40+ gyermektelenek, megbántátok hogy nem akartatok gyereket?

Nem.

Nem is volt igazi elhatározás,csak így alakult.

Nem volt egy jó minta előttem,hogy milyen egy normális apa. Párkapcsolatokban sem találtam meg azt,akivel ez miatt komolyan el kellett volna gondolkodnom.

Persze 35 után volt pár év amikor sokat töprengtem ezen.

Üresnek nem érzem az életem,nem bántam meg.Sokkal inkább azt sajnálom,hogy nem találtam olyan társat, akivel ez nem lett volna kérdés.Annak örülök leginkább,hogy nem lettem egyedülálló anya,nem csonka családban nőtt fel a gyerekem.

Olyan "félig tele a pohár" érzés.

Nem bántam meg, bár én nem zárkoztam el attól, hogy anya legyek. De a férjem soha nem akart, én meg elfogadtam ezt a döntését. Eleinte nem is alakult az életünk úgy, hogy egy gyerek beleférjen. Később meg elkezdtem élvezni a kötetlen életmódot. Állandó nyaralások, utazások a világ minden tájára, megvenni azt amire vágyunk. Hajnalig mulatni ha olyan kedvünk volt. Most meg kimondottan örülök, hogy nincs gyerek. Rokonságban is látom, hogy mit kínlódnak a legtöbbször neveletlen gyerekük miatt. Akármerre járok mindig van egy visítozó, hisztis gyerek. 2 barátnőm akik viszonylag későn vállalták az anyasságot, ma nekem sírnak,hogy kimerültek, elegük van, fáradtak, és minden jóról lemondtak. Ha újra kezdhetnék nem szülnének. Meglepő de ilyenkor mindig én vigasztalom őket, hogy ez csak ideiglenes mert kicsik, de később biztos jó lesz, hogy van egy útod aki az ő része.. Én részemet már nem viszik tovább.. De én személy szerint örülök, hogy sosem lettem anya. Nem mindenkinek való az anyasság.

43/N

Ugyan még csak 32 vagyok, de nem szeretnék gyereket. Még huszonéves korom elején nem zárkóztam el előle, de ahogy "öregszem", egyre inkább nem szeretnék. Környezetemben, barátnők szültek, aztán most már nem csak a rózsaszín cukormáz van, hanem látom, hogy mivel jár. Minta pedig van előttem, a szüleim a mai napig együtt vannak, jól neveltek, de ez a világ már nem az, mint akkor.

Nagynénémnek sem lett gyereke, ő most már 60 fölött van. Beszélgettem vele erről, sosem bánta meg. Férje sincs. Orvos, tehát a hivatása mindig lekötötte, sosem unatkozott.

Én soha nem kategóriánként olvasgatok itt.

Végig nézem az új kérdéseket és ha van köztük érdekes, akkor megnézem a válaszokat.

A kérdés alatt pedig sok hasonló témában újabbakat dob fel, néha egész régieket.

Egyébként néha gyerekneveléssel kapcsolatos témákba is beleolvasok.

Érdekes dolog mások véleményét látni akár nevelési kérdésben is,mert sokszor érzi úgy az ember,hogy na ő biztos nem így/úgy csinálná.(okoskodni könnyű kívülállóként)

Aztán látsz egy-két olyan hozzászólást,ami teljesen más megvilágításban mutat meg dolgokat és akár a gondolkodásodon is változtathat.

Értem, köszönöm szépen a válaszod 😊

6os voltam