Titeket is elítélt a környezetetek/kaptatok rosszalló megjegyzéseket a terhesség alatt felszedett plussz kilók miatt ?

12,5 kg-ot híztam terhesség alatt, 177 cm vagyok, a kezdő súlyom 72 volt, tehát 84,5-tel mentem szülni. Több doki keze között megfordultam, senki sem szólt egy rossz szót sem, sőt egyikük meg is dicsért, hogy így kell ezt, nem kell sokat felszedni. 3800 gramm volt a fiam, szülés után 5 nappal -6 kg, két héttel kezdősúlynál voltam.

Barátnőm egy "sztárdokinál" kezdte, aki kijelentette, hogy ha ő vezeti a terhességét, akkor 4 kilónál többet nem hízhat. Ott is hagyta a fenébe :D

A történetemet nem dicsekvésből írom, hanem azért, hogy látsszon: egyrészt a dokik között sincs konszenzus arról, hogy mennyi súlygyarapodás oké, és hol a határ. Másrészt ez SÚLYGYARAPODÁS, de nem hízás - lásd a sztorimat, mert zsírból ennyi idő alatt ennyi nem ment volna le, az tuti, tapasztalat. :D

A szüleidet inkább nem kommentálnám, de annyit tudok tanácsolni, hogy ha jót akarsz magadnak, akkor limitáld minimálisra a velük való találkozást. Tök jó, hogy a gyerekedet meg akarod kímélni tőlük, de magadat is muszáj lesz, mert a gyereknek az sem jó, ha azt látja, hogy az anyját alázzák folyamatosan.

Kérdező, felnőtt ember vagy, itt az ideje kiállni magadért. Hogy fogod megtanítani a gyerekednek, hogy álljon ki magáért, ha neked sem megy?

Egész bátran megmondhatod a szüleidnek, hogy ha még 1 negatív megjegyzést tesznek rád, akkor 1 hétig nem beszélsz velük. És tartsd is be. A következő beszólásnál 1 hónapig nem beszélsz velük.

Ez nem tiszteletlenség, nem hálátlanság és nem is túlérzékenység. Ez határhúzás. Ha most nem állsz a sarkadra, el fogják veled hitetni hogy rossz anya vagy. Ha te most meghunyászkodsz, a gyereked már az anyaméhben a meghunyászkodást fogja megtanulni. És szó szerint az anyatejjel fogja magába szívni.

#12 nem kell fenyegetőzni, az sem jó példa.

Azért túlozni sem kell, az örökös belső feszültség, ami nem tesz jót sem a magzatnak, sem a babának.

Lazán kell lekoptatni az embereket, én a legbrutálisabb dédnagymamát is lekoptattam így, amikor nekiállt pampogni. Tök nyugodtan mondtam, hogy én nem úgy csinálom vagy nekem nem ezek az elveim. Felőlem megsértődhet. Utána úgyis előjön még 600 másik dologgal, amit szintúgy lazasággal kezelek.

Ha te is támadóan reagálsz, akkor csak magadat mérgesíted fel vele.

Az én szüleim ugyanilyenek. A vicc az, hogy soha életemben nem voltam kövér, 156 cm vagyok, a legrosszabb formámban voltam 52 kiló körül, de életem nagy részében 50 kg alatt. Mindkét gyerekemet 62 kilóval szültem, pár hónapon belül ugyanúgy néztem ki, mint a terhesség előtt. Mégis megállás nélkül azzal basztattak, hogy mekkora leszek, már most milyen nagy a seggem, a fejem is, hízok, úristen, gurulni fogok, soha többé nem tudok majd lefogyni.

Őszintén? Nem tudsz velük mit csinálni. Én nem vagyok szívbajos, megmondtam nekik nem egyszer, hogy fejezzék be, mert bunkóság, és egyébként a közelében nem vagyok semmiféle túlsúlynak, velük ellentétben (ja, mert amúgy apám kb. gurul, anyám nem kimondottan kövér, de azért volt jobb formában ő is, de érdekes módon az nem zavarja őket, csak a rajtam lévő képzelt súlyfelesleg). Semmi hatása nem volt, ugyanúgy ezen lovagoltak állandóan, teljesen rá voltak fixálódva erre a témára. De ők akkor is képesek voltak lenagyseggűzni, mikor kemény 46 kiló voltam. Esküszöm, szerintem az bosszantja őket, hogy nem jött be a jóslatuk, miszerint egy tehén leszek 30 éves koromra (37 vagyok, még mindig max 50 kg :D ).