Hétfőn lesz terhesség-megszakításom. Egyre jobban félek, bár én választottam. Valami tanácsotok van, aki már ezen átesett, hogy mégis mire készüljek?

Évekig tartó depresszióra, pszichés betegségekre vagy esetleg arra, hogy képtelen leszel gyerekek közelébe menni.

Szerintem ne tedd meg, míg nem késő meggondolni magad.

Először is sajnálom!!!:(

nekem is volt 8 évvel ezelőtt, hát nem volt kellemes. Ha még nem szültél, kapsz méhszájtágítót, az nekem nagyon fájt. maga a műtét nem fáj, altatnak, utána kicsit szédelegsz és mehetsz haza. később született egy kisfiam, viszont a kistesó nem akar összejönni, vetélésem is volt, hormonzavar stb., lehet, hogy nincs köze az abortuszhoz, de én csak magamat tudom hibáztatni, nagyon nehéz dolog ez.

Kívánom, hogy minden rendben legyen és hamar túl legyél rajta!

Biztos nem lesz könnyű, bár nekem még nem volt, tehát tapasztalatom nincs.

Miért döntöttél így? Ha van hozzá erőt írhatsz privátot!

Ne foglalkozz az előző goromba hozzászólásokkal. Biztos megvan az okod rá!

Fel a fejjel!

Basszus milyen konnyu itelkezni masok felett....

sajnalom.

Nekem 19 évesen volt, inkább szellemileg nehéz feldolgozni mint fizikailag, de sikerült...most 25 vagyok van egy csodás 10 hónapos kisfiam és úton a következő is.

Nem bántam meg, hogy 19 évesen elvetettem szerintem akkor jó egy anya ha megérett a dologra!

Kitartás!!!

Szia! Nekem is volt egy, régen. Lehet szívtelenül hangzik, de én nem fogtam fel semmit az egészből (úgymint baba, gyilkosság), kis műtétnek tekintettem akkor (szerencsére). Így nem is maradt semmi pszichés nyoma. Nem feltétlen úgy van, ahogy az elsők írták.

A tágító felhelyezés fájt, de nekem onnantól semmi különös. A többi lány a szobában mensis görcsöktől szenvedett, én nem éreztem semmit, nyugodtan tudtam olvasgatni. Magából a műtétből annyi maradt meg, hogy bevittek, felültettek a székbe, aztán számolt a doki 3-ig az injekció után.........

Aztán lassan magamhoz tértem, és talán másnap mehettem haza. Több nem rémlik, réges rég volt. De nem viselt meg, és ez így van jól, ha már akkor úgy kellett lennie.

Annál rosszabb, ha gyötröd magad rajta.

Ma már nem mennék, azt hiszem, de ez most nem is ide tartozik.

Hála Istennek, most egy kislány van a pocimban, és nemsokára megszületik! Már így imádom, hogy még nem is láttam. Ők egy-egy csoda! Semmi más csoda nincs itt a világban, csak a születés, az Élet.