Egyedül babát várók hogyan lehet kibírni?

Először is gratulálok a babához, és ahhoz, hogy megtartottad így is, hogy az apukája nem áll mellettetek!

Bár én nem vagyok ilyen helyzetben, a józan eszem azt diktálja, hogy ilyenkor direkt társat keresni nem szerencsés. Az persze más, ha úgy hozza az élet, és épp mostanában találnál rá valakire, de én inkább a babára és a várandósságra koncentrálnék.

Egy kapcsolatot kialakítani időigényes dolog, és tapasztalatom szerint épp egy baba születésekor kevesebb ideje/energiája van az embernek a párjára, mert a pici úgy leköti. (Szokták mondani, hogy még a stabil kapcsolatok is próbára tétetnek ilyenkor)

Talán érdemesebb megvárni, míg megszületik, és amikor már úgy érzed, hogy nyitott vagy, és a babád is akkora, hogy másra tudod bízni, akkor eljárni ismerkedni...

Persze mint írtam, ha a sors máshogy hozza, az más. :o)

Én ismerek nem egy olyan anyukát, akik pici gyerekkel (vagy gyerekekkel) találtak rá életük párjára, és azóta családot alapítottak, és közös gyerek is született.

Minden jót Neked!

Egyszer azt mondta a nagynéném, ha elhagyná a férje, megölné a gyerekeit és aztán magát.

Ekkora díszes baromságot nem sokat hallottam a családom részéről. Ez több, mint gyengeség.

Az én örök példám az Anyukám. Bár nem teljesen ugyanaz a szitu, mert én 4 a húgom 2 éves volt, amikor elváltak Apámtól, de ő aztán sokat nem foglalkozott velünk (egy idő után semmit).

Bár igaz, hogy talált magának férfit (Anyu bár nem a mai nőideál, kissé túlsúlyos mégis olyan jelleme van -pozitív, karakteres, vidám- ami miatt soha nem volt egyedül) de minket - sokszor nagyszülők segítségével, mert két műszakban dolgozott - egyedül nevelt fel, nem is keresett soha pót apukát. Vagy inkább írnám azt, hogy nem az volt a fő szempontja párválasztásnál, hogy apa jelöltre bukkanjon. Normális, egészséges lelkű felnőttek lettünk mindketten a húgommal.

Most én vagyok kismama, és félre értés ne essék, nagyon nem szeretném, ha az én babám nem tudná, mit jelent az Apuka az életében. Ami nekem nem adatott meg, neki szeretném megadni, de az élet nem áll meg soha, főleg, ha már ott a baba/gyerek. A nők erősek!

Utolsó vagyok:

Kérj meg egy jó barátnőt/családtagot/ismerőst. Szerintem sokan boldogan jelentkeznének körülötted is a "kórházi apaszerepre".

Kedves Kérdező!

Szerintem Te egészen biztosan megtalálod a párod, aki imádni fog téged, és a születendő gyermeked is! Nagyon szép dolog amit végig csinálsz, hidd el ennek csak jó vége lehet! Kinek ezért, kinek azért, néha újra kell terveznie az életét, te most sajnos abban a helyzetben vagy, amikor a legboldogabbnak kéne lenned. MOST nem ez van, de lesz ez még másképp!!!

Én biztosan feladnék hirdetést, ahogy a barátaid is mondták. Miért ne?! Veszíteni nem veszítesz semmit, hátha... Ez legalább egy kitűnő szűrő, mert csak tisztességes férfi lehet, és nagyon szimpatikus lehetsz annak a férfinek aki randizik egy várandós nővel, és esélyt ad a kapcsolatnak. Ha másért nem, talán azért jó, mert izgalmasabban telnek a hetek, és kicsit ki tudod kapcsolni ezt az egészet.

Anyukád, lánytestvéred, barátnőd van esetleg aki tudna veled menni? Ugyan nem tapasztalatból mondom, de szerintem sokan vannak így mostanság.... sajnos.

Még annyit, hogy nagyon meg tudlak érteni mit éreztél. Én a harmadik trimeszterben elvesztettem a babámat, és valami szörnyű volt a kórházban látni azt a sok babát, apukát, anyukát. Alapvetően jó embernek tartom magam, mégis nagyon szörnyű gondolataim voltak, és szó szerint mindenkit utáltam ott bent. Aztán elmúlt, és most újra boldog vagyok. Az élet szeszélyes..... néha fent, néha lent.

Még valami eszembe jutott.... Ha vallásos vagy, jársz gyülekezetbe? Nálunk pl. a lelkész ha én elmennék hozzá ezzel, egész biztosan a szárnyai alá venne, és segítene.

Bár a gyermekem apjával csak a harmadik trimeszterben mentünk szét, tökéletesen együttérzek veled. 32 hetesen nekem is be kellett feküdnöm egy hétre, és valóban szívszorító volt nézni a párjukért aggódó apukák látogatását, míg én egy sms-t sem kaptam, hogy jól vagyunk-e.

