Ki hány évesen lett terhes és mit szóltak a szülei?

Anyukám szerintem már 20 éves koromtól mondogatta, hogy persze ráérek, de reméli mielőbb nagymama lesz. Aztán 25 évesen egyedül maradtam, vége lett a sok éves kapcsolatomnak és volt 2 év lejtmenetem kapcsolatok terén. Na ott teljesen kivolt, hogy egyedül maradok, halálra stresszelt a hülyeségeivel, mindig meg kellett kérnem, hogy inkább maradjon csendben, ha pozitívan nem tud hozzámállni, mert ezzel nem segít.

Utána megismertem a páromat, aki végül a férjem lett. Már sosem mondott semmit, ami nyomasztott volna. Végül zokogott örömében, amikor bejelentettük, hogy babát várunk. 31 voltam. 34, amikor a második született. Akkor már csak akkor sírt, amikor a születése után bejöttek látogatni. Imádja mindkettejüket, agyon kényezteti őket és alig várja, hogy nyugdíjas legyen és többet lehessen velük. Neki nagy szívfájdalma, hogy 200 km-re élünk, így keveset tudunk találkozni, mert még ő is dolgozik.

Anyukám 20 évesen szült először, mindig azt mondta ráérünk, nem szabad fiatalon vállalni.

Én egyáltalán nem akartam gyereket, arra azt mondta hogy "de, egy legalább kell".

28 évesen lettem terhes, nagyon örült.

Nem szabad félni a szüleidtől, felnőtt nő vagy ő pedig a leírás alapján csak félt.

Nálam már 18 éves korom óta várták a babát.

Végül először 25 évesen estem teherbe, de akkor szerettük volna megvárni a 12. hetet, mielőtt elmondjuk bárkinek is, végül miss. ab lett a vége, és akkor tudták meg, már nagyon várták, hogy unokázhassanak, úgyhogy nagyon szomorúak voltak a kis embrió meg miattam is.

A második terhességnél 26 éves voltam, ott rögtön elmondtuk, amint megtudtuk. Nagyon örültek, annyira, hogy mondták, hogy jó akkor elmondják mindenkinek. Mondtam, hogy az előző alkalomból kifolyólag majd csak a 12. hét után, de akkor már bárkinek.

25 voltam, nem terveztük és nem is voltunk túl rég együtt. Anyukám és a párom anyukája nagyon örült, az apukája viszont nagyon mérges volt, bár az én szemembe ezt soha nem mondta.

Azóta mindenki imádja a gyereket.

33 éves voltam, az esküvő napján lett pozitív a tesztem 1.5 év várakozás után.

Be is jelentettük az esküvő utáni vacsorán. Mindenki nagyon örült neki. Dupla öröm volt az a nap.

29 voltam, amikor az elsővel terhes lettem. Mindenki nagyon örült neki, az én oldalamról óriási dolog volt, mert én vagyok a legidősebb az unokatestvérek/gyerekek közül, és az én lányom lett az első unoka/dédunoka, azóta is a család kedvence, egyetlen kisgyerek egyelőre. Nagyon gyerekcentrikus a családunk. A férjem szülei is örültek, de ott már volt két unoka, és rengeteg dédunoka, így talán kisebb ,,durranás" volt. Egyébként cseppet sem érzékeltetik, anyósomék teljesen egyformán bánnak az unokákkal.

Most 33 vagyok és várjuk a tesót, mindenki meglepődött, mert nem tudták, hogy babát tervezünk, viszonylag spontán is sikerült. Persze nagyon-nagyon örülnek

Szerintem ne vállaljon gyereket az, akinek ilyen alap dolgokban is ismeretlenek megerősítése kell a neten.

szóval tényleg ráérsz