Kismamák, titeket zavar, ha a várandósságotok miatt mások többes számban beszélnek rólatok?

Derjaderja, van amivel egyetértek, főleg hisztis napjaimon amikor már a kedves kollégák szétidegeltek a kéretlen tanácsokkal, megjegyzésekkel, meg az állandó kiritizálással, hogy hogyan merek még dolgozni (31-ik hét).

A babavárás szép dolog és nem lehet titkolni, így az ember akaratlanul is belelép ebbe a közkincs szerepbe. Sokszor kédezik tőlem, hogy hogy vagyunk/vagyok, ilyenkor egy jól köszönömmel lezárom a dolgot, nem bosszankodom. Olyanok is, akikkel amúgy nem igazán kommunikálok érdeklődnek, ez számomra furcsa és szintén bosszantó, de túlléptem már rajta.

Viszont mikor jönnek ezek a megmondóemberek, fele férfi és azt firtatják, hogy mikor meddig és mennyit leszek otthon és miért nem már a babaruhát mosogatom a négy fal között átszellemülve... Na ez belőlem is olyan elemi dühöt tud kihozni, hogy el sem tudom mondani. Kedvencem mikor jönnek az ebédem megszakérteni: rengeteg zöldséget és gyümölcsöt eszem, néha egy kósza kiflivel karöltve (eleinte rosszul voltam, most így a vége felé meg már nem fér meg nem is szeretem munka közben lezabálni magam).

Jön emberünk, beáll az asztalom fölé és el kezdi mondogatni, hogy nehogy kettő helyett egyek már, vagy a másik verzió, mikor lebasznak, hogy hogyan akarok almán gyereket növeszteni.

Na ha ilyenek kap az ember állanódan, egy idő után ugrik a sziasztok, hogy vagytokra is, holott amúgy egy békés jól köszönömmel, ahogy feljebb írtam le is rendezné.

Köszönöm 31, talán igazad lehet, engem nagyon zavart, hogy pl a betegek előtt a folyosón kiabáltak utánam.(kórházban dolgozom), meg hogy én még èpp ott tartottam lelkileg, hogy keresem magamban a kapcsolatot a picivel, próbálom elhinni, hogy ez megtörtént, illetve szokom a testem változásait, amikor mások már kb szülési tanácsokat adtak.

A második gyereknél ugye otthon voltam, és arról nincsenek rossz emlékeim, igaz, az első covid alatt voltam terhes, amikor az utcára is alig jártak az emberek.

Nálam is van aki úgy kérdezi hogy hogy vagyunk?De csak annyit mondok hogy jól és gondolom vele is minden rendben.A másik a vigyázzak magunkra.

Engem nem zavar,7 évet vártam rá.

Tudom hogy még nem baba de úgy hívom amíg nem derül ki a neme, utána már inkább a nevét mondanám.

33-as vagyok. Hidd el én is hasonlóan érzek,a genetikai vizsgálat után tudtam "teljesen" megnyugodni. Tavaly volt egy missed ab ez miatt volt bennem plusz félelem.

De most már elmosolyodok a tükör előtt hogy nő a pocak és kezd láthatóvá válni 🙂

Gondolom már neked is látszik 🙂