Milyen nehézségekre készüljek fel miután lesz gyerekünk?

Ha első gyermek, akkor az első három hónapban magadra nem lesz időd!Még nem tudod hogy oszd be az idődet és te utoljára maradsz.És csak pizsomában voltam egész nap.Természetesen mivel a babával fogsz foglakozni, ez rányomja bélyegét a párkapcsolatra is hiszen a férjed is vágyik rád.

Akkor például nem tudom mennyire vagy türelmes fajta, de össze kell szokni a babával.Ő egy új dolog lesz és minden az ő kis akarata szerint fog alakulni.Ez miatt születhetnek viták.Nálunk a férjem nagyon türelmes, ha ő nem lett volna az első időkben nem is tudom hogy bírtam volna ki.

Most nem ijeszgetni akarlak, csak leírtam a tényeket.De jó érzés hogy veletek van,puszilgatni.

Akkor előfordulhatnak nem csak a férjeddel problémák hanem a mindent tudó anyóssal is.Aki ha nem is rossz indulatból, de mindenbe jobb és okosabb lesz.Ezt meg kell hallgatni és lenyelni.De gyorsan belejössz.

Mikor azt mondták hogy két gyerekkel könnyebb nem hittem el.De most van kettő (2,5 éves és 7 hós)tényleg rutinosabb az ember.Még időm is több van magamra.Megtanultam beosztani az időm.Igaz ez azzal jár hogy nem sokat alszom.De vmit valamiért.

Sok szerencsét és türelmet.

Egyet ne feledj,a férjedet ne hagyd ki semmiből.Tudjon gyereket etetni, pelenkázni,fürdetni amit te.Mert gyorsan el tudnak kényelmesedni.

Hirtelen ennyi, ha esezmbe jut vmi még írok.

Ezt még leírom:ez nem kimondottan párkapcsolati probléma volt, de veszekedést szült:Szülés után pár hónappal mikor már úgy érzed, hogy te is létezel, rájössz hogy még nem férsz bele a ruháidba.Engem nagyon idegesített,teljes lelki beteg voltam.Majdnem másfél év kellett mire kezdtem hasonlítani az eredeti súlyomhoz.Ekkor teherbe estem a kisfiammal.

De a fiam után elmondhatom hogy gyorsan lement, mert vékony vagyok.De itt is voltak kiborulások.Nem szívesen vetkőztem le, takargattam magam, ha a férjem azt mondta nem vok kövér összevesztünk miért hazudik stb stb..

Nem is voltam vagyok kövér mert 58 kg vagyok ( a fiammal csak 8 kg-t híztam),d e hasam megnyúlt és rá kellene tornázni, de kinek van este kedve tornázni mikor örülsz hogy lepihensz.

Bocsi, nem olvastam az első válaszolót, csak leírom én is:

párkapcsolati probléma a fáradtságból adódik majd. Ez sem konkrét probléma ha amúgy mindig mindent megbeszéltetek egymással, vagyis nincsen amit dühödben a fejéhez vágjál, amiről nem tudott, stb. Így csak az lehet, hogy egymásra akartok terhet rakni, és néha nem álltok arányban. Vagy annyira álmosak vagytok, hogy ingerülten szóltok egymáshoz (nálunk ezek mind éjjel voltak, amikor kápozstalé volt a fejünkben), és ezen megsértődik a másik fél, de ezt előre is és utólag is tisztázni lehet és kell, akkor semmi gond. Minket nagyon megerősített ez az első időszak, és minden problémás szakaszunk azóta is. A szex nem változott, nem zárkóztam el tőle, ő is ugyanúgy kíván, terhesség alatt se volt ilyen gond, de ha lett volna, szerintem az sem jelenti a kapcsolat végét, meg semmi bajt, egyszerűen ezt is tisztázni kell, ki miért nem akarja, nem élvezi, stb.

