Örültetek annak, amikor érdeklődtek az emberek a terhességetekről meg hogy létek felől?

Alapvetően nem idegesített.

Az viszont igen, amikor olyan megjegyzéseket tették, hogy túl nagy a pocakom, meg paráztattak, hogy milyen nehéz lesz a szülés. Meg hogy most pihenek, mert utána nem fogok...

Fhuuu utáltam az ilyen okoskodásokat.

A hasam méretére tett megjegyzések idegesitettek.

Vékony voltam, nagy hassal. Mindig Van aki szerint túl kicsi, túl nagy, túl fiús, túl lent van, stb

Okyan h pont jó így ahogy vagy a 8. Hónapban, olyat senki nem mond

Utáltam, ha bárki, főleg távolabbi ismerős rákérdezett....

Egyrészt macerás terhességem volt, így hazudni nem volt kedvem, hogy "szuperül vagyok", de belemenni sem akartam a részletekbe, mert nem esett jól beszélni sem róla. Ha mégis megemlítettem, akkor jött az okoskodás...nyilván persze azoktól, akiknek fogalma sem volt a komplikációim hatásairól/lehetséges következményeiről.

Másrészt én is folyton megjegyzéseket kaptam a hasam méretére... meg arra, hogy nem híztam eleget (szerintük)

Harmadrészt gyűlöltem, hogy a legtöbb ember annyira tapintatlan, hogy 2 perc után már csak arról beszéltek, hogy nekik/szomszédnak/kisboltosnak milyen szülési traumája volt és persze a favorit, hogy "haha innentől már vége a jó világnak, többet nem alszotok". Miért gondolják az emberek, hogy terhesen szívesen hallgatom mások szülési komplikációit? :D

Nyilván a barátaimmal szívesen beszélgettem róla, de a távoli ismerősök, munkatársak, random anyukák a sírba kergettek volna :D

Kedves utolsó! Én tudtam, hogy innentől nem lesz megállás. De nem örültem, hogy lépten-nyomom, kérés nélkül az arcomba is tolják, főleg, hogy általában kárörvendéssel :D

De lehet csak az én környezetemben volt sok a frusztrált anyuka (női munkakörben dolgozom) és ezért kaptam ilyen koncentráltan :)

"petrezselyem van a levesben ettől el fog vetélni "

ÚÚ na ezen most jót nevettem! :D köszi a felderítést :D

Vannak fura nők :D

#4 + #6 voltam

3 dolog idegesített:

- a "most pihend ki magad"

- a "Milyen kicsi a pocakod, biztos 9. hónap?"

- És hogy néhányan valamiért úgy érzik, hogy na akkor most végre elmesélhetik a szüléstörténetüket. Konkrétan a hányinger kerülgetett, így kb. a 3. ilyen esettől szóltam, hogy ez nem érdekel, vagy csak faképnél hagytam az illetőt. Egyszerűen viszolyogtam ezektől.

Én nem örültem/örülök mikor random rákérdeznek, meg mondják a véleményüket, hogy épp mit miért csinálok rosszul...

Kivétel közeli családtagok, barátok, akikkel nyilván sok mindent megbeszél az ember. De hogy az egész munkahelyem csak erről tud velem innentől beszélni, mintha minden más aspektusom megszünt volna létezni, az baromira idegesít (hogy vagy, rugdos már, megvan már a bababútor, hüvely-császár lesz/szeretnél, nagytesó várja?).

Amúgy a legidegesítőbb az egészben, hogy akármit válaszolsz jön a rálicitálás. Ha jól vagy, akkor leszel majd rosszul, ha rosszul vagy, akkor lesz ez még így se. Ha bármi komplikációd van, akkor ő ismer valakit akinek 7x ekkora komplikációja volt... stb... igazából mind magáról akar beszélni, vagy egy sztorit akar elmondani, baromira nem kiváncsiak rád...