Örültetek annak, amikor érdeklődtek az emberek a terhességetekről meg hogy létek felől?

Én örültem volna, de úgy igazán senkit nem érdekelt. :D Én nyitott vagyok, engem más sztorija is érdekelt volna, amennyiben nem csap át túl hosszú regénybe a történet, de csak anyukám mesélte el az ő történetét meg nagymamám, azt meg már kissé elhomályosította az idő, és ismertem is. Én azért is jártam ide az oldalra történeteket olvasni, mert fel akartam készülni, hogy ne érjen sokként majd minden második dolog. Szóval ha valaki megkérdezte hogy vagyok, akárcsak udvariasságból, nekem jól esett és a viszonyunknak megfelelően válaszoltam neki (közelebbi ismerősnek tartalmasabban, távolabbinak "minden ok köszi").

Nekem jó tapasztalataim voltak, velem kedves volt mindenki, és örültem, ha érdeklődtek :) Egy valami volt idegesítő, amikor a végén naponta kérdezgették a közvetlen családtagok, hogy egyben vagyok-e még, na hát mondtam nekik, hogy úgyis szólok, ha megszültem :D

Hála istennek akkor már otthonról dolgoztunk, mikor terhes lettem és senkinek nem mondtam el. Csak néhány barát és a család tudta, a legtöbb hülye piszkálást,horror sztorit megúsztam.

Akit kedveltem és nem a pucér valagára esett teherbe, illetve tudtam hogy régóta szerettek volna babát, annak szívből örültem, boldogan érdeklődöm ha csak találkozom velük. De amikor ismerősöm lett terhes egy 4 hónapos kapcsolatba, nulla egzisztencia nélkül az anyjáék nyakára, milliós adóssággal, akkor kb szerintem a pofámra volt írva hogy te normális vagy? Nem is akartam érdeklődni, egy egyszerű hogy vagy jött ki csak belőlem,mert röhejesnek tartom.