Megkaptam a kombinált teszt eredményem és pozitív lett ami azt jelenti hogy 1:25 ez elég siralmas. Aki ilyen cipőben van volt írna bátoritó szavakat?

Megint Debrecenből.Későn vették le a vért neked is.Nálam 13+6 volt,plusz bevéreztem el volt számolva a terhességi hét.-a drága orvosomat otthagytam végül,hülyeségeket beszélt,de ez hosszú.

Az amniót pont 16 hetesen csinálták meg-javaslom neked is, ha semmiképp nem akarjátok a beteg babát.

Szia! Nem tudom, ez az info segít-e kicsit megnyugodni, de ez jött ma nekem terhességi hírlevélben 15 hetesen a ciklus.hu-ról:

"...Valahol a 15. és a 17. hét között az AFP-nek (Alfa FetoProtein) nevezett anyai vérvizsgálaton kell átesned, ami születési rendellenességek, elsősorban velőcső záródási rendellenesség, Down szindróma, kimutatására szolgál a terhesség korai időszakában.

Az AFP értékek a következő tartományokban lehetnek:

* 0,8 MOM alatt alacsony (DOWN szindróma lehetséges)

* 0,8-1,4 MOM normális

* 1,4-2,5 MOM enyhén emelkedett

* 2,5 MOM felett emelkedett (velőcső zár ódási rendellenesség, vagy ikerterhesség lehetséges)

Nyugaton sok helyen ezt a vizsgálatot már nem csinálják, mert nagy százalékban adhat téves eredményt és felesleges aggodalmat, vagy stresszt okoz a kismamának."

Itt kifejezetten a végét ajánlanám a figyelmedbe. Én Skóciában élek, itt tényleg nem csinálják ezt a tesztet. Itt is van vérvétel meg nyaki redő, stb mérés, abból vonnak le következtetést és sorolnak be rizikó csoportba. De 16. héten nincs AFP.

Drukkolunk nektek!!!

Sziasztok!

A kérdező kommentjeiből ítélve szegénykém tényleg nagyon el van keseredve. A downos kislány édesanyja vagyok. Az egyik válaszoló kérdezte, hogy hogyan derült ki a betegség. Mivel éjjel született császárral, nekem reggel mondták meg, de a férjemmel azonnal közölték, hogy gond van, feltételezik, hogy downos (laza izomzat, túlságosan rugalmas ízületek, szemek formája, pici orrocska, fejforma és a bal kezén levő transzverzális csíkocska mind erre utaló jelek voltak), de biztosan csak a genetikai vizsgálat után, 3 hónaposan, jelentették ki, hogy downos. Addig végig csak feltételezés volt, hiába voltak meg a külső jegyek. Amikor rákérdeztünk, azt mondták, sok embernek megvannak a down - kórhoz hasonló külső jegyei, mégsem betegek és sokaknak, akik downosok, nincsenek meg a jellegzetes külső jegyeik, észre sem venni, hogy gond van velük, csak a szellemi fogyatékosság van meg náluk - ezért kell a genetikai vizsgálat. Egyébként köszönöm a jókívánságokat. :)

Szeretném leírni, hogy tündéri kis emberkék a downos gyerekek, mondanom sem kell, hogy az elején én is, mi is nagyon el voltunk keseredve, nem értettük miért velünk történik ez, de aztán csak azt láttam, hogy született egy kisbabánk, aki épp úgy szopizik, ahogy más kisbaba, épp úgy kell neki rendszeresen pelust cserélni, épp úgy kell őt altatni, épp úgy kell vele foglalkozni, játszani, semmi különbséget nem láttunk. Épp úgy vannak igényei, mint más babának, épp úgy szeret, épp úgy magához ölel, sír, nevet, huncutkodik. Mindenki imádja, csak a szűkebb család tudja, hogy downos, mégis még a "sarki fűszeres" is el van ragadtatva tőle. A férfiakat egyszerűen megbolondítja :) Természetesen köztük is van olyan, akinél a fogyatékosság nagyobb mértékű, nem olyan aktív, mint a mi kislányunk.

Szóval nem kell félni ettől a kórtól, úgy gondolom, ettől rosszabb betegséggel is születnek meg babák. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy boldog - boldogtalan vállaljon downos babát, mert azért nem fenékig tejfel az élet egy fogyatékos gyerekkel és aki nem tudja vállalni az természetesen ne vállalja, mert sem a családnak, de legfőképpen a babának nem jó, ha olyan helyre kerül, ahol nem tudnak vele teljes mértékben foglalkozni, de ha utána olvastok nem olyan nagy tragédia (én is annak hittem). Bizony ismerek olyan anyukát, akinek 2 egészséges fiú után született egy downos kisfia (neki is csak születésekor derült ki) és ő ezt nem tudta feldolgozni, reggeltől estig ágyban feküdt, nem látta el a családját, pszichulógushoz járt, antidepresszánsokkal "kezelték", évekig tartott, mire elfogadta a kisfiút, hiába éltek nap mint nap egy háztartásban. Szóval ez sokban függ az ember pszichikájától is.

A kérdezőnek: a magzatvízvétel nem vészes beavatkozás én is inkább az utána lehetséges vetéléstől, koraszüléstől féltem. Sokat pihentem, próbáltam a lehető legkevesebbet emelgetni, anyukám segített pár napig a háztartásban. És próbáltam pozitívan gondolkozni. Nekem a 18. héten csinálták, 1 éjszakát töltöttem kórházban, a 20. héten már telefonon értesítettek, hogy minden rendben. jaj, de azt eddig nem írtam, hogy Szlovákiában élek.

Mégegyszer kitartást kívánok nektek, és ha vállalnál még egy babát (meg úgy egyébként is), akkor sürgősen cserélj dokit, ha lehetséges. Most nem gondolkoztál el az orvos cserén?