jött nézett,mi van velem,pedig ügyeletes volt,és a férjemet is tájékoztatta mindig a folyóson. A hugom volt benn velem, nem is tudom mi lett volna, ha nincs ott, volt időszak,hogy a szülésznő kb egy óráig rám se nézett. Majd amikor szóltam,hogy jönnek a tólófájások, akkor annyival elintéze,nem lehet 10 percce vizsgálta doktorúr. Erre bejött egy másik kedves szülésznő,aki szólt is a dokinak,hogy idő van. Végül 17 óra vajúdás(ebből kótházban 13), megszületett a lányom. Nem is létezik ennél nagyobb boldogság. Összevarrt a doki,felöltöztették a lányom,és a hugom illetve apa is ott lehetett velünk a két órás megfigyelés alatt.

Saját lábamon mentem le a 6. emeletre,nem votl semmi gond. Először kértem seígtséget,mert nem sikerült alányomat rendesen mellre tenni,egy kedves idősebb hölgy szó nélkül segített. A nappalos csecsemősök katasztrófa, az éjszakás egy nagyon kedves csajszi volt,ő sokat segített,megmutatta hogyan masszírozzam a mellem, stb. 5 napot voltunk benn,mert a lányom besárgult,de mságváltás volt,amikor hazajöhettünk. Takarítással nem volt gond, kaja moslék szó szerint, ami engem a legjobban zavart,hogy a szekrényeket nem lehet zárni,így a táskám az ágy alatt volt az összes cucummol.

Sok jóra nem számítottam, de szerencsére a lányom ügyesen szopott,már második nap hízott,így velem különösképp nem is foglalkoztak.