Hogy élvezheti valaki a terhességet a sok szenvedés ellenére is?
Csak mert ha belegondolunk, gyakorlatilag egy csomó kínlódással jár.
A vér besűrűsödik, harmadával több lesz hirtelen. Levegőt nem kapsz, mert a méhed összenyomta a tüdődet, ellenben gyomorsavad és szorulásod van ugyanezért. A progeszteron álmossá, fáradttá és émelygővé tesz, amitől a fejed is szédül. A hasizom belazul, hogy teret engedjen a pocaknak, szét is nyílik. Ezért nem emelsz, nem hajolsz, nem tudsz felülni, mert praktikusan nincs hasizmod, és nem csak képtelen vagy a fentiekre, de fáj is tőle a pocakod, ami minden terhes nőt rettegéssel tölt el, hogy elvetél az erőlködéstől. Nem alszol már a terhesség alatt sem, mert akàrmerre fordulsz, kényelmetlen, plusz a baba előre megjósolhatatlan pillanatokban mozog. A melleid kidurranak, viszketnek és érzékenyek, a mellbimbóudvar akkora lesz, hogy a holdról is látszik. A hormonoktól érzékeny vagy. Pisilni kell állandóan, mett a hólyagodnak sincs hely. A derekad szétszakad a súlytól. Megnőhet a láb- és kézfejed.
Ennek ellenére nagyon sok anyuka szokta írni pl itt Gyakorin is, hogy élvezi, hogy nagy a pocakja, stb.
válasza: válasza:
válasza:Nem mindenki szenved ám, vagy nem úgy veszi fel.
Nekem pl. azt leszámítva, hogy előjött pár betegség a terhesség alatt (szívritmuszavar, magas vérnyomás), és ájuldoztam időnként, meg volt azért pár nehezebb napom, igazából semmi komoly bajom nem volt. Nem hánytam, nem égett a gyomrom, nem fájt ahogy mozgott a baba, nem nehezedtem el, nem fulladtam, az emésztésem kis odafigyeléssel rendben volt, megszoktam, milyen pózban alhatok, stb.stb. Nem élveztem különösebben a terhességet, mert azért voltak problémák, mint írtam, de olyan vészes sem volt. Azt nehezebben viselem, hogy éjszaka kelni kell a babához. 😄
válasza: válasza:Nekem sem volt semmi különösebb bajom, a felsoroltak közül annyit tapasztaltam, hogy volt egy kis székrekedésem a vastól, szétnyílt a hasizmom (ez igazából szülés után volt kellemetlen, terhesen nem zavart semmiben) és megnőtt a lábam (szülés után pár hónappal visszaállt a kiindulási állapotra).
Rosszullétem sosem volt, a savam szintén nem okozott panaszt, semmim nem fájt/viszketett, fitt voltam, és aludni is tudtam (még hason is 😃), baba mozgása pedig nagyon ritkán volt kellemetlen, inkább örültem neki. Egy vetélés után viszont annyira boldog voltam, hogy rendben fejlődik, hogy szinte bármilyen nehézséget vidáman viseltem volna szerintem, csak a karomban tarthassam, egészségesen...
Vélhetően én voltam a "boldog kismama" mintapéldánya, pedig fiatal sem voltam, 36 évesen szültem 😀
válasza: válasza:A terhesseget egy percig se elveztem, de a vegeredmeny karpotolt mindenert.
A baba miatt megerte, de nem szerettem.
Nem kell szeretni mindenkinek, viszont nem is mindenkinek rossz, van, aki meg imad terhes lenni. Egyeni.
De nyilvan ez egy szukseges dolog a szulessel egyutt, ha az ember gyereket akar, szoval ez van, ha tetszik, ha nem :D
válasza: válasza:Azok táborát erősítem, akiknek nagyon rossz volt a terhessége. Kb amit meg lehet szívni, abból mindből kaptam jócskán. Az tartotta bennem a lelket, hogy egyszer vége, és a végeredmény megéri. Így is lett, de többet nem vállalnám.
Olyat is láttam, aki élvezte a terhességet. Semmi tünete nem volt, csak a pocakja növekedett. 39 hetesen még vígan melózott, hasa se volt olyan óriási, hogy ez zavarja.
Így elhiszem, hogy van akinek tényleg jó az egész.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!