Nehézség volt a szüleimmel való állandó vitatkozás, az addigi témákhoz (miért nem úgy vezetem a háztartást, ahogy anyukám, miért nem járok abba a suliba ehelyett, a párom miért dolgozik annyit, általában mindenbe a beleszólás "tanács" címszó alatt, amiért még legyünk hálásak) még hozzá jöttek a gyerekneveléssel illetve először a gyermekgondozással kapcsolatos "tanácsok". A hülyének nézés, olyan dolgok feltételezése ami eszembe se jutna, meg ha véleménykülönbség van (pl én nem mosom le hipermangán oldattal a cicimet szoptatás előtt és nem keltem fel éjjel szopizni 3 óránként) akkor persze hogy én vagyok a tapasztalatlan és na majd meglátom.

Magamra érdekes módon volt időm, bár azt hittem nem lesz egy percem se. Nem volt kifejezetten sírós babám, éjjelente volt az, emiatt nem aludtunk vagy 4 hónapig szinte semmit, de napközben semmi gond nem volt. Evett rendesen, el tudtam altatni, később tök elvolt magában míg én főztem, házimunkáztam, tanultam és természetesen volt időm felöltözni, megcsinálni a hajam és sminkelni (mindez összesen 10 perc, de úgy is lehet, hogy egy-egy művelet után bemegyek hozzá :)) és ekkor szoktam rá arra, hogy nincs ithhoni ruha, hanem felveszem amit utcára vennék fel aznap, úgy nézek ki egész nap, hogy bármikor kimehessek, így mikor megyünk sétálni, ide-oda, nem kell magamra időt szánni. Nekem ez volt a jó időbeosztás egyik pontja. Ne gondolj itt nagy dologra, simán egy farmer, valami felső, én egyszerűen öltözködöm és soha nem vettem még fel pl magassarkút, nem az én stílusom. De ha csinibaba típus lennék, akkor se tart tovább szerintem. Amire nincs idő vagy inkább energia, az az olvasás, ez hiányzik azóta is, TV mehet amúgy is max nem a babával egy szobában, rádió is mehet, zene is, ugyanúgy lesz egy idő után a napod, mint nélküle. Szerintem ami nehéz már, az a mászós korszaktól kezdődik, mikor mindent pakolsz utána vagy mindent elzársz eleve, mindent biztonságossá teszel, mikor már nehezebben fárad el, elhagyja a babakori szokásait alvás és evés terén is, új dolgokat kell kitalálnod, pl máshogy kell altatni, nem eszi meg amit főzöl, na akkor mit egyen, mikor elkezdi nem szeretni a babakocsit, vagy ő akar csinálni dolgokat, de nem megy még, emiatt begurul :) a fogzás, a hisztikorszak...

Ha nincs segítséged, nehéz lehet vele intézkedni, sorbanállni, te nem lehetsz beteg, mert ugye gyerekkel hogyan várjál órákat a felnőtt dokinál, ilyesmik.

Lehet kifogsz egy idióta védőnőt vagy dokit. Lehet hogy neked is vannak tudálékos ismerőseid, akik mindent jobban fognak tudni, lesznek olyan barátok, akikről kiderül mennyire is a barátaid, mert nem lesznek rád kiváncsiak.

Lesznek konfliktusok vadidegen emberekkel is: pl síró babádra aki az utcán felkapja a fejét és odamegy belepofázni, később a játszótéren az oda nem figyelő anyukák, stb. Több lesz a konfliktusod úgy általában, mert védeni fogod magad és a családod.

Anyagilag is adódhat úgy, hogy át kell szervezni teljesen a költségvetést, de nyilván nem a semmire vállalsz babát, így ez is megoldható.

Nagyon jó lesz, mert megtanulod saját magad szervezni és irányítani a dolgaid, felelősség lesz rajtad, ura lehetsz egy nagyon nehéz és nagyon szép helyzetnek, magadnak bizonyíthatsz.

Hát nálunk az örökös gond az idő, illetve annak hiánya. A párom még egyetemre is járt, mikor megszületett a pici. Rengeteget segített itthon, de mégis sokszor éreztem magam egyedül. Imádtam/imádom a bébit, de elég monoton, minden nap szinte ugyan az. Persze jó már, mikor már mész a játszóra is, nem csak körbesétálsz a babakocsival, de azt is megunja az ember. Így mindig alig vártam otthon, hogy érjen már haza. Ha el akart menni valahova, akkor kiborultam, hogy megint egyedül leszünk. Ő elengedett volna egyedül (azaz vállalta volna addig a picit), de azt meg én nem akartam.

