Hogy oldottátok meg a pihenést veszélyeztetett terhesként, ha volt már "nagyobb" gyerek?

Sok olyan játék amit ülve, fekve lehet, lego, babázás, autózás, olvasás.

Lényegében nem emeltem, és többet pihentem, de az otthoni teendőket ami a gyermekkel kapcsolatban volt elláttam

Esetleg többi családtagtól, baráttól próbálj segítséget kérni, legalább játszoterezesre.

Én sokat meséltem neki, gyurmáztunk, rajzoltunk. Az asztalnál építőkickaztunk, golyót gurigattunk. (Ő ülve, én fekve)

Nekem férjem, nagyszülők is besegítettek, így minden oké volt, már feljelhetek. De nagyon el akartam kerülni a kórházat, így komolyan vettem a pihit.

Hát először is mindenki gondolja végig a gyermekvállalást...

De nálatok ez már nem téma, úgyhogy fogadd el, sokat fog sírni a nagy.

Még csak akkor fog jönni a dackorszak, amikor megszületik a baba.

Sok lesz a baleset, sok lesz az üvöltés, sírás és a kicsivel is nehezebb lesz, mert nem egy nyugodt környezetbe érkezik.

Felesleges beszélni arról, hogy 0 segítséggel ilyen kis korkülönbséggel miért nem szabad gyereket szülni, tanácsot pedig nehéz adni.

Csak annyit emelgesd a nagyot amennyit feltétlen muszáj és minél bababarátabbra alakítsátok a lakást, mert amíg szoptatod a kicsit, 6x megpróbálja kinyírni magát a nagy.

Minden legyen rögzítve, semmit ne tudjon magára burítani.

Ha ki van teregetve, ti a másik szobában legyetek és csukd az ajtókat, hogy ne tudjon pelenkacsere közben kiszaladni és felmászni a konyhapultra.

Nekem 2 év van a gyerekek közt.

A kicsivel a 17.hétig 7x véreztem, onnan pedig elkezdett nyilni a méhszáj.

Segítségem 0 volt. Ülve játszottunk, csak annyit emeltem amennyit muszaj volt. Napra pontosan született a kicsi.

4! És köszönjük, a dackorszak minket elkerült eddig, már 4 eves a nagy, 2 a kicsi. Baleset, üvöltés, féltékenység sosem volt. A lehető legjobb (volt) mindig minden.

Azért mert neked frusztrációd van, vagy te kikészültél ebben, az nem azt jelenti, hogy mindenhol ez van.