Titeket - még gyermektelen nőket - zavar az, ha nőgyógyászaton tucatnyi óriáshasú terhes nőt láttok, vagy esetleg szemetek láttára csinálják az nst-t rajtuk?

Nem zavar, miért is zavarna.

Barna hajam van, és szerettem volna szőkét. De ettől a szőke hajú emberek sem zavartak soha.

Kit érdekel, hogy mások gyerek kérdéssel piszkálnak vagy sem. Akkor vállalok gyermeket, amikor _a párom és én_ elérkezettnek látjuk az időt. Aki pedig nem tud leállni a témával, annak finoman megmondom, hogy a legnagyobb bunkóság más méhében turkálni, és ha majd bármi köze lesz ehhez a témához, akkor közölni fogom vele. Ez eddig bevált.

Szóval nem értem, miért zavar az téged, ha más terhes. Szerintem itt magadban kellene valamit tisztába tenned...

Nem, eszembe se jutott, hogy zavarna, maximum egy kicsi szinte jelentéktelen irigyseg, hogy szívesen lennék en is terhes.

Ennyi erővel megviselne akkor az is, hogy pl valahol magasak vannak, mert én alacsony vagyok, vagy szebbek, jóképűbb a ferjük, gazdagabbak stb.

Szerintem bármilyen nőgyógyászaton de akárhol máshol is teljesen normális hogy ott vannak a terhes nők. Ezt magadban kell rendbe tenni, hogy ilyen az élet, ők most várnak babát te meg majd máskor.

Magán nőgyógyászhoz járok, mivel jó az időbeosztása, ezért maximum 3an vagyunk a varóban egyszerre, kismamát még sosem láttam nála.

Egyszer volt olyan, hogy a kórházba kellett mennem ultrahangra, akkor egyszer csak legalább 8 kismama jött le a terhes patológiáról.

Nem zavart, csak fura volt, hogy annyi terhes nő van körülöttem.

Szintúgy pánikroham szerűség kerülget ha meglátom a nagy pocakot vagy ha hallom h egyik ismerős várandós lett.

Furcsa volt én sem tudtam mire vélni , miért vált ki belőlem ez a téma ilyen heves reakciót.. pontosan még most sem tudom, de talán amiatt mert nem tudom mit érzek. Vagy hogy mit kéne éreznem.

Kettősség van bennem, az egyik, amikor kérdezik, hogy “na mikor jön már a baba?” a reflex válasz a “ most azonnal, ha nem lenne ilyen az anyagi és a mentális helyzetem..” vagy talán a “ most biztos nem, nincs kedvem éjszaka sírásra kelni..” na most döntsem el h egyik nap ez másik nap az véleményem .. mi van …??!

Aztán tudat alatt ( vagyis most már tudatosan) bennem van az irigység nem is a gyerek iránt, hanem az iránt h ezek a nők tehát már vannak olyan anyagi, párkapcsolati és mentális állapotban hogy gyermeket vállaljanak be. Én meg lehet sosem jutok arra a szintre.. nem is biztos hogy létezik az a szint.. 😀

Na tehát a módszerem ha gyermek téma jön: másoknak és magamnak is bevallom , még nem érettem meg rá. Amíg így kavarognak a gondolatok , addig nem vagyok kész rá. És hagyok magamnak időt. ( jaj de kifutsz az időből!! Mondaná valaki -> én meg: hamar munka sosem jó , a szüleid is elkapkodták aztán látod mi lett belőle.. neeem 😛)

Engem sajnos tinikorom óta elborzaszt az emberi terhesség és szülés. Minél többet tudok róla, annál inkább. Nem tudok elvonatkoztatni az Alien filmekkel való hasonlóságtól.

A rendelőben igyekszem láthatatlanná válni, és nem odafigyelni, amikről beszélgetnek.