Pozitív terhességi teszt,második gyermek. Mit tegyek? Bővebben lent.

A legtöbben azért 2-3 gyereket akarnak, ti hogyhogy nem?

A gyereknek biztos jót tesz egy kistestvér.

Az elsőnél hogyhogy nem rettegtél?

Mi az, hogy ki mit mond?

A férjeden és az orvoson kívül senkinek semmi köze hozzá!

Ezt sajnos neked (nektek...) kell érezni. Mi nem dönthetünk,még ha én pl. át is érzem a dilemmát.

Hasonló rettegést éltem àt, csak 2 éves mellett, de végül nem voltam terhes. Nekem is az volt az egyetlen félelmem, hogy hogyan hatna ez a már meglévő kisfiamra, akit imádok. Most sem tudom, hogy döntöttem volna...

Viszont egy 6 évessel már könnyebb beszélni, ő mit gondol erről? Nem szeretne tesót? Ha nálatok is minden más feltétel adott, akkor megkérdezhetnéd, ha örülne neki, akkor minden rendben lehetne, nem? Ha eldöntenéd fejben, hogy örültök a picinek, akkor egyből készen is állnàl rà szerintem.

(Persze ha eleinte nem túl lelkes a fiatok, az sem egyenes út az abortuszhoz, azt meg főleg nem lehetne a szemére vetni esetleg később, hogy miatta vetetted el a tesóját.)

Ha tema volt a kistestver akkor en nem vetetnem el a helyedben.

Nekem ev elejen volt egy terhessegem, nekunk is meglepetes volt. Kicsit feltem h akkor most mi lesz mindent at kell beszelnunk. Feltem de orultem is. Sajnos 7 heten nem volt szivhang elvesztettuk. Azota mar rajta vagyunk a babaprojekten, de semmi. Erdekesek ezek a dolgok.

Gondold at tiszta fejjel ezt az egesz helyzetet. Nem fogod kevesbe szeretni se a nagyobbat se a kisebbet.

Illetve h tenyleg vegig tudnad e csinalni az abortuszt es utana nem azert sirni h miert csinaltad. Fujd ki magad, legyel kicsit egyedul es gondold at alaposan.

Egy gyerekkel elképzelni sem tudtam, hogy hogyan tudnék kettőt szeretni, megosztani a figyelmem, az időm és önmagam is maradni közben.

Mi terveztük, de ugyanez a sokk ért, amikor valóban pozitív lett a teszt. Átfutott az agyamon, hogy tényleg akarom-e ezt, bírni fogom-e. 2 hét múlva már kész tervem volt mindenre. Mindkét gyereket ugyanolyan erősen szeretem és az idő elvonás sem olyan feltűnő, mert a nagynak sokszor már programjai vannak a korosztályával, és nem veszi zokon, ha ezalatt a kicsivel vagyok. A kicsinek annyi hátránya van, hogy nekik nem adatott meg pár év kizárólagos figyelem, kapott viszont egy nővért, aki akkor is ugrik mellé, ha mi épp egy percre nem érünk rá. Így a magány ugyanúgy ismeretlen számára, csak szélesebb a választható skála a szórakoztató személyzetből.

A kicsi már ovis, a nagy iskolás, otthon együtt játszanak, máshol a saját barátaikkal és ezek közt velünk. Nem akkora teher, mint amilyennek tűnik. Főleg, hogy neked már pont iskolás lesz a nagy ,mire születne a kicsi.

“ Mindenem a kisfiam, és az ő boldogsága.”

Én is szeretem a gyerekeim, de mikor ilyeneket olvasok, mindig arra gondolok, ezek az anyucik lesznek, akik majd 30 évesen sem engedik el az egy szem pici fiuk/lányuk kezét, ami a gyerek önállóságára nézve sem túl pozitív, hisz egyszer felnő…