Van nem tervezett gyereked? Hogy élted meg?

Most várom a negyedik gyermekem, és csak egy volt tervezett közülük. Az első gyerekem 19 évesen egy futó kapcsolatban fogant nem tervezetten. Imádtam az első terhességi teszt óta, igazi fényesség volt az ő jötte, de állati nehéz volt a húszas éveim első fele: baba, egyetem, munka, mindezt lehetőleg egyszerre... Szörnyű volt.

A másodikat nem én szültem, örökbefogadtam, rokoni örökbefogadás útján, de nem így terveztem. Nem részletezném túlságosan, elég annyi, hogy babaként került hozzánk (már a férjemmel együtt voltunk akkor), eleinte egy válsághelyzetre jelentettük mi a megoldást, de kötődni kezdtünk, a vérszerinti nem akarta vissza, és később úgy döntöttünk (mi és a vérszerinti), hogy örökbefogadással véglegesítsük a helyzetet. A gyerek ismeri az eredettörténetét, de a mi gyerekünk, neki mi vagyunk a szülei.

A harmadik gyerekem rendesen, tervezetten, házasságba született, ahogy a nagy könyvben meg van írva. És annyira jó volt végre ilyen hagyományosan és harmónikusan megélni a babavárást!

Erre most a férjemmel becsúszott egy negyedik. Épp amikor vissza akartam menni ősztől dolgozni, és ez kirántott volna minket az enyhe nélkülözésből. Épp amikor már minden gyerekünk oviba vagy iskolába járna, és fellélegezhetnénk. Mert amúgy állati nehéz évek állnak mögöttünk. Sok mindent megteremtettünk, a mi rendhagyó családunkat is komoly munka volt szépen felépíteni.

Persze el is vetethettük volna ezt a babát, de valójában mindig akartunk egy negyediket, csak nem pont most, szóval nem lenne szívünk abortálni.

Viszont most is, mint az előző két terhességem alatt, elég vacakul vagyok fizikailag. Az első trimeszter mindig egy rémálom. Én erre nem voltam felkészülve lelkileg, hogy most hetekig rosszul legyek, aztán majd megint átessek egy nehéz szülésen, és egy embertpróbáló alvásmentes kisbabakoron!

És hát komolyan lesz 4 gyerekem, akik közül csak EGY érkezett tudatosan? Milyen kitolás már ez az élettől? (Vagy más megfogalmazásban: hogy lehetek ilyen béna?)

Nyilván imádom mindet, különben nem vállaltam volna őket, na de akkor is, annyival könnyebb felkészülten és tudatosan várni egy gyereket! Néha azt érzem, hogy már kicsit irtózom a szextől is, mint attól a tevékenységtől, ami ilyen nyomorulttá tesz. Különösen a terhességi rosszulléteim közben születnek ilyen gondolataim. Más is érzett ilyet? Ki hogyan élte meg a nem tervezett terhességét?