Ki mennyit várt szülés után, hogy “fogadja” a látogatókat?

Én most vagyok a 34. hétben, azt tudom elmesélni, amit tervezünk.

Elsősorban nem a betegségek miatt nem akarom, hogy átjáróházzá váljon a lakásunk, hanem magam miatt. Szeretnék pihenni, az apával és a babával hármasban összecsiszolódni és elsősorban felépülni. Egyszobás a lakás, tehát nem is férünk különösebben, meg ha például enne épp a pici, akkor a melleimet sem akarom előkapni a férjem öccse, vagy a nagyszülei előtt például.

Anyut meg is kértem, hogy mikor hazajövünk, jöjjön majd át egy kicsit, mert nagyon szoros a kapcsolatunk és a lelkemnek biztosan szüksége lesz rá. Anyósom apósom átjöhet másnap nyugodtan, ahogy a nővérem is. Neki például van két kislánya, a keresztlányaim. Annyi van megbeszélve előre, hogy betegen nem jöhetnek. Nyilván ha a lányok betegek lesznek, akkor tesóm sem fog átjönni, de ezt tudja ő magától is.

A többi, távolabbi rokon és a sógorom esetében legalább 2 hetet kérek. Egyszerűen ennek az az oka, hogy ők nagy eséllyel elvárnák, hogy itt terülj-terülj asztalkám legyen, amihez én nem vagyok hajlandó asszisztálni és a férjemtől sem lesz szerintem elvárható.

A nővérem hasonlóan oldotta meg, anyut meg engem kért az első lánya születésénél. Apu nem ment hozzá csak másnap, anyósáék szintén. Ő egy hét után már fogadott vendéget, de nekik nagy családi házuk van, tehát szopizás idején legalább el tudott vonulni a babával. Nekem ez sem opció, ezért szeretnék előbb egy kis időt arra, hogy egymáshoz szokjunk a kicsivel és esetleg tudjam időzíteni a látogatókat.

Ezt majd erezni fogod, elore ne gorcsolj ra. Mondj annyit az erdeklodoknek, hogy majd szolsz, ha johetnek, nem kell magyarazkodni szerintem. Aki erti, erti, aki nem, nem, csokolom. Le kell szarni :D

En szules utan minden egyes nap “fogadtam” latogatokat, de ez annyibol allt, hogy 3 hetig anyosom es anyukam felvaltva hoztak nekunk ebedet, nyilvan ha mar itt voltak, akkor kb 5 percig megneztek a babat, ha ebren volt, aztan mentek is.

Olyan, hogy valaki nalunk orakat maradjon, kb szules utan 6 hettel volt eloszor, addig nem ereztem jol magam, felallni is alig birtam, mert sok vert veszitettem, allandoan szedultem.

En siman megmondtam mindenkinek, aki jonni akart, hogy bocsi, szarul vagyok, majd kesobb.

Megertettek.

De mindenki csinalja ugy, ahogy jonak latja, erre nincsen szabaly :)

Semennyit.

Az első naptól jöhettek volna.

Az első látogatónk egy hetesen volt,utána három hetesen közösségbe vittem,és onnantól kezdve jártak hozzánk többen,és mi is mentünk mindenfelé

Hazajöttünk a kórházból másnap jöttek az én szüleim és a testvéremék. 3 nappal később, hétvégén a férjem szülei.

Kereken 1 hónapos volt amikor temetésre mentünk vele, utána találkozott a család összes többi tagjával (szabad levegőn kB 40 emberrel, beltérben kB 15 emberrel)

5,5 hetesen mentünk vele először bevásárolni.

6 hét.

Az én anyukám már nem élt, anyósom feljöhetett, de senki más. Anyósommal is nehéz volt, erőszakos volt és mindenbe beleszólt, minden rossz volt, ahogy csináltuk.

Nekünk ő is bőven elég volt, ezért senki mást nem engedtünk be látogatni. Volt, aki megsértődött, meg írt nekem, hogy bunkó vagyok, de nem érdekelt. Hat hétig a babával akartam 99%ban foglalkozni, a maradék 1%ban meg a sebeimet nyalogatni.

2 hetesen jöttek először. Lelkileg nekünk olyan jó volt csak hármasban otthon :) Pont karácsony volt, férjem sem dolgozott, így abszolút megélhettük hogy család lettünk. Hozzánk ovis gyerekek csak 6 hét után jöttek. Előtte jöttek a szüleik, én attól nem tartottam, hogy hordozók lennének.

Most jön a kisteso. Ovis a fiam, így egész más helyzet lesz, de most is úgy tervezem hogy 1-2 hétig csak mi legyünk. Szokjunk össze :) Aztán lehet a nagyobbik fiamnak ez uncsi lesz. Ez majd akkor kiderül.