Leírnátok nekem részletesen hogy történt nálatok a szülés egészen onnan, hogy otthon észrevettétek, hogy indulni kell?

Ne félj:)

Nekem éjjel jóslóim voltak, de aludni bőven tudtam tőlük, reggelre el is múltak. Délelőtt keményedtem időnként, de nem fájt, az nst sem mutatta, méhszáj is zárt, megtartott volt.

Délután visszajött a jósló, csak már fájdalmasabb volt, olyan erős menstruációs görcs szerű, 10 percenként. Másfél óra múlva gyakrabban jött és picit erősödött is, úgyhogy telefonáltam a szülésznőnek, hogy mondjon valamit. Beküldött egy kád meleg vízbe, és mondta ha erősebb, menjünk be, ha gyengül, akkor még nincs itt az ideje.

Erősödött, alig bírtam kimászni:)

Bementünk, 3 ujjnyira voltam nyitva, és a vizsgálat után elfolyt a magzatvíz is.

Onnantól egy fájásom se volt, még örültem is, hogy sétagalopp ez a szülés:D Persze nem is tágultam, úgyhogy este negyed 10-kor kaptam oxitocint, ami durván felerősítette a fájásokat, viszont be is gyorsultunk, mert 220.50-re megszületett a fiam. Nem mondom, hogy nem fájt, de annyira nem volt vészes, még eda nélkül is.

Ha nagyon félsz, beszélj a dokiddal az edáról, megnyugtat a tudat, hogy kaphatsz fájdalomcsillapítást!

Könnyű szülést neked!

ҝ

Szia,

én szegedi vagyok.

Egy pénteki napon szültem.

Csütörtökön délelőtt NST-n voltam, ahol nagyon leesett a baba szívhangja, ezért a dokim rögtön a kórházba irányított, ahol megint megvizsgálta, és azt mondták, péntek reggel feküdjek be és megindítják a szülést.

Megmondom őszintén, nagyon beparáztam (első baba)...

Hazamentem és elkezdtem összepakolni a kórházi cuccot. Aztán délután arra lettem figyelmes, hogy 20 percenként keményedik a hasam. aztán már 10-8-5 percenként jöttek a keményedések, görcsök. Akkor már tudtam, hogy az én kislányom nem hagyja, hogy csak úgy "kiszedjék" belőlem, kijön ő egyedül is.:)

Egész este 5 perces fájásaim voltak, nem túl erősek, de kellemetlen volt. Hajnal 1-kor mentem be a klinikára, ahol megvizsgáltak, 2 cm-re voltam csak kitágulva. Éjszakára bent tartottak, mondván, hogy reggel úgyis felvételre jelentkeztem volna...

Egész éjjel 5 perces fájásokkal szenvedtem, aludni nem tudtam semmit.

Reggel a vizitnél már 4cm-re tágultam, így leküldtek szülőszobára. Mire túlestem a kúpon meg a zuhanyon, már 8cm-re voltam nyitva. Jött a burokrepesztés, egy kis oxitocin, egy Nospa injekció és fél 12-re megszületett a lányom.

Így utólag azt mondom, hogy szerencsém volt, mert viszonylag kevés tényleg kemény fájással megúsztam a dolgot, igaz, hogy össze-vissza repedtem meg vágtak is, de alapjaiban nem volt annyira félelmetes, mint előtte képzeltem.

Nem volt fogadott orvosom a szüléshez, sem szülésznő, mégis nagyon rendesek voltam velem, és a kórházban töltött 3 nap sem volt rossz.

Könny szülést kívánok Neked és majd nagyon sok boldogságot a Picivel!

Első baba:reggel iszonyat fájásokra ébredtem,közben nagy wc,cappuccino ivás,nem idegeskedtem egy cseppet sem.Néztem az órát számoltam a fájások közötti perceket aztán már a párom kiabált rám,hogy nem kéne indulni a kórházba?Ekkor már az ajtófélfába kapaszkodtam.Mentünk,betegfelvétel,utána szülőszoba,orvosi vizsgálat,rám tették az NST-t,pokoli fájások,szenvedtem de nagyon.13:05 perckor megvolt a lányom.Ahogy beértünk a kórházba akkor 11:30 volt.Szóval hamar túlvoltam a szülésen.

