Kismamák, akik teljesen a másik nemű babára "számítottak", megérzés, satöbbi, mit szóltatok hozzá? Lent.
Arra gondolok, hogy valaki nagyon az egyik nemű babára "készül", nem azért, mert a másik nem jó, vagy hasonlók, csak mert mindig is az volt az érzése, hogy neki olyan nemű gyereke lesz, és másik nemű lett a kicsi, hogyan fogadtátok?
Nehéz volt "hozzászokni"?
Ne értsetek félre, nem akarok megrögzötten egyik neműt sem, nem azért kérdezem.
Szia!
Gyerekkoromban nagyon fiús voltam és csak egy bátyám volt. Most is jobban kijövök a pasikkal. Mindig is fiút akartam. Aztán jött a korszak mikor azt mondtam soha nem kell gyerek. Aztán jött egy másik időszak mikor már akartam és csak is lányt! El sem tudtam volna képzelni h fiú lesz. Meg is volt a neve ahogy kiderült, hogy ő van.
Na hát fiú :D Apa nagyon boldog volt és persze most is az, én azért elszontyolódtam kicsit. Néztem a 4D-n a kis fütyköst és nem volt jó érzés. Aztán meg azért utáltam magam, mert nem értettem h érezhettem így. Annyira örülök h megadatott nekem a csoda h gyermekem lehessen, mit szomorkodok? Bűntudatom van miatta... és imádom az én pici fiam.
24 hetes km
18:46 voltam.
Mivel fiatal vagyok még, 20 éves csak, lehet még gyerekem persze, de egy jó darabig nem lesz az biztos. Hogy addigra mit akarok? Szerintem biztos h lányt. Ha nem az lesz az sem baj, mert átélhetem még egyszer a csodát (:
En pont ugyanugy vagyok mint az elso valaszolo! :))
Parommal mindig is biztosak voltunk mind ketten, hogy nekunk, csakis kislanyaink lehetnek, mar a nevuk is megvolt, annyira biztosak voltunk, nezegettuk a lanyruhacskakat (meg jo, hogy nem vettuk meg).
Erre mikor mult heten kozoltek az uh-on, hogy ket kistokos lakik a pocimban, tatva maradt a szank. :))
En meg mindig nem szoktam a gondolathoz, az igazat megvallva, el sem tudom magam kepzelni fius anyukakent, de persze igy is imadom a kis tokoseimet. :) Parom azert konnyebben hozzaszokott, egesz nap avval dicsekszik mindenkinek, hogy ket kisfia lesz. :)
Szia!
Amikor kiderült,hogy babát várok én is lányban gondolkoztam.
Amikor kiderült,hogy kisfiú megkérdeztem a dokimtól,hogy mit fogok én csinálni egy fiúval?:)
Igazából azért döbbentem meg meg,mert nem hittem volna,hogy elég vagány vagyok fiús anyukának.
Úgy látszik mégis!:)
3 napig emésztettem,persze nem volt nehéz:) és azóta is szerelmes vagyok a fiamba,most lesz 27 hónapos! Imádni való,gyönyörű dumagép!:)
furcsa, mert mi lányt szeretnénk, ha lehet választani. mégis valami azt súgja, hogy kisfiú a pocaklakó. még nem derült ki.
16 hetes
Köszi a válaszokat, nagyon aranyosak vagytok!
Jó látni, hogy ahogy gondoltam, nem vagyok egyedül ezzel a dologgal. :)
Ettől senki nem lesz rossz ember, hogy valamit szeretne, persze a bűntudatot nem nagyon lehet irányítani.
Utcsó!
Én is hasonlóképp vagyok, már többen is mondták, hogy tuti fiú, meg párom uh-n 10 és 15hetesen is látni vélt kukit, vagyis gyanúsat, de a doki egyszer sem mondta, sőt, annyit csak, hogy korai még erről mondani bármit, meg elég rossz az az uh-gép, a saját dokink azzal a géppel azt mondta, a 24. héten tudja tutira mondani!
Szóval nekem már nincs megérzésem, csak annyi, hogy mindig is lányt szerettem volna, valahogy ha eszembe jutott a fiú, akkor azzal zártam le 2 mp alatt a kérdést, hogy nekem tuti csak lányom lehet.
Jövő héten megyünk gen. uhra.
18 hetes :)
Az én megérzésem az volt, hogy hosszú combú, barna hajú, barna szemű kislányunk lesz. :) A dokim viszont kitörő lelkesedéssel közölte velünk a 24. héten, hogy ő ugyan lát valamit a lába között... Nem mondom, elsőre csalódott voltam, csalódottak voltunk... Mára viszont abszolút átálltam "fiús anyukára", s talán az jelentene csalódást, ha mégis kislány bújna elő.
Mindenesetre nagyon örülök, hogy az uh segítségével lehetőség van arra, hogy megtudjuk a baba nemét, mert így van időnk felkészülni, "átállni fejben".
Nagyon érdekes volt olvasni ezeket a beszámolókat, főleg, hogy bennem is ilyen gondolatok forognak.
Ma tudtuk meg, hogy valószínüleg fiunk lesz. A férjem nagyon örül, ő mindig is fiút szeretett volna. Én viszont, pont ahogy írtátok, csalódott vagyok.
Kislányt szerettem volna, akivel lehet együtt sütni, főzni, aki tud segíteni majd a többi tesónál...stb.
Már a becenevét is megálmodtam... És kisfiú...
De mit kezdek én egy kukissal? :)
Bár kezdettől fogva Petinek neveztük (ez amolyan szállóige a gyaládban), de sosem gondoltam komolyan, és mégis... Most valóban át kell állnom az álmaimban, terveimben, elképzeléseimben szereplő copfos, szoknyás kislányról a nadrágos, focizó kisfiúra.
De hogy egy fiúhoz elég talpraesett anyuka leszek-e, azt nem tudom. Még fura belegondolni!
Érdekes olvasni a történeteket! Szinte senkinek nem jött be:)
Én mindig is fiút szerettem volna. Én sem voltam soha az az igazi kislány. Mindig fiú barátaim voltak. Valahogy ilyen a beállítottságom. A férjem és a mamám álmaiban viszont még a terhességem előtt mindig egy kislány szerepelt. Biztosra vettem, ha egyszer terhes leszek, csak is kislányom lehet. Aztán jött a 16 hetes ultrahang, és kiderült kisfiú.:)A férjem teljesen odáig volt, és akkor vallotta be, hogy ő is fiúnak örül jobban, csak az álmok miatt teljesen beleélte magát a kislányba. Szóval nekem bejött, szerencsére. Most 23 hónapos, igazi rossz csont, de imádni való kisfiam van.:))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!