Sokat sírtam, de elmúlt.

A terhességed elején vagy még, nem feltétlenül rossz ötlet férfiakkal ismerkedni, bár én ideálisabb időpontnak tartanám a gyermeked fél vagy egy éves korától az ilyesmit. Szerintem 2 éves kor alatt még ugyanolyan simán megy az elfogadás a férfiak részéről, mintha az első perctől lett volna veletek, és jó esetben még később is.

Lehet hogy jövő héttől már egyáltalán nem fogod kívánni a a szexet, és szülés után sem az lesz az első, amire gondolsz, pláne hogy 6 hétig tilos is. Ez még egy harcedzett kapcsolatban sem a legjobb időszak, egy bimbódzóban meg pláne.

Szülés után teljesen elborítja majd a babaillatú köd az agyadat, és ebbe olyan jó belemerülni! Ám még a stabil kapcsolatokban is könyen érezhetik mellőzöttnek magukat ilyenkor a férfiak. A nők pedig meg nem értettnek.

Ha egy kicsit cseperedik a babád, testileg és lelkileg is rendeződsz és megerősödsz majd ahhoz, hogy harmónikus kapcsolatra légy képes. Akkorra már beleszoksz a szerepbe, hogy egyedülálló anya vagy. Magabiztos, stabil és büszke anyuka leszel, és nem nem dől akkorát a világ, ha néhány hónap randizás után kiderül, nem vagytok egymáshoz valók. Várandósan viszont az ember nehezebben viseli az érzelmi zűrzavarokat.

Amúgy vígasztalásképp egy csomó előnye van az egyedülálló anyaságnak:

- nem kell nevelési elveitek ütköztetni az apával, senki nem kotnyeleskedik bele, hogy mit engedsz a gyereknek és mit nem, és nem kell részletesen megmagyaráznod senkinek, hogy mit miért és hogyan kell csinálni

- ha hulla fáradt vagy, mert a babád egész nap hasfájósan nyűglődött, nem kell rosszul érezned magad nap végén, amiért nincs meleg étel az asztalon, nincs kitakarítva a lakás, és kivasalva a holnapi ing. a kutya se fogja kritizálni a háztartásod

- nem kell az éjszakai ébredéseknél aggódnod, hogy jajj, csak apát fel ne ébresszük, mert megy holnap dolgozni; és olyan kifogássokkal, hogy "jajj ráfekszem, olyan pici még", vagy "nem tudok így aludni", senki nem állja útját annak, hogy együtt aludj a babáddal, ha ahhoz van kedvetek

- nem kell aggódnod az alakod, a frizurád és a lazább öltözködésed miatt, mert senki nem fog kiábrándulni belőled, és az új pasi nem az egyre rosszabb, hanem úgyis a napról napra egyre jobb formádat fogja megismerni, ahogy távolodsz időben a szülés időpontjától

- a gyerek előtt épp annyi hangos szó és káromkodás hangzik el, amennyit te megengedsz magadnak, és nem több. Nem szentségel senki, ha kapufát rugnak egy focimeccsen, vagy egy-egy politikus beszél a tévében.

- könnyebben felveszik majd bölcsibe/oviba a gyereket, ha vissza akarnál menni dolgozni

- mivel nincs akitől elvárhatnád, hogy mindenben melletted legyen, nem kell csalódnod, mikor rájössz, hogy erre sok férfi egyszerűen képtelen, mert nem tudja átérezni az anyaság bizonyos velejáróit

- mikor le kell vinni a gyereket a játszótérre, nem jelent dilemmát, hogy vajon melyikőtöknek jár több pihenés: neked, aki a nap 24 órájában a gyerekkel van, vagy neki, aki a lehető legtöbbet próbál dolgozni, hogy mindenetek meglegyen

- nem kell lestrapáltan is szexre készen dorombolnod az ágyban esténként, sőt, még horkolhasz is anélkül, hogy ez bárkit zavarna

nem mondom, hogy minden férfi a fentiek szerint működik, de egyedülálló anyaként a fenti problémák legcsekélyebb esélyét is elkerülöd, maximális nyugalomban és békességben éldegélve.

összefoglalva: szabad vagy, a magad ura, független, és ennek bizony számtalan előnyét meg lehet látni, ha elmúlik a fájdalom. ha egy kicsit könnyíteni akarnál a szíveden, olvasgass itt a gyakorikérdéseken, hogy hányan panaszkodnak a férfjükre :) silány és gyarló vigasz ez, de valami nekünk is kell!