Második baba:hajnalban pisilni keltem fel,ellenben a folyosó közepén zubogott belőlem a magzatvíz.Itt sem pánikoltam,kicsit visszafeküdtem aztán ahogy már nem folyt semmi,pisiltem,cappuccino ivás,nagy wc,vártam,szép lassan jöttek a fájások,szóltam a családnak,bementünk a kórházba.Betegfelvétel,szülőszoba,orvosi vizsgálat,NST,séta,mászkálás,bordásfal,gumilabda,kád forró víz,séta,családdal dumcsi a szülőszoba elött,párom nyugtatgatása odabent.Szülésznői vizsgálat,orvosi vizsgálat,NST,séta,aztán hirtelen pokolira erősödtek a fájások,akkor már eltorzult arccal üvöltöttem,ha nem jön a szülésznő és fektetnek fel a szülőágyra akkor állva a bordásfal mellett megszülök.Innentől három tolófájás,és meglett a kisfiam.Reggel 06:00 kor értünk a kórházba és 15:34 kor lett meg a fiam.

Szia!

Pénteken voltam orvosnál, baba feje még nem volt beékelődve, zárt méhszáj, semmi fájás, doki mondta, még bő egy hét, mire megszülök. Mondtam neki, hogy tuti ezen a hétvégén meg fogok szülni, egyszerűen megéreztem.

Szombat este hajat mostam, körmöt vágtam, leszőröztem magam, bepakoltam a maradék kórházi cuccot, és mondtam a férjemnek, hogy mehetünk szülni :) Lefeküdtem aludni olyan 10 fele. Éjjel 3-kor elment álmomban a nyákdugó, benyúltam a lábam közé, és ott volt a véres nyúlós izé. Bedugtam egy törölközőt a lábam közé, és tovább szunyáltam, de előtte szóltam a férjemnek, hogy jöjjön ő is aludni, mert lassan tényleg megyünk (ő még ébren volt, játszott).

Kb 5-kor elkezdődtek a fájások, egyből 5 percesek lettek. Mentem zuhanyozni, sétálgattam, nem enyhültek.

6-kor felhívtam a szülésznőt, azt mondta, lassan indulhatunk a kórházba.

Csináltam kávét és reggelit a férjemnek, fél 7 fele átjött a barátnőm, úgy volt, hogy ő visz be minket a kórházba. Amúgy annyira nem fájtak nekem a fájások, olyan jól éreztem magam, hogy végre szülök, hogy ilyen fura nevetőgörcs volt rajtam. Persze a férjem is rátett egy lapáttal, mi elég röhögős család vagyunk. A barátnőm azt hitte, szivatjuk, azért hívjuk át vasárnap hajnalban :)

Kb 8-ra értünk a kórházba, beöntés, zuhany, 9-kor burokrepesztés, fájások, még mindig csak 4-5 percesek, nekem még mindig nagyon jó kedvem volt, mert nem fájtak. Aztán 11-kor kaptam oxitocint, hogy jobban haladjunk. Erre aztán beindultak úgy a fájásaim, hogy öröm volt nézni, és másfél óra múlva meg is született a babám. Volt gátmetszés, de nem volt vészes. 4-5 tolófájás volt.

Én rosszabbra számítottam, nem gondoltam, hogy a vajúdás egyáltalán nem fáj. Nekem csak a tolófájások fájtak.

Aztán méhlepény, varrtak, közben a babámat elvitték mérni, öltöztetni, de ott volt a férjem is. Visszajöttek, és már szopizott is, még 2 órát lehettünk együtt hármasban, aztán a férjemet elküldték.

Hát ennyi. Klassz volt. 39+3.hétre szültem.

Megint babát várok, remélem megint ilyen klassz lesz a szülés.

Mivel már túlhordtam a babám, ezért december 1-jén azt mondták, batyustól menjek ctg-re, hátha maradnom kell, megvizsgál a doki. Aznap a férjemnek dolga volt az egyetemen, (valami vizsga, most nem ugrik be a neve), úgy volt, hogy a vizsgálat után ő megy el délutánra.

Mikor a doki megvizsgált, mondta, hogy irány a szülőszoba, mivel 1 ujjnyira nyitva van a méhszáj. Odakint elsírtam magam, mindenki azt hitte a félelemtől, pedig csak a férjem miatt, mert előtte megbeszéltük, hogy neki mennie KELL, bármi van. Mondani sem kell, nem ment:D

A doki 10-kor vizsgált meg, a szülőszobán burkot repesztettek, onnantól pár dolog összemosódik.. Volt beöntés, borotválás. Mondták, hogy használhatok labdát, de nem kértem. Néha megvizsgáltak, épp egy ilyen alkalomra elindulva mondtam, hogy jön a székelési inger. Mondta a szülésznő, hogy akkor szülünk, nem vizsgálunk:)

14:45-kor, pár nyomással, vágással megszületett a kisfiunk 3550 gr-mal és 53 cm-rel, 9/10 apgarral. A férjem épp a finishben lett rosszul és ment ki levegőzni egy picit.. Rögtön elvitték, csak egy puszira hozták oda, aztán velem foglalkoztak.

