Leírnátok nekem, hogy "működik" az abortusz?

Hát csak a műtét részét tudom leírni, mert nekem vetélés miatt volt, de a folyamat ugyanaz.

A 12. hétig kell megcsinálni, amit az utolsó rendes vérzéstől számítanak, de biztos voltál doki, ő megmondja, hogy hol tartasz. Ha még nem szültél, akkor előző nap este, vagy a műtét előtt méhszáj tágítást csinálnak, bent alszol egy éjszakát, másnap meg 10 perces altatásban (karba egy szuri)megcsinálják, 6 óra múlva, ultrahangos kontroll után mehetsz haza. Valamennyit kell fizetni is, de azt nem tudom, pár 10e.

Nálam is majdnem így volt mint az elsőnél (sajnos nekem is elhalt baba miatt..).

Annyi különbséggel, h (bár én sem szültem még akkor) nem raktak fel tágítót, mert nem volt rá szükség, és reggel mentem 8-ra, és délután 5-kor hazaengedtek.

Testileg "nem egy nagy ügy"... lelkileg viszont hosszú hónapokig fájt.. mig újra terhes nem lettem.

Én is hasonló helyzetben voltam, védekezés mellett esetem teherbe, mindketten tanultunk. Bár erről az a véleményem, senkinek nincs joga elítélni a nőt, egy ilyen döntés miatt. Akár védekezett, akár nem. Persze azokkal nem értek egyet, akik sportot űznek az abortuszból.

A pozitív teszt után nőgyógyászt kerestem. Elküldött a vizsgálati eredményekkel egy védőnő/családsegítő személyhez. Akivel át kellett beszélni, hogy biztos el akarom-e vetetni. Majd egy hét gondolkodási időt kaptam. Visszamentem, kitöltöttük a papírokat, és kaptam egy csekket.

Akkor ez eredetileg 30 000 ft körül volt, de a családi miatt talán, vagy hogy tanulok, nem emlékszem csak 8 000 ft-ot kellett fizetni. Megbeszéltem az orvossal a dátumot, és mentem vissza a védőnőhöz. Az apának is alá kellett írni.

A műtét napján nem lehetett semmit enni, inni. Aznap 00:00 órától. Felvettek az osztályra, kaptam kórházi ruhát. Minden ékszert le kellett venni, majd a vizsgálóban tágítót helyeztek fel. Visszamentem kis időre a szobába, majd mentem a műtőbe. Ott az altatóorvos kérdezgetett. Felfeküdtem a műtőasztalra, majd elaltattak. Következő emlék, hogy tesznek vissza az ágyra. Pár óráig nem kellhettem fel, ihattam ehettem. Utána viszont rögtön zuhanyozni kellett mennem. A dokim megnézett mielőtt hazament. Reggel az ügyeletes le se tojt. A dokim nem dolgozott, de bejött, megvizsgált,és haza is engedtek másnap. Volt egy másik lány, ő még aznap hazament, bejött inkább másnap a vizsgálatra, zárójelentésért.

2 hét múlva kellett visszamenni, nem lehetett nemi életet élni addig. (Párom már másnap szexelni akart.)

3-4 napig fáradt, érzékeny voltam. Engem annyira nem viselt meg, mert tudtam, hogy nem állunk úgy anyagilag, hogy felneveljek egy babát, be kell fejeznem a sulit, tehát ez volt a jó döntés.

Még annyit, hogy párom szerette volna megtartani, sírt, könyörgött,végül belátta, hogy tényleg nem tudnánk felnevelni. Az eset után 2 hónappal elhagyott, kiderült, hogy volt egy másik barátnője hónapok óta. Szóval szépen egyedül maradtam volna a babával.