Ha császárral szeretnék szülni azt közölhetem az orvosommal, vagy ezt majd ö dönti el?

en egy 38 hetes kismama vagyok, aki termeszetesen szeretne szulni (attol nem felek), a csaszartól rettegek.

nagyon, nagyon sok ismerosom szult csaszarral, tobbnyire jo emlekkel gondolnak vissza ra, hiszek benne, hogy a termeszetes szulesre is ilyen jo emlekekkel gondolnanak vissza, es hogy nem szamit, hogy milyen modon szul az ember, ha a baba egeszseges.

tudtommal a kovetkezo okokbol lehet programozott csaszar:

- gerincbantalmak

- tul nagy dioptria (szemuveg)

- téraránytalanság

- stb

az egyik ismerősöm úgy "bulizta ki" magának a császárt, hogy elment pszihológushoz, aki írt neki egy papírt, hogy akkora fóbiája van a hüvelyi szüléstől, hogy a csaszart ajanlja, ezt ha gondolod te is "megjatszhatod", és akkor te dontesz..

de meg mielott ilyen hatarozott lepesre szanod el magad, olvass utana minden lehetseges forrasból a csaszarnak, es azzal, hogy mivel jar.

peldaul en azert is szeretnek tradicionális úton szülni, mert sok korhazban akik csaszarral szulnek, azok nem kapjak meg rogton a babat.. stb. mérlegelni kell. mások vagyunk, mindenkinek más "jön be".

mindenesetre, barhogy is fogsz szulni, konnyu szulest, es egeszseges babat kivanok

Én sem lebeszélni, sem támogatni nem szeretnélek a császározással kapcsolatban, döntsd el te és az orvosod. De megosztanám veled az én történetemet, hogy lásd az érem másik oldalát is.

Több tényező miatt is elkerülhetetlenné vált nálam a császár, így kívánta a baba+az én egészségem is.

Az előkészítés során kb 5 perc leforgása alatt átöltöztem, elvégezték a jobb kezemen az allergia vizsgálatot, a bal kezembe bekötötték az infúziót és felhelyezték a katétert. A műtét alatt végig magamnál voltma, spinális érzéstelenítést kaptam. Ráadásul az eleje nagyon fájt, így kaptam még fájdalomcsillapítót közben. az egész egy vágóhídhoz hasonló volt:( Iszonyú erejű rángatásokat éreztem, miközben a műtő lámpájában láttam, hogy minden csupa vér. A bab feje beszorult a bordáimnál, ezért rámkönyököltek, hogy ki tudják húzni.

Kb fél másodpercre megmutatták,majd elvitték. Én 3 órát megfigyelés alatt voltam, iszonyúan remegte, nem tudtam koordinálni a kezeim mozgásá, deréktól lefelé pedig nem éreztem semmit. 12 órán át nem emelhettem fel a fejemet, csak feküdtem az ágyon, mint egy darab rongy, miközben lógott ki belőlem a katéter és a sebemből egy cső. 12 óra elteltével fel kellett kelnem, azt hittem megőrülök a fájdalomtól. Majd hozták a babámat végre:), akit nemigazán tudtam még ellátni, hiszen az ágyból való kikászálódáshoz is óriási erő kellett. aztán napról napra kicsit jobb lett, főleg miután kivették belőlem a csöveket. 5 napot kellett kórházban lennünk. Miután hazaengedtek, rá 1 hetére begyulladt a sebem, ismét alig bírtam mozogni stb. fel kellett nyitni és naponta kellett járnom kezeltetni 8átmosás, fertőtlenítés), mindezt egy újszülött mellett. Egy hét után úgy tűnt, hogy minden rendben van, majd ismét begyulladt a seb. Irány újból a kórház, leltás, ultrahang, vérvétel stb. újból megnyitották, hogy tisztuljon, újból antibiotikum, újból kezelések. A leoltás eredményéből kiderült, hogy a műtét során került belém egy baci. A sok sebnyitogatástól elkezdett elburjánozni a seb, csúnyán forr össze, majd plasztikáztatnom kell.

A babám holnap lesz 5 hetes, és én még mindíg ott tartok, ahol a hazaengedésemkor, azaz 4 héttel ezelőtt.

Első babát császárral szültem, indokolt volt, most 37 hetesen ismét császárt szeretnék.Én közöltem ezt a dokival,persze 4szemközt nem nagyközönség előtt.

Megbeszéltük a dolgot,de felhívta a figyelmemet hogy előfordulhat olyan helyzet hogy normál úton szülök.

Én félek a hüvelyi szüléstől de nyilván végigcsinálnám azt is ha úgy hozza a sors.Nem ítélek el senkit ilyen téren, szerintem felesleges ebből ilyen nagy vitát kavarni.A végeredmény a fontos így én mindenkinek gyors felépülést és egészséges kisbabát kívánok.

Ez egy olyan téma, amihez a legtöbb nőnek konkrét, kialakult véleménye van, amitől nem igen hajlandó eltérni. Az enyém az, hogy a természet csodája, ahogyan a női test minden egyes porcikáját képesek a hormonok néhány óra alatt egy adott tevékenységre hangolni, mindenhogyan ahhoz segíteni hogy egy kicsi élet a világra jöhessen. Aki ezt zökkenőmentesen átélhette, annak nagy élményben volt része minden fájdalom ellenére. Sajnos ezt én is csak irigyelni tudom, mivel a kicsi lányom 12 óra vajúdás után arctartás miatt (nem fordította oldalt a fejét, hogy kiférjen a medencecsonton) sajnos császárral tudott csak megszületni.

Azon felül, hogy ebből az élményből kimarad egy császáros anyuka, van még egy csomó más hátrány. Például, hogy nem kapod meg rögtön a babád annyi időre mint mások (ahol én szültem, kétszeri székletürítés (!) volt előírva, mielőtt az ember a rooming in osztályra kerülhetett, hát ne tudd meg, micsoda stressz így várni egy első kakit, ami egyébként sem egyszerű a császár után, amikor felkelni is nehéz). Aztán így, hogy a hormonok nem élhetik ki magukat rendesen, a szoptatást sem olyan egyszerű elkezdeni. Na és rendesen el vagy vagdalva valahol, ahol amúgy nem kéne, hogy legyél...

Biztosan azért gondolsz erre a könnyebbnek látszó lehetőségre, mert elrémítenek bizonyos történetek, vagy egyszerűen félsz a fájdalomtól. Hidd el, a császár is jár - főleg utólag - nem is kevés fájdalommal.

Amúgy meg, hogy bíztassalak, az az igazság, hogy mi nők sokkal több fájdalmat bírunk el, mint mondjuk a férfiak, vagy mint amennyit mi feltételezünk magunkról.

Tudom, hogy nem egészen a kérdésedre válaszolunk itt sokan, de látod mindenki valami olyat akar Neked írni, amivel Neked szeretne valami hite szerint való szépet, jót adni.

Na persze aztán végül úgyis úgy alakít mindent az élet, ahogy ő akarja...

Bocs a hosszúért!