Hogy mondjam meg finoman a rokonaimnak, hogy szülés után sem kórházban, sem otthon az első pár hétben nem akarok látogatókat?
Sziasztok!
A helyzet a következő:hamarosan (kiírás szerint két hét múlva) szülni fogok,első baba lesz.Nem olyan hatalmas a rokonságom,de azért akad egynéhány.Nincs tesóm,tehát elsősorban távolabbi rokonokról van szó.Náluk bevett szokás az,hogy a szülés után kapásból megrohanják a frissen szült anyukát és a babát a kórházban,otthon is már látogatnak az első hetekben,sőt a pár hetes babát is már ide-oda cipelik.Ne essék félreértés,én nem szeretnék senkit sem elítélni,mindenki egyébként meg azt csinál,amit akar,de én ezt máshogy szeretném csinálni.
A mi családunk alapból zárkózattabb természetű emberekből áll,nem szeretjük annyira a felhajtást magunk körül,mint ők.Én nem szeretném,ha ők engem közvetlenül a szülés után a kórházban,ill.otthon az első pár hétben úgymond "lerohanánnak",meg már a kórházban fotózással bombázni meg stb..Mi nem vagyunk az a tipikus társaságkedvelő család.
Hogyan lehetne ezt sértődés nélkül a tudtukra adni? Nem szeretnénk veszekedni velük,de eléggé erőszakosak sajnos.Ahogy magamat ismerem,ezt szeretném előre letisztázni velük,nem utána.Nem szeretném,ha beállítanának,mert én nem szeretek "jópofizni" (és nem is tudnék egy szülés után) a rokonoknak,mert mi hármasban szeretnénk lenni.
Mi erről a véleményetek? Ti hogy voltatok ezzel? Történetek és vélemények is érdekelnének,de kizárólag hasznos,nem beolvasó meg leoltó válaszok.Köszönöm szépen előre is!
Dióhéjban a fő probléma:a mi családunk zárkózott,az övüké meg pont gyökeres ellentét:mindenkit lerohannak,függetlenül attól,hogy milyen távoli rokonról van szó!
Bár én még csak 16 hetes vagyok, de mi is megbeszéltük a férjemmel,hogy a szűk családon kívül senki nem kell. A kórházban szülés után eleve örülök,hogy élek, nemhogy még bájcsevegjek. Mert akárhogy is nézzük, azt kell!
Otthon meg igyekszünk majd összeszokni a picivel, ehhez sem kell senki. Max. a két anyuka, de ennyi! Bátyám pl. tök cuki volt, ő mondta,hogy azért egyszer bejön a kórházba megnézni a keresztfiát, de utána legalább két hétig a tájamra se jön, lesz nekem elég bajom!:)
Én nem azért akarom így,mert bunkó vagyok, hanem mert a szülés eléggé megterhelő. Az meg,hogy ott egy baba, főleg. Elég arra koncentrálni egy kismamának, nem arra,hogy jaj meg tudom-e kínálni a látogatókat stb!
A baba születése nem a huszonharmadik másodunokatestvér nagybátyáról szól, hanem Rólatok. Rólad, a férjedről és a babáról. Ha Ti úgy gondoljátok, hogy Nektek pár hét nyugalom kell, akkor az teljesen jogos.
Szerintem mondd el nekik minél előbb (igazából már bármelyik pillanatban szülhetsz), határozottan, hogy Ti így döntöttetek és kész. Ha erőszakosak és értetlenek (a leírásodból úgy tűnik), akkor úgyis meg fognak sértődni, de egy újszülött mellett ez legyen a legnagyobb bajod, gondolom nem annyira a szívedhez közel álló személyek. Minden csoda három napig tart csak, úgyis megbékélnek majd!
Könnyű és gyors szülést!
Én is úgy vagyok vele, ahogy te. Még nekem sincs meg a babám, de mikor unokatestvéreméknél lett olyan is eljött, aki nem vérszerinti, hanem a nagybácsi anyósa. Mindez az első napotn, pár órára, h hazaértek. Sajnáltam az anyát is meg a babát is.
szerintem próbáld meg húzni a dolgot, nem kell tudniuk, h bemész szülni. amikor hazajöttök, akkor meg azt mondjátok, h az orvos kb. 2 hétig megtiltotta a láthatást, mert kicsit gyengébbnek tűnt a baba és meg kell várni, míg a tej védelmet ad neki. Persze, ez nem igaz és ne is legyen az, csak kell vmi kamu. Az első négy hét egyébként is elég fárasztó lesz nektek, nemhogy még rokonokat kerülgetni. Utána meg már te akarsz majd embereket látni, mert unni fogod a bezártságot.
Köszi a gyors válaszokat:)
Tényleg nem a szívem csücskei,az biztos,fél évente látom őket max. egyszer,de ha történik valami,ők azonnal megjelennek.Egy esemény ugyanis nélkülük nem az.(Szerintük...)
Velem az a gond,hogy mindenki úgy egyébként egy kedves és nyugodt embernek ismer.Ha nagyon fáradt vagyok,akkor viszont senkit nem félek leoltani,tapasztalat sajnos.Nem szeretnék a pár napos babámmal azonnal az ők extravagáns kamerájának első célpontja lenni,mert akkor olyat mondok,hogy az életben nem szólnak hozzám egy szót se többet...hát ez a baj.
Én kerek-perec megmondtam mindenkinek, hogy majd szólunk ha lehet jönni látogatóba. persze volt olyan a rokonságban akinek ez nem tetszett, na de kit érdekel..azóta már megbékélt. Az első pár hét az igen is szóljon csak rólatok, és ne a rokonoknak keljen jópofizni amikor örülsz, hogy egyáltalán élsz! Szerintem mihamarabb tisztázd le mindenkivel, mert tényleg bármikor jöhet a picur, és ne akkor keljen ezzel is foglalkoznod.
Gyors és könnyű szülést kívánok!
Én mondtam mindenkinek, hogy "majd szólunk mikor lehet jönni látogatni". Ennek ellenére volt, aki beállított mindenféle bejelentés nélkül (egyszer csak a kapuban állt az egész család-férjem nagynénje és családja). Hát akkor rettentő pipa lettem, de jópofiztam. Utána közöltem a férjemmel is, ha mégegyszer ideállít bárki úgy, hogy előtte egy telefont sem ejt meg (nem zavar-e, nem etetek/alszunk...) akkor egyszerűen hazaküldöm. Szerencsre a második babánál már ilyen nem fordult elő.
Persze a szűk család nem zavart, hisz anyukám sokat segített, hozott főtt kaját, bármiben segített ha kellett (most is). És ők sem egész délután dekkoltak nálunk, hanem csak 20 percre ugrottak be.
Mondd meg, hogy ha majd lehet látogatni, akkor szólni fogtok, mert az első pár hétben még nem fogadtok látogatót.
Kitartás, minden jót!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!