Van itt olyan, aki nem tervezett terhesség esetén abortuszra ment azért, mert a párja nem akarta a gyereket, de ő maga egyébként szerette volna megtartani?

Szakítottak, aztán újra összejöttek. A legvége válás lett, a nő nyugtatót szed.

Ebben az esetben a nő nekem maga mesélte, hogy így jártak.

Munkatársamat kényszerítette rá a volt férje, elváltak, azóta is lelki roncs.

Fordítva is ismerek ilyet, a férfi eléggé ráment, hogy a nő nem tartotta meg a tervezett gyereküket. Elváltak, azóta szerencsére rendbe jött, van családja de pár évig önmaga árnyéka volt.

Illetve édesanyám gimis barátnője teherbe esett anno a barátjától 20 évesen, mindketten ragaszkodtak a gyerekhez, de az anyja valahogy rákényszerítette hogy otthagyja a srácot és a gyereket is elvetesse. Ő öngyilkos lett.

Megelőzve egy esetleges következő kérdést: nem, olyat sem ismerek, ahol a férfi akarata ellenére meg lett tartva a gyerek és utána vígan éltek. Épp ellenkezőleg, záros időn belül gallyra ment a kapcsolat/házasság.

Se egyik, se másik nem jobb és jó eséllyel egyik után sem fog minden ugyanúgy maradni.

Jelen!

23 évesen lettem terhes fogamzásgátlós hiba miatt. Én a fellegekben jártam, mert a dokim azt mondta, hogy készüljek fel, hogy nehezn fogok teherbe esni. Úgy voltam vele, hogy nem szabad elvetetni, mert ki tudja mikor sikerül legközelebb. Párom persze a dolog anyagi illetve a mi lelki dolgainkat nézte és ellenezte nagyon. Sok ajtócsapkodós, veszekedős este után elköltözött tőlem. Azt hiszem ez volt az a pont, ahol rájöttem, hogy el kell vetetnem a babát. A párommal ekkor már jegyben jártunk és hosszú távra terveztünk, tudtam hogy akar babát, de nem most. Rájöttem, hogy egyelőre pénzünk sincs annyi, hogy fenntartsunk egy olyan életszínvonalat mint a mostani, plusz a baba költségeit is fizessük. Elvetettem így a babát.

28 évesen lettem újra terhes, teljesen tervezett módon. Az azt megelőző évek nagyon kellettek nekünk, utazgattunk, kettesben voltunk sokat. Szóval jól döntöttem végül :)