Szülésindítás tapasztalatok?

Engem ugyan 40+6-ra indítottak, itt már muszáj volt.

10-kor kaptam oxitocint ebből másfél infúzió ment le este 7-ig. Ez idő alatt folyamatosan figyeltek, nst/ctg, pár óránként rámnéztek, sajnos nem tágultam, fájásaim is enyhék voltak...este 7-kor leállították az infúziót, el is múlt az a kis fájás is ami jutott. Este 11-kor toltak műtőbe, hogy akkor kilakoltassák.

Én az elején nehezen éltem meg a napot, savanyúpofa szülésznőt fogtam ki, aki azért is lebaszott, mikor jeleztem, hogy mielőtt gépre kötnek kiszaladnék pisilni...

Első vizsgálatnál elfolyt az összes magzatvíz, kb kirobbant, ami nagyon csúnyán nézett ki...ez délelőtt 11 körül volt...rákérdeztem ez mit jelent(nyilván tudtam), annyit mondtak, rosszul érzi bent magát a baba, és lendületből kisétáltak... innentől idegesek voltunk..a filmekbe már tolták be az ilyen eseteknél a kismamát a műtőbe.

Szóval egész estig semmit nem tudtunk.... borzasztó volt, nem foglalkoztak velünk kb 2 óránként néztek ránk...egész nap a baba szívhangját lestük... az esti váltás után már kedves dolgozókat fogtunk ki, mertem kérdezni, és végül minden rendben ment, ugye fájásgyengeség miatt császár volt a vége...de mondhatni...mint valami nyugdíjas tempó.

Onnantól, hogy tudtam kiveszik a kicsit, sokkal nyugodtabb voltam.

Sajnos indításnál gyakori, hogy nem indulnak be a dolgok, de pozitívan kell hozzáállni, azért legalább ugyan ennyi kismamának szépen beindul a buli :)

Merj kérdezni! Az fontos.

Sok féle indítási módszer van, biztos lesz aki mesél ballonról vagy másról.

Nekem összességében az ismeretlentől való félelem volt az ami miatt kicsit nehezen éltem meg, de utólag nézve, sokkal rosszabb is lehetett volna. Végül a baba is és én is rendben voltunk, nem voltak komplikációk.

Épp most várjuk a kistesót. 33hetes vagyok...de nem tudom még most sem mi lesz a vége...kezdek izgulni :)

Neked kitartás és könnyű szülést :)

Az indításban egy jó van, hogy tudod, hogy na most ez az a nap amikor túl leszel rajta és találkozhatsz a kicsikéddel :)

A legjobbakat kívánom!

38 hetesen, magas vérnyomás miatt, méhszájérlelő zselét helyeztek fel reggel 10 órakkor. Voltam délkörül ultrahangra meg folyamatosan figyelték a szívhangot. Akikkel egy szobában feküdtem, mindvégig azt mondták, hogy "ebből nem lesz ma szülés". Fájások délután 5-től kezdődtek.

7-kor felsétálltam a szülőszobára és hívtam a férjemet, hogy jöjjön.

Este fél 9-re született meg a lányunk.

Nekem hatott az az 1 zselé.

40+2-nél indítottak a kislányommal, oxitocinnal reggel 9 körül, burokrepesztéssel.

Nem volt kellemes, sőt… De ahogy megkaptam az EDA-t, sokat javított a dolgon. Viszont leesett 67-re a vérnyomásom, ezt helyre kellett rakni, valamit kaptam rá.

Aztán az EDA hamar kiment, ugyanúgy éreztem mindent. Kaptam még egyet, semmit nem ért, majd még egyet… Az se.

A baba elindult volna többször kifelé, de elakadt.

16 órára már a császárt tervezték, 7 percen múlt, mert 15:53-kor végül megszületett természetes úton, de így is tovább húzódott, mint kéne :(

Ha szóba jön a császár, én gondolkodás nélkül igent mondanék.

(Ma 2 hónapja született a fiam. Vele is indítani akartak, de szerencsére megindult magától, mégis sürgősségi császár lett. Szerencsére… Mert azt a kínt, azt a pánikot nem akartam újra átélni, mint 6 évvel ezelőtt.)

Magzatvíz szivárgással mentem be. Szerintük nem volt.

Reggel 8tól este 7ig nen ehettem, nem ihattam emiatt. Ebédre kaptam 1.5dl húsleves levét és ennyi.

Este 7kor a másik doki azonnali infítást rendelt el, mert valóban rettentő kevés volt a magzatvíz, emellé a pulzusa is egyre magasabb volt.

Burkot repesztett, azzal indított este 7kor. Utána vittek szülőszobára. Este 9ig semmi nem történt, így kaptam az oxit. Onnantól 2perces fájásaim lettek. Este 11ig nyomatták. Utána hagytak pihenni. Hajnali 1kor újra kezdték. Onnantól nincsenek emlékeim, annyira fájt minden is. Már csak egybefüggő fájás volt, megszakítás nélkül.

Végúl hajnali 2re lett meg a fiam.