Akinek indították a szülést,kinek mi a tapasztalata? Rosszabb lehet egy indítás mint mikor magától indul meg a baba? Kevesebb a vajúdás inditassal?

Csak egy szülésem volt, de az indított - méhszáj puhítót kaptam, 5 órán át voltak fájásaim, majd felfeküdtem a szülőágyra, ott kaptam még egy kis oxitocint, de csak minimálisat, mert beindultak rendesen az események, és szűk másfél óra alatt megszültem a babám.

Nem tudom, miben más, ha magától indul meg, de ha még egyszer szülnöm kellene, simán belemennék ugyanebbe a forgatókönyvbe.

Nekem a másodikat indították. Orvosilag teljesen indokolatlan volt, csak akkor volt ügyeletes a fogadott orvosom (ez tíz éve volt, nem tudom, most még van-e ilyen.)

Csak burokrepesztés volt, oxi szerencsére nem. A szülés nagyon gyors volt, az első fájástól számítva egy órán belül kint volt a baba, de nem volt jó élmény. Sokkal jobban éltem meg az első szülésemet, ami tovább tartott, de hagyták, hogy a maga tempójában menjen végig.

Másodikat indították szintén. Burok repedéssel indult, de fájások sehol, kakis magzatvíz, szoval indítás. Hát nem mondom, én szenvedtem.

A természetes folyamatnak van egy szép emelkedő görbéje, eleinte kicsit fáj aztán egyre jobban. Eleinte magadnál vagy aztán egyre inkább elveszíted a környezeted. Indításkor viszont 1 órán belül nagyon fájt, viszont magamnál voltam és pánikoltam a fájdalom miatt. Nagyon rossz volt úgy megélni hogy a testem és a tudatom még nem volt rá felkészülve. Természetes úton ahogy telik az idő, úgy felveszed a ritmust is. De így...

A 2.szulesem volt az elso termeszetes, a csaszarheg miatt elozo hetekben kezzel tagitott a doki, igy spontan beindult villam huvelyi szules lett.

A 3.at viszont inditottak mert tul nagyra szamitottak mar a 32.hettol. Lassu es fajdalmas szules volt, orulok h harmadjara kaptam ezt, vitt a rutin meg a lelkesedes, 13ora vajudassal szuletett, a tesoja burokrepedes + 4orara a kezemben volt.

Nálam mindent kipróbáltak, de végül csak császárral lehetett kirobbantani a gyereket. A terminus napján kaptam valami borzalmas ízű teát, meg masszázsolajat, amivel a pocimat kellett masszírozni. Kaptam akupunktúrát is. Ez ment 10 napig, aztán kaptam méhszájérlelő zselét. Meg még teát meg akupunktúrát. Meg aztán még egy adag zselét. Éjszakára izomlazító kúpot, hogy tudjak pihenni. Reggel akupunktúra, beöntés, melegvizes fürdő. Este újabb melegvizes fürdő. Meg még több tea. Már egész jól haladtunk, aztán a második éjszakán abbamaradtak a fájások. Harmadnap reggel kaptam oxitocint. Meg fürdőztem még egyet. De nem haladtunk tovább. Így végül délután fél5kor betoltak a műtőbe.

A második szülés megindult magától, de 1 nap vajúdás után abbamaradtak a fájások. Vártunk még 2 napot, aztán császároztak.

Nekem ballonos indításom volt. A ballon kb. 16 óra alatt csinált 1 ujjnyiból szűk kettőt. Utána burokrepesztés, de nem igazán hagyták, hogy a természet tegye a dolgát, úgy 20 perc múlva már kötötték is az oxit és bár én kértem, hogy nagyon nagyon kis mennyiségben nyomják csak (nem csöpögött le egy ballon harmada sem szülés alatt), nekem már 20 perc után rendszeres 2 perces fájások jöttek, majd újabb 20 perc után már a falat tudtam volna vakarni. Borzasztó volt. Ráadásul kézzel is tágítottak rendesen, hogy az összehúzódásokat követni tudja a méhszájam ilyen sebességgel. Egy hatalmas erőszaknak éltem meg az egészet őszintén szólva és nagyjából ott tartottam, hogy lerúgom a dokit, ha mégegyszer megvizsgál. Nagyon nem volt jó élmény. Szülesztés volt, nem szülés. :(

Szerintem, ha a természet teszi a dolgát (ha teszi), az nem ennyire borzasztó, az ember szépen halad előre a fájásaival, tágulgat, stb. Érzelmileg is teljesen más lehet gondolom megélni. Ahogy itt valaki írta, én is a teljes pánikot éreztem a fájások közben. Pedig tudtam, hogy az a legrosszabb, amit tehetek, hogy pánikolok. Sosem voltam ennyire "magamon kívül".

Persze szakmailag ott helyben mindent megmagyaráznak mi miért indokolt és a babád egészsége a cél, így nem ellenkeznek a nők zömében ebben a kiszolgáltatott helyzetben. De azért én utólag már megkérdőjelezem, hogy valóban szükség volt-e minden beavatkozásra ott helyben... Persze nem vagyok orvos, így nem tudhatom.