Vn itt közöttünk aki a negyedik babáját várja, vagy már vagy 4 gyermeke?

Szia! Első vagyok. Amikor kiderült, hogy terhes vagyok, szó szerint pánikba estem. Kellett egy kis idő, amíg megnyugodtam, de az idő rácáfolt a félelmeimre. A terhességem ugyanolyan volt, mint a többi, simán viseltem, nem volt semmi problémám. Attól is tartottam, hogy az első idők nagyon nehezek lesznek, de ez sem jött be. Igaz, hogy duplán kellett mindent csinálni, de a nagyobb baba rendkívül jó természetű volt már akkor is. Születésétől fogva imádta a húgát, szinte el sem mozdult mellőle. Nagyon hamar összecsiszolódott az alvásidejük, és az is nagy segítség volt, hogy szépen lekötötték egymást. Most már nagyok, megvan a külön baráti körük (fiú-lány páros), de a fél szemük még mindig egymáson van. Egy osztályba járnak, ennek sem tapasztaltam negatív hatását, inkább húzzák és segítik egymást.

Nem rossz ám a nagy család! Persze jár lemondásokkal, de ha az ember okosan csinálja, mindent meg lehet oldani. Mi például minden nyáron elmegyünk sátorozni, ami nem kerül sokba, és januártól júniusig erre gyűjtjük a kajajegyet. A második félévi meg finanszírozza a karácsonyi kiadások egy részét.

A gyerekek számára az is jó, hogy mindig akad partnerük. És mivel a legkisebb jóval a többiek után született, vállaltuk a tesót, nehogy egykeként, elkényeztetve nőjön fel egy ekkora családban. Mert gondolom nem kell mondanom, hogy valaki mindig babusgatja.

Szóval fel a fejjel:)