Hétfőn lesz terhesség-megszakításom. Egyre jobban félek, bár én választottam. Valami tanácsotok van, aki már ezen átesett, hogy mégis mire készüljek?

Semmi közünk hozzá, hogy miért kell ezt tennie. Aki akar az még abba is belekötne, hogy a magzatnak nincs feje, és ezért lesz.

Kérdező, sajnálom, hogy ide jutottál. Remélem nem olyan hosszú és fájdalmas úton, mint én anno. Azt tudd, hogy amíg a tágítót fel nem helyezik, addig visszaléphetsz.

Amikor felvettek az osztályra, már "vártam", hogy túl legyek az égészen, mikor hazaadtak minden jó volt. 1hétig boldog voltam. 1hét után a lelkem elvérzett, mondhatjuk, hogy meghaltam. Az apát egyáltalán nem bírtam elviselni, de magamat még kevésbé.

Valószínű, ha a férjem nem ismerem meg, most nem írnék neked, senkinek.

Született két gyönyörű gyermekem azóta, itt rontom a levegőt, épp a kicsi miatt aggódok, mert nem szeretne szopizni, sem aludni. Mégis eszembe jut, hogy lenne egy 2,5éves nagy gyermekem már és talán Ő. Hogy a nagyfiam egy halálnak köszönheti az életét. Sosem tudom elfelejteni, és megbocsájtani sem.

A szervi bajokat nem részletezem, arról olvashatsz számtalan cikket, a lelki részét sem tudom neked megjósolni, mi vár Utána rád.

Kitartást. És a jövőre minden Jót.

Befektetnek egy kórházi ágyra. Tágítót helyeznek fel a hüvelybe, ami nagyjából olyan menstruációszerű fájdalmakat idéz elő, bár erőteljesebbek. Én még mellé hánytam is. Aztán behívnak a műtőbe, ahol felfekszel egy nőgyógyászati ágyra, lábakat szét, és kapsz a karodba egy altató injekciót. Megkérik, hogy számolj, s én 1-ig tudtam számolni, aztán már aludtam is. Ébredni már a kórházi ágyban ébredtem. Véreztem, és kába voltam. Néhány óra múlva kirúgtak minket, mert kellett a hely másnak. Néhány hétig véreztem, és kb. fél évig irtó pocsékul voltam lelkileg. Nagyon kiborultam az egésztől. Évekig számolgattam még, hogy most akkor hány éves lenne a babám. Most már felnőtt ember lenne! Ha érzékenyebb típus vagy, akkor lelkileg a nehezebb, fizikailag szinte semmi az egész. Amiatt nem kell aggódnod.

Drukkolok, hogy könnyen viseld, és tényleg csak akkor történjen meg veled, ha muszáj.

azt hiszem nem ezt a választ várták tőled.szerintem most sokan felszisszentek.főleg akik meg évek óta egy babára vágynak. szerintem egyszer nagyon fogod bánni,ennek ellenére még mindig úgy gondolom ez a te döntésed.

ui:azért egy kicsit furcsa,hogy a párodnak ennyire nincs beleszólása..

Az a kicsi téged választott anyának. Sajnálom, hogy nem adsz esélyt neki. Csak nehogy megbánd, amikor a karriered már sínen lesz, meg lesz mindened, és nem akar összejönni a pici. Nehogy akkor bánd meg. Nem a szimpla miért nem sikerül lesz a kérdés benned, hanem az, hogy miért öltem meg a gyermekemet? Elő fog jönni e lelkiismereted, ha egyáltalán előtte nem fog gyötörni éveken keresztül.

Nehogy megbánd! Gondold meg alaposan, és kívánom, hogy jól döntsél!

Hú, engem a hideg kirázott a válaszoktól az elején...

Én a magam részéről nagyon abortuszellenes vagyok, nem lennék rá képes. De ha valaki így dönt, az az ő döntése, nem ítélkezem felette, feletted sem.

Megértem, hogy 23 évesen nem szeretnéd még magad lekötni egy babával.

De ha tényleg szeretitek egymást a pároddal, nem biztos, hogy ez a legjobb döntés. Ő egy kicsi élet odabent, dobog a szívecskéje, napról napra növekszik, fejlődik, és Te - ne haragudj, de ez az igazság - halálra ítélted, "csak" azért, mert a karrieredre akarsz koncentrálni.

Persze, fontos dolog az egzisztencia is, de ha tényleg ennyire fontos számodra, akkor a megelőzés is fontos, hogy ne történhessen ilyen.

Számtalan szomorú történetet tudnék mesélni nőkről, akik szeretnék, hogy végre gyerekük legyen, és nem lehet - nem abortusz miatt gondolom, sokan az okát sem tudják, miért.

A legszomorúbbat mesélem csak el, mert ez személyesen is érint. Nővéreméknek összejött a második baba, éppen arra készültek, hogy elújságolják a családnak, mikor vérezni kezdett. Kiderült, hogy csak egy üres petezsák látszódott.:( Ugyanolyan abortuszra kellett mennie, mint amilyen neked is lesz, ez októberben volt, azóta sem heverte még ki teljesen. Persze, ez más tészta, csak egy példa volt.

De nem győzködlek, ez a te döntésed kell, hogy legyen.

Kívánok hozzá sok erőt, leginkább lelkit, és majd amikor szeretnéd, egészséges gyereket vagy gyerekeket!