Bevállalnál egyedül egy babát?

Akinek már nagy a gyereke,az is végig ment a baba kori nehézségeken,küzdelmeken.És túlélték!:)

Soha nem bántam meg!Pedig nehéz,és kimondanám ha csalódtam volna,de Én nagyon rosszra készültem,és ahhoz képest kellemesen csalódtam!

Tegnapi 13.54-es vagyok.

Miért ne mondanám ki, hogy bárcsak vártam volna még pár évet, és egy olyan társnak szültem volna, aki mellettem marad, és nem szalad el az első héten?

Ez nem azt jelentené, hogy azt kívánom, hogy tűnjön el a már meglévő gyerek az életemből.

Szerintem nagy különbség van aközött, hogy valaki egyedül nevel egy gyereket, és "túléli", vagy szerelemben, egymást, és a babát ölelgetve és szeretve éljük meg az első éveket.

Házasságban élek, az első gyerekem "bepottyant" szerelemgyerek, a másik kettő tudatos családtervezés "részei", boldogságban, egységben várjuk a harmadikat.

Nyilván más a helyzet, ha elkerülhetetlen a dolog, akkor nincs választás, de ha VAN választás, akkor akár várni is érdemes a gyerekkel, amíg a kapcsolat annyira rendbe jön, hogy örömmel vállaljátok.

..hogy ne csak "túléljük", hogy gyerekünk született..