Lehet valami baj? Mennyi idő telt el 2 terhességetek között, félek, hogy komplikációk lépnének fel.. nem igazán tudom kinek elmondani vagy megbeszélni a félelmeim..
Kedves olvasók..
Kérlek amennyiben előítéletes vagy.. ra..ista.. és hasonlók kérlek lépj tovább és ne olvasd amit írok.
27éves vagyok, párom nem magyar, harmadikországbeli. Házasok vagyunk, szeretjük egymást (ezeket azért írom le, hogy értsd az ezt követő soraim)
Terhes vagyok, a kisfiam alig múlt 8hónapos, félek, hogy korai a mostani terhesség orvosnál még nem jàrtam hisz még csak tegnap kellett volna a havimnak jönnie, több teszt is pozitív ill. a digitális 2-3 hetet ír. Szerettem volna még kisbabát illetve szeretnék is, abban a percben teljes mértékben úgy éreztem, hogy akarom, bele se gondoltam, hogy ez még korai.. azóta sokat olvastam és kezd eluralkodni rajtam a félelem.. mi van ha a testem nem regenerálódott még ès nem képes kihordani úgy ismét egy kisbabát, hogy az egészséges legyen ahogy én is az maradjak. Első szülésem volt egyetlen fiam van, a szülés borzalmas volt.. az is ahogy bántak velem, rángattak, megpofoztak, mondván csak hisztizek, nem fáj csak játszok stb.. rettenetes élmény, a baba elsőre összejött, pont ahogy az első is. Ahogy tudatosult bennem a terhesség félni kezdtem.. már most rettegek a szüléstől.. ahogy írtam szeretjük egymást a férjemmel de sajnos vele nem tudom megosztani a félelmeim.. rettenetesen egyedül érzem magam. A férjemmel nem azért nem tudom megbeszélni mert nem érdekli, hanem egyszerűen neveltetésből adódóan nem beszél ilyet velem.. mintha “nem az ő dolga” az ilyen lányos dolog valójában nem is érti mi bajom.. az egészben azt látja, hogy èn nem akarom, hol ott nem feltétlen erről van szó egyszerűen csak fèlek mert semmi segítségem se szülők se semmi a fiam pici.. és ahogy a terhesség nyílvánvaló lett úgy előjöttek a rossz emlékek, az a megalázás ami ért szülés közben ahogy nevetett a nő rajtam, hogy kiabálok, hogy fáj mai napig zokognom kell ha erre gondolok.. azt hittem túl vagyok ezen de az újabb terhességgel előjött. Most rettegek.. félek egyrészt, hogy korai az újabb baba (ettől a sok olvasgatás miatt félek.. azt is olvastam, hogy akár megis halhat az édesanya..) másrészt a szüléstől az orvosi procedúra a fiammal (imádom a fiam..) nincs kire hagyjam.. egyrészt másrészt nem akarom, hogy bármiben is hiànyom érezze. Szeretném ezt a babát mègis félek egy részem más nem akarja a fent leírtak miatt, terhességmegszakítás nem lehet.. egyrészt félek a következményeitől másrészt férjem se támogatna benne. Attól nem félek, hogy két kicsi baba itt lenne hisz ha egyet tudok pelenkázni etetni fürdetni játszani vele akkor kettővel is nem ez a bajom, hanem a 9hónap és az azt követő szülés.. rettegek.. :-(
Kicsit zavaros lehet ahogy írtam, de a fejemben is elég kesze kusza minden jelenleg :-(
A lényeg, hogy annyi érzés félelem kerített hatalmába a terhesség tudatában.. és nincs kivel megosztanom..
Rossz ember lennék? Csak mert felmerült bennem, hogy mégsem állok készen? Vagy csak átmeneti félelem? Volt már valaki hasonló cipőben..? Kérlek ne ítélj el.. nem felelőtlenűl játszottam.., és csináltam egy gyereket.. akartam őt, majd felszakadt újra minden rossz érzés sérelem megalázó érzés.
Köszönöm
És ehhez az egész sztorihoz még is mi köze van a férjed származásának? Úgy felvezetted mintha lenne bármi jelentősége, minden rasszista szar menjen is innen… közben pedig az égvilágon a kutyát nem érdekli és a legkevésbé sem lényeges információ a problémádat tekintve.