Én 25 hetes terhes vagyok és egyedül vállaltam a picit. Nehéz és komoly döntés volt. Az elején nagyon magányos és szomorú voltam és úgy éreztem nem bírom végig csinálni.Fel akartam adni. Napokig sírtam és irigykedve néztem azokra a kismamákra az orvosnál, akiket elkisért a párja.Rossz volt, mert amikor rám néztek láttam rajtuk, hogy tudják, hogy én egyedül vagyok.De lehet csak én képzeltem be magamnak. Szóval már nagyon magam alatt voltam. De egy reggel arra ébredtem, hogy a kis babám megmozdult és az olyan boldogsággal töltött el, hogy minden bánatomat elűzte. Sokat beszélek hozzá és ő sokat mozog cserébe, hogy érezzem nem vagyok egyedül. Én is azt szerettem volna hogy legyen egy férfi mellettem kezdettől fogva, de most már máshogy látom. Egy férfi, bármikor jöhet és mehet az életedből, de a gyermeked örökké ott lesz.

Ne akarj ilyen görcsösen párt magadnak.Koncentrálj a pici babádra, aki alig várja, hogy megszülessen és a karjaidba vedd! Beszélj sokat hozzá, tervezgesd a jövötöket, hidd el csodálatos érzés amikor jelzi, hogy hall téged!

Fel a fejjel! Ha a sors úgy akarja, úgy is jön majd egy férfi és hozzátok akar majd tartozni.De addig is itt a babád! Aki feltétel nélkül már most szeret téged és hozzád tartozik!

Boldog baba várást és kitartást!

16:24-es voltam.

hát így már egész másképp fest a helyzet, hogy már van közös gyermeketek. így dupla szomorúság lehet, hiszen nem egy, hanem két picúr marad apa nélkül.

megkérdezhetem, hogy mikor lett vége a kapcsolatotoknak?

mert ezek szerint 12 héttel ezelőtt még tartott. akkor viszont olyan friss a szaktás, hogy már csak azért sem biztos, hogy jó ötlet ilyen korán másik férfit keresni.

amúgy én sem úgy értettem, hogy a szex hiányáról van szó, csak azt akartam mondani, hogy egy friss kapcsolat talán nehezebben bontakozik ki egy ilyen testi átalakulás időszakában. nem arról van szó, hogy mi nők bírjuk nehezen a szexuálisan visszafogottabb hónapokat, hanem hogy még a hű férjek is nehezen viselik néha, hogy nem bújhatnak úgy össze a feleségeikkel, és talán egy újonnan életetekbe csöppent férfivel még nehezebb ezeket a dolgokat együtt megélni. nem akartam a testiségre kihegyezni a dolgokat, ne érts félre.

és tök természetes, hogy várandósan szinte sóvárgunk egy férfi, egy apa támogató szeretetére, de már csak ezért sem érdemes ilyenkor új párkapcsolatba kezdeni, mert akkor a férfihez fűződő érzelmi kötődésed nem egy önálló, magabiztos nő egészséges, érett és viszonozható szeretete lesz, hanem egy instabil, támaszra szoruló nő sóvárgó segélykiáltása, és ez nem túl jó kiindulópont egy párkapcsolatban, bár kívánom, hogy legyen olyan mázlid, hogy megfelelő partnert találj ehhez.

én inkább megvárnám, míg önmagamban helyrebillen az egyensúly, és míg végre már nem azért vágyom egy férfi társaságára, mert piszkosul szükségem van rá az érzelmi összeomlás szélén.

a sok sírás ártalmasságáról pedig: a védőnőmnek annak idején meséltem, hogy immár egyedül várom a babát, és megemlítettem, hogy kicsit ki vagyok borulva. erre ő úgy próbált jobb kedved előcsalni belőlem, hogy figyelmeztetett: az érzelmi stresszben növekedő magzatok később hasfájósak és sírósak lesznek. hát ez végképp betett, mert így már nem csak hogy kétségbeesett voltam, de még lelkiismeretfurdallással is küzdöttem, mert ártok a babámnak a bánatommal. közel sem a lelki béke megtalálását segítette elő a megjegyzése. és bár a várandósságom utolsó két hónapját gyakorlatilag végigpityeregtem, a gyermekem áldott békés baba volt, nyugodt, egészséges, és fejlett, és ez azóta is így van, most két éves.

a szülés utáni három hónap még mély szomorúságban telt, aztán idővel minden jobb lett, fél éves korától már randizgattam is párszor.

szerintem két gyerekkel is simán lehet párt találni. bár nekem csak egy picúrom van, de meglepően jó tapasztalataim vannak a férfiak nyitottságát illetően, pedig a szüleim annak idején rengetegszer a mondogatták: a kutyának sem fogsz így kelleni! hát egy frászt! fogd fel, hogy ez egyfajta szűrő: leginkább a nyitott, empatikus, érett gondolkodású férfiak közelednek egy gyermekes nőhöz, na és persze, aki piszkosul odavan érted. csak éld túl a nehéz időket!

anyukádtól miért nem hozod el előbb lányod? estig dolgozol?