Aztán az elején nagyon fáradt voltam, nem aludtam, teljesen kimerült lettem, ingerlékeny... Na gondolom ezt nem kell részletezni. És aztán ott vannak az anyagiak...

1 éves kora után már aludt nagymamánál, van kettő is, szívesen is vigyáztak volna rá, de szinte semmi pénzünk nem volt elmenni sehová...

De ennek 4,5 éve, jön a következő, és még mindig szeretjük egymást. :)

Ja, a mért mondod, hogy nem is vagyok kövér, az nálunk is volt. :) Bár én tényleg az vagyok, szülés után is csak 70ig sikerült lemenni, mikor megismerkedtünk meg voltam vagy 58...

Èn az elsö pár napban csak bögtem. Mondtak egy viccet és bögtem. Idegesítö volt, mert mindenki azt hitte bajom volt, pedig csak a hormonok, mert a gyerekem egy tündér volt, aludt és evett.

Párkapcsolatban szerintem ez nehéz idö. van olyan férfi aki semmit nem változik és foggalma sincs mit tegyen, vagy nem is akar semmit tenni. Vagy is minden rád tornyosul a mosástól kezdve minden. A férjed meg csak ott fog téblábolni. Habár általában a legtöbb férfi azért az elsö idöben össze szedi magát. Férjem szuper volt kb az elsö 4 hétben mindent megcsinált, aztán ahogy látta hogy van eröm szépen leszokott róla.

Idöbeosztással nem volt nálunk gond.

szerintem ami fontos és tartsd magad elött hogy semmit se akarja görcsösen. Minden lesz valahogy.

Én a 3. babánkat várom, 3 hét múlva szülök.

Nos akkor.

Időbeosztás.Nekem azzal nem volt bajom az elsőnél, a második gyerek érkezésénél már adódtak problémák,de megoldottam,muszáj volt,segítségem nem volt.

Kíváncsian várom,most majd hogy alakul,hogy itt lesz a 3. baba is.A nagyot már suliba kell vinnem, a középső is ovis már.. a reggeli szopival lesznek vélhetően gondok,de max. késünk egy kicsit innen is onnan is.

Az első gyereknél nagyon segítőkész volt a férjem,körbe voltunk ugrálva,a szexel semmi gondunk nem volt se a terhesség alatt,sem szülés után.

Aztán a második érkezésekor,valahogy alább hagyott a nagy aktivitása.5 napot volt ugye velünk itthon,1x megfőzött,2x telepakolta a mosógépet,és asszem 1x elmosogatott.Nagyon fáradt voltam éjjel,nappal is,mert nem aludhattam kedvemre a kicsivel,mert a 2 és fél évesemet nem hagyhattam magára.Vele is foglalkozni kell.Ez az egész most már kihatott a szexre is.Naná hogy élet erőm sem volt,nem hogy vele minden este össze bújni.Ebből aztán voltak gondok....de ahogy nőttek a gyereke,újra egymásra találtunk.

Anyagiak.Szerintem az első gyereknél több a kiadás,nehezebb az elindulás,de egy idő után szépen rá lehet érezni,mit hogyan lehet olcsóbban megvenni,igenis főzzünk annak a kicsinek itthon baba kaját,ne az 500 forintosat vegyük nyakra főre.Egy részből egészségesebb az itthoni koszt,más részt töredékéből ki lehet hozni.

Az elsőnél még megvettünk sok mindent ami feleslegesnek tűnik már most, a második gyereknél már rutinosabb az ember,így sokat tud spórolni dolgokon. A lényeg,nem rágtuk a küszöböt akkor sem,most sem kettővel,pedig anyósék elképzelései szerint akkor már nekünk régen a híd alatt kellene lennünk éhen pusztulva! :)

Ezt most tetőzzük egy 3. Csemetével.Remélem most Apuka is jobban beleássa magát a gyerekek körüli teendőben,mert már hárommal majd nekem is nehezebb lesz,és elnézi majd,ha nem minden áldott este eszik majd meleg ételt!