Na és hogy arra is válaszoljak ami valójában a kérdés, az az hogy ha már így sikerült, akkor ebből a helyzetből kell kihozni a legjobbat. Szeretnéd ezt a babát, ezt senki sem vitatja el tőled. Kicsit hamar vállaltátok be? Szerintem igen, de nem te lennél az első aki ilyen kis korkülönbséggel hord ki 2 vagy akár több egészséges terhességet. A fizikai állapotodról inkább az orvos tud majd konkrétat mondani, de szerintem nem lesz probléma :)
Én a helyedben lehet felkeresnék egy pszichológust, aki segíteni tudna feldolgozni a korábban átélt negatív eseményeket, és segítene ennek a tükrében élvezni a mostani várandósságodat. Sajnálom, hogy a férjeddel nem tudsz ilyen dolgokról beszélni, mert biztos az is segítene. Esetleg ha szakemberhez fordulnál, meg lehet kérni hogy néha-néha közösen had vegyetek ezen részt hátha lehetne javítani a kommunikációtokon.
A legkevésbé sem vagy rossz ember, amiért megijedtél. Biztos mások is megijedtek először, akik ebbe a helyzetbe kerültek, aztán tisztázták magukban a dolgot és mentek tovább.
6 hónapos volt a lányom, mikor becsúszott a kistesó. Nekem is kellett pár hét, mire magamban helyre tettem a dolgokat. Nekem az első terhességem problémás volt elejétől a végéig. 37 hétre született a lányom. Nagyon aggódtam, hogy pici baba mellett hogy csinálom végig a terhességet. Végül a második terhességem teljesen komplikációmentes volt, a kiírt a napon szültem.
Ha abortuszról szó sem lehet, akkor nyilván meg kell barátkoznod a helyzettel. A szülés sem biztos, hogy ugyanolyan rossz élmény lesz.
Mondattagolás, pont, vessző, nagybetű a mondat elején sokat segítene az idehányt kisregény értelmezésében....
Magyarországon biztos nem pofoznak meg a szülészeten
Egy kollégám is nagyon hamar vállalta a gyerekeit. Egészen pontosan minden szülése után 3 hónappal össze is jött a következő. Ráadásul a szülései: császár, hüvelyi (vbac), császár, császár. Köszöni szépen, ő is és a gyerekek is jól vannak.
Testvéreim között is 18 hónap van, tehát anyu 9 hónappal esett teherbe az első szülése után. Náluk is minden rendben.
Az egyik tanácsom, hogy hagyd abba a neten olvasgatást, mert mindenre találni fogsz negatív példát. (Meg is halhat az anya? Igen, de attól is, ha ráesik egy repülő. Nagyon bosszantanak az ilyen ijesztgetések.)
A szülésélménnyel kapcsolatban: már úgy fogsz odamenni, hogy tudni fogod, mi fog történni. A második szülésemre nagyon szeretek gondolni és neked is legalább ilyen jól fog menni. Teljesen tudatában voltam a testemnek. A másodiknál végre nem csak a szakemberekre hagyatkoztam, hanem a saját megérzéseimre is. Pl. a szülésznő javasolta a labdán vajúdást, mert mondtam, hogy az az elsőnél tetszett. Mire előkészítette a labdát, éreztem, hogy ha lemászok az ágyról, állva kell megszülnöm a babát. Ha ez az első szülésem lett volna, szófogadó kislányként másztam volna le a labdára, nehogy rosszul érezze magát a szülésznő, amiért a kedvemért elővette a labdát. Így viszont, mondtam, hogy bocsi, de mégis maradok. Kaptam egy kis szemforgatást, meg kizárt, hogy lassan nyomnom kelljen. Szó szerint 2 fájással később, már toltam is.
1-es szerintem azért írta a kérdező a férje hovatartozását, mert kulturális okai vannak, amiért ide fordult a kérdező. A férje esetében, ha kérné, hogy beszélgessenek erről a témáról, olyan lenne, mintha egy magyar embertől kérnénk, hogy mostantól 10 centivel közelebb beszéljen mindenkihez.
Először is, ha a férjeddel nem tudsz ilyeneket megbeszélni, szerintem régen gáz...
De akkor nincs ott anyukád, barátnőd, barki?!
Másodszor, valahogy nem akarom elhinni ezt a szülés közbeni pofozkodás storyt...
Harmadszor, ha nem akartatok ilyen kis különbseggel babát, miért nem védekeztetek?! Tudom, tudom, vedekeztetek, csak becsúszott..
Negyedszer, csak hogy a kérdésre is valaszoljak, senki nem tudja megmindani, hogy a te testednek elég volt-e enbyi regeneráció.
Vannak, akik a 6hetes kontrollra terhesen mennek vissza. Sokszor hallani 1 év különbségről 2 gyerek közt. Nekem egyik sincs ismeretségi körben.
Viszont tesómék megszívták. 9hónappal szülés után lett terhes. A másodikat mikor szülte, ki kellett szedni a méhét. Az orvos azt mondta, az első után még nem jött 100%ra helyre, a méhlepény belenőtt a méhfalba. Nem tudták volna máshogy.
Nekem is és az ő dokija is a minimum 1 évet mondta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!