Szörnyű élmény volt a vajúdás, és végül nem is tágultam. Mit rontottam el, mit kellett volna másképp csinálni?

Semmit nem csináltál rosszul. Nekem ugyanígy indult a szülés, raadasul 2 héttel a kiirt előtt.

Nulla fajassal mentem be.

Nekem is oxyt adtak én is szívtam a gázt és 1 óra alatt megszultem.

Tettem érte bármit? Nem. Az én érdemem? Nem. Sőt, én annyira féltem az oxytol hogy mondtam hogy inkább császárt szeretnék amint bármi kis dolog felmerül.

Na az oxy nekem nagyon jól hatott, sokkal jobb volt mint az első szülésem. De én abszolút nem bántam a császárt, nagyon sok előnye is van, csak ugye mindenhonnan az elmenyszules meg wellness-szules folyik a csapból is.

Nekem két óra alatt sikerült, a fájdalom olyan volt, hogy ezerszer rosszabbra számítottam.

És ami a durva, hogy mindenki dícsért, hogy milyen ügyes voltam. Miért??? Csak fekudtem meg jajgattam. Nem az én érdemem, hogy gyorsan tágult, hanem szerencsés alkat vagy kedvező csillagállás, stb.

Nagyon gàz, hogy ilyen esetben meg van dicserve a nő, mint ahogy az is, aki csendben szül. Épp emiatt lesz a többinek rossz érzése meg lelkiismeret furdalása hogy ő nem volt ilyen “ügyes”.

Kedves kérdező, ne legyen benned rossz érzés. Mindegy, ki hogyan szül. A gyereknevelés neheze utána következik.

És persze szívből gratulálok :)

Semmit sem rontottál el. A szülés egy alapból kontrollvesztett állapot, ott semmit sem tudsz befolyásolni. Sem a burokrepedés, sem a tágulás, sem semmi nem rajtad múlik. Én szerencsés voltam, 8 óra alatt megszületett a lányom, de nem azért, mert bármit jól vagy rosszul csináltam volna. Mondjuk én nem is ragaszkodtam a kontrollhoz, hagytam, hogy történjen, aminek történnie kell. Legközelebb is ezt tervezem, de nem hiszem, hogy ez ennyire egyértelmű lesz akkor és abban a helyzetben. Az biztos, hogy az ilyen irányított helyzet, amikor feküdni kell, meg gépekre kötve megpróbálni mozdulatlannak maradni meg ilyenek, az nem segít, de ez szintén nem a te hibád.

Tudom, hogy idegesítő ilyen helyzetben azt olvasni, hogy az a lényeg, hogy ti egészségesek vagytok, de tényleg ez a fontos. Ha nagy csalódásként élted ezt meg, traumaként netalán, szerintem nyugodtan keress fel ezzel foglalkozó pszichológust, nem ciki és nem káros, sőt, abból csak profitálsz, ha segít feldolgozni az élményt. Sajnálom, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt elképzelted meg tervezted, de sajnos a szülés egy ilyen művelet, több benne a kérdőjel mint a biztos pont, egyedül annyi a tuti, hogy a baba így vagy úgy, de meg fog születni.

Én is gratulálok neked :)