Férfiak gyerek nélkül nem érzik hogy fontos dolgot hagytak ki életükből?

Én nem szeretnék gyermeket. Egyszerűen nincs türelmem egy gyermekkel foglalkozni. Sőt, a rokongyerekek társaságát is csak ideig-óráig bírom. Amint hiszti van meg dac, rögtön agyon tudnám csapni mindet. (Persze nem teszem, de fejben szívesen eljátszok ezzel)

Valamint Én nem keresek olyan jól hogy egy családot el tudjak tartani. Ha magamat éppen ellátom 160-170-ből akkor minimum +2 főt hogy? Biztosan lesz olyan hogy a másik gyerek a szüleitől kapott valami klassz cuccot és ő miért nem kaphat? Nem mondhatom hogy nincs miből, csak ígérgethetek. Azt pedig nem akarom hogy ő is irigy legyen (joggal) mint én gyerekként.

Nem tudom hogyan legyek jó apa ha a férfiak körülöttem egész életükben vagy dolgoztak, vagy a poharat bámulták. Ne legyek olyan mint ők. Ok, de ennél több is kell. Hiába papolják nekem a nőrokonok hogy ahhoz hogy normális igazi férfi legyek minek feleljek meg, ha nem látom ezt egy hiteles férfitől a gyakorlatban akiben bízhatok. Plusz ezek a nők is hittek abban hogy más lesz a férfi majd mellettük. De persze nem úgy lett, kilépni meg nem akartak. Ergo nem volt normális mintám.

Másfelől szeretem a nyugalmat, a csendet. Szeretem lekötni magam bármivel amihez éppen kedvem van. Ezt egy gyermek mellett nem tehetem meg. Szerintem aki szülő annak nem marad semennyi énideje, kvázi szinte megszűnik önmaga lenni. Apa leszek aki neveli a gyerekeket. Nem a nőzés meg az ágyól ki ágyba be életmód hajt. Hiányzik egy szerető társ az életemből. Csak éppen a gyermekvállalás nem hiányzik.

29F