Túl hamar bezáródott a méhszájam, nem tudott a lepény megszületni. Azt valahogy kirángatták, közben már kaptam fájdalom csillapítót. Mikor azon túl voltunk, észrevették, hogy nem kezd el összehúzódni a méhem, nagyon elfáradt (atónia), akkor azzal szenvedtek. Na, az fájt, ahhoz képest a szülés semmi volt! Vesztettem közben a rengeteg vért, és mosolyogva gondoltam rá, hogy most már akár meg is halhatok, hisz a fiam jól van. Azt hiszem, azok a percek és gondolatok taníttatták meg velem az anyaságot, és hogy nem csak szép szavak, tényleg az életemet adnám a gyermekemért. Valahogy azzal is elbántak, akkor már nem nagyon voltam magamnál, minden homályos volt és távoli, de infúzióval a karomban áttoltak a pihenőbe, ott megmutatta anyukám a fiamról a fényképet, amit készített, azonnal jobban lettem:)

Megszültem a kisfiamat, mellettem volt a férjem (akkor még nem voltunk házasok) és az anyukám, akin akkor talán életemben először láttam, hogy büszke rám, és máris imádja az unokáját. Néhány óra múlva vittek fel a szobába, ahova a férjem már nem jöhetett be sajnos. Nem sokkal később behozták a fiunkat hozzám, és csak néztem a barna hajú és szemű kisherceget, aki ma már 3 éves is elmúlt, szőke hajú és kék szemű:)

Igazi rosszcsont, akit mindenki imád, és a születése volt életem eddigi legszebb napja!

L/18

Szia!

Leírom, hogy mit tapasztaltam apaként és, hogy nagy vonalakban nálunk hogyan volt. Nagy vonalakban. Gondolhatnád, hogy hogyan mesélhetnék pont én róla, de hidd el, részletesebben el tudom mondani, mint a feleségem, aki a felére sem emlékszik. Az viszont igaz, hogy Ő érzett mindent.

Mindenkinél egyedi a dolog, nem sematikus, de a természet ügyesen megoldott mindent. Ez az alapfelállás. És szerintem csakis pozitívan szabad hozzáállni.

Kávézgattunk, dolgoznom kellett volna, de valamiért nem mentem anyagbeszerzésre. Arról beszéltünk, honnan fogjuk tudni. Aztán párom mondta, hogy valami folyik kifelé nem tudja visszatartani. Ez a magzatvíz szivárgása volt. Nyugodtan összekészülődtünk, bementünk a kaposvári kórházba. Egy normális fiatal ügyeletes doki volt benn, aki megvizsgálta, hogy mi a helyzet. Mivel első szülés, így mondták, hogy a magzatvíz szivárgástól akár 12 órát is eltarthat majd az egész folyamat. Délután 13.30-tól ketyeg az óra nálunk. Átöltözöl benn és lehet választani, hogy hol szeretnél majd szülni, széken vagy ágyon például. A folyosón sétálnod kell, állni, hogy a fájások meginduljanak. Van, akinek jönnek a fájások és van, akinek nem. Akinek nem elég erős a fájása annak megindítják oxitocinnal, ami a szervezetedben is ott van, amikor fájásaid vannak. Nekünk (páromnak) este 8-kor megindították. Óránként megvizsgálta a dokink, hogy mennyire tágulsz. Persze jönnek a fájások, ami nem kellemes, de minden anyuka átesik rajta. Amikor már jól kitágultál egy magzatburok repesztést csinálnak, hogy majd a baba biztonságosan meginduljon a szülőcsatornában. Ha a méhszájad átfordul (kitágultál és eltűnik) és a doki látja (tapasztalatból), hogy fizikailag meg tudod szülni, akkor szülés, ha valami olyan van, ami indokolja, hogy császár, akkor visznek a műtőbe és szakszerűen kiemelik belőled a kicsit. Nálunk szülés volt. A kitágulás után (4órás folyamat volt az egész) a kisbaba fél órán belül kint volt. Éjfél. Több tolásra. Amikor a kis buksija jön kifele a szülésznő ejt egy gátmetszést,(ha szükséges) hogy nehogy befele repedjél. Ez a jobb megoldás. (Nem fogod érezni, mert a fájások és az érzéstelenítő miatt eleve nem érzed. Van még ezen kívül 1500 - féle módszer, mindenki másra esküszik. Nálunk így volt. Először kibújik a feje, aztán elfordítva, mozdítva kicsúszik az egész teste. Kis véres nyálkás, aztán felsír, elvágják a köldökzsinórt. (nem érzed) Elviszik lemosdatni, és az apuka szimbolikusan elvághatja a baba köldökénél a zsinórt. Lemérik, megmérik. Ezzel párhuzamosan a méhlepényt is megszülöd vagy egyben vagy szakaszokban, Amiben a baba volt. Kb 2 órát még hagynak feküdni, megvárják, hogy minden ok e, aztán betolnak a szobádba pihenni. Nálunk ez éjjel 2 óra volt. Később viszik a babát szopizni hozzád. Nagyon körvonalakban írtam le. Nem törekedtem a teljes részletekre, majd átélitek és az a ti élményetek lesz. Egyszerűen csodálatos dolog a szülés és az édesanyák megérdemlik a tiszteletet, amiért a világra hozzák csöppségeiket. Én nagyon tisztelem és szeretem feleségemet, hogy ügyes volt és erős. Most már 1 hónapja megvan a baba és csak csodáljuk és szeretjük.

