Harmadik babám várom, annyira sűrű lesz az életem, mire számítsak úgy, hogy semmi segítségem? Milyen rejtett nehézségekre?

Nekem az 5. babám most 2 hónapos. Nem mondom, elég sűrű az élet, főleg, hogy a nővérkéje is csak két éves, a nagyokat meg suliba kell hordanom. Nálunk a második és a harmadik gyerkőc között 1 év van, akkoriban tanultam egy csomó trükköt, ami most is jól jön. A legfontosabb az volt, hogy minél hamarabb összehangoljam a napirendjüket. Onnantól, hogy egyszerre aludtak, volt egy kis szabadidőm. Soha nem a háztartásra fordítottam ezt az időt, hanem magamra. Most is így csinálom. Van hogy alszom, van hogy olvasok, a lényeg, hogy kikapcsolódjak.

Rájöttem, hogy a házimunkát úgy a legkönnyebb elvégezni, ha a legkisebbet babahordozóban hurcolom magammal, ha éppen nem alszik. A nagyobbal pedig folyamatosan beszélgetek, így nem unatkozik, ráadásul tanul is.

Én még azt tartom nagyon fontosnak, hogy a pároddal szánjatok időt egymásra. Be lehet ülni együtt a kádba, és egy jót dumcsizni, egyszerűen csak észre kell venni azokat a lyukas perceket, amik feltöltenek benneteket.

Nekem érzelmileg az is rengeteg erőt ad, hogy szinte minden nap ír olyan sms-t, amit öröm elolvasni.

Néha érdemes kiszakadni a hétköznapokból. Tudom, hogy macerás kisgyerekekkel bárhová elindulni, de nagyon jó érzés korzózni egyet szombat este velük a város főterén.

Az is fontos, hogy néha majd elmenj otthonról teljesen egyedül. Nem kell sok idő, elég egy fél órás séta is, amikor teljesen önmagad lehetsz.

Valószínűleg te is fogsz kapni "kedves beszólásokat". Nálunk két jellemző is van. Ha az összes gyerek velem van, időnként megkérdezik, hogy mindet elhoztam-e, vagy van még otthon is néhány? A másik kedvencem, amikor azt kérdezik, hogy mikor jön a következő? Igyekszem viccesnek felfogni a dolgot. Nem válaszolok bántóan, inkább elpoénkodom.

Szerintem csodás dolog a nagy család. Semmiért nem adnám azt az érzést, amit a gyerekeim nyújtanak nekem, és ami még fontosabb, egymásnak:)

(fili)

Atyaég)) És én azt hittem már nincsenek ilyen anyák. Itt annyi nyávogó, egy-két gyerekes hisztérikától lehet olvasni kérdéseket, hogy teljesen elkeseredtem, hogy én vagyok közel az ötvenhez egy maradi hülye.

Mikor anyáinkkal példálózok lepontoznak. Itt pedig van aki állatokat lát el, nincs automata mosógépe, főz, háztartást vezet, mint anno muterom.

Én ugyan csak két gyereket neveltem fel, nem volt csak félautomatám és rongy pelusom. Főztem mindennap a családnak és a babának sem adtam bébi ételt. Segített a párom amit tudott, de így sem volt marha könnyű.

Ezért amit most itt olvastam tőletek elöntött a jóérzés, hogy vagytok és nem halt ki az igazi ősi ANYA :))

Gratulálok nektek.

Ui: Lehet, hogy butaságot írok, de annyi munkanélküli van

napi 2-3 órára óránként 500.- Forintért nem lehet találni segítséget? A barátnőm bölcsiben dolgozott. A kollégáiból elege lett azt mondta soha nem megy vissza oda. Most 4 családhoz jár besegíteni, és egy tehetősebbnél pedig takarít. Jobb így azt mondja mintha a hülye kolléganőivel lenne.

Én az egyik válaszoló vagyok (3 már megszületett gyerkőcös).

Azt hiszem én is az utolsó előtti válaszoló példáját fogom követni miszerint a felszabaduló időt igenis legalább részben saját magamra kell fordítani...csak olyan nehéz lejjebb adni a háztartási és egyéb igényeiből az embernek:)) de muszáj, mert nem osztogatnak semmiféle plusz pontot ha elvágólag áll minden, de pár év alatt meg roncs leszek idegileg:)))

A beszólásokra: hát sajnos én túlérzékeny vagyok és még napokig képes vagyok rágódni ilyen hozzászólásokon, de amúgy az adott szituációban fel se veszem, vagy mondok rá vmit és otthagyom az illetőt.

Mást nagyon nem tudok tenni:)