Semmi esetre se félj, ne feledd, hogy életet adsz és gondoskodsz majd a piciről! A természet eleve mindent belekódolt a történetbe. Édesanya leszel és a szülésnél alapban normálisak a körülötted lévők, segítenek. Ha lehet legyen ott az apuka is, sokat segít neked. Ha így döntötök persze.

Sok sikert kívánok nektek!

Minden jön magától és vigyázni fognak rátok.

Apuka

Van ilyen is:

Első kislányunkat a kiírt időponhoz képest pár nappal túlhordtam. Kedden kellett volna kibújnia,de nem tette.Péntek volt,amikor délután 2-kor a boltból hazaérve lihegve leültem,és elkezdtem beszélni a babához,hogy jó lenne,ha kibújna,mert anya és apa már aggódik.Nem is volt semmi,még este sem. Szombaton hajnali 2:15-kor arra keltem,hogy pisilni kell,majd 2:17-kor jött egy "fájás" -gondoltam,csak jósló. Vissza feküdtem,el is múlt.Aztán 10 perc múlva jött a következő "fájás" a magzatvíz csordogálni kezdett. Felébresztettem a párom,az ijedtem:hívjam a mentőket?! Mit csináljak?!-nagyon édi volt!! :)

Szépen megmozsdottam,majd szóltam,hogy hívja a mentőket,mert rendszertelenek a "fájások",nehogy valami baja legyen a kicsinek. Jött a mentő,ott aki az adatokat felveszi,mondta,hogy szóljak,ha jön a fájás. De az egész fél órás út alatt egyetlen fájás sem jött,csak azt éreztem,hogy veszett kényelmetlen ülni. Első babáját szülő nő ként nem tudtam,hogy a kicsi fejét éreztem,ahogy igyekszik ki.

A kórházban jól letoltak,hogy miért nem mentem be hamarabb? Végülis 4:14-kor bújt ki a kislányunk,1 toló"fájásra" 2. nyomásra. 54 cm és 3130g. :))

Persze a gátmetszést nem úsztam meg.

Nekem cseppet sem fájt,a fájás,nagyon enyhe volt.

Talán ezért is mondtam azt az 5. napon-amikor hazajöttünk- itthon,hogy én már a 2-kat várnám.

Lett is,de ez már nem ide tartozik!!!

Én kismama újságban olvastam storykat,ott csak olyan volt,hogy császárral végzősött,rengeteget szenvedett. Csak az járt a fejemben,hogy 2 hetet tuti túlhordom,tuti kórházban várom ki a végét,és tuti a sok szenvedés után császár lesz.

Szerencsém volt! Nem hogy gyorsan jött,de a legcsodálatosabb kiscsaj a Világon! Nyugodt,jó gyerek,a fogzást is szuperül viselte,észre sem vettük. 2 évesen olyanokat tudott,mint 1 ovis. :)))

NE FÉLJ,AZZAL NEM TESZEL JÓT!!!!!!

NAGYON BOLDOG BABAVÁRÁST!!!!!

:))))) !!