Nem tervezett terhesség?

Igen van, másik fajta fogamzásgátlót kezdtem szedni az elsőnél sosem volt baj ha beteg voltam ha hánytam vagy ment a hasam védekeztünk máshogy is, ennél csak megfázásom volt még lázam se igazán volt..

Én nem akartam megtartani, bármennyire is elítélhetnek emiatt, tanulok még és nincs olyan családi hátterem hogy tudjam biztonságban felnevelhetem ha történne valami.

Már egy éve együtt éltünk a párommal akkor, miután kiderült ő kezdett biztatni hogy tartsuk meg. Beszélgettem barátokkal, ő is elmondta néhány ismerősnek. Végül is sikerült megnyugtatniuk, hogy minden rendben lesz, ne aggódjak.

Amíg újdonság volt a terhességem úgy tűnt igazuk lesz, ugyanúgy folytattuk a közös életünket..

Viszont most hogy vége felé járunk előjönnek olyan problémák amikkel nem tudom mit tegyek.

Mintha már nem lenne fontossági sorrendje, folyton elúszik mindennel, nem rendezi a hivatalos dolgait, bezárkózik a saját világába a gépe elé ahonnan egyre kevésbé tudom kimozdítani.

Már nem várja az ultrahangokat, nem segít a babacuccok beszerzésénél, egyre kevesebbet foglalkozik úgy kb mindennel.

Aggódok mert nem tudom mi lesz így.

Próbálunk beszélgetni ezekről de úgy tűnik semmi nem hoz javulást.

Nem tudom mi lesz a kicsi születése után, azt se hogy érdemes-e addig várni és így maradni.

Megszakítással "védekeztünk", igaz, úgy terveztük, hogy csak átmenetileg, feltett szándékom volt gyógyszert felíratni, csak a lehetetlen beosztásom miatt nem nagyon tudtam eljutni orvoshoz.

Amikor kiderült, hogy terhes vagyok, egyértelmű volt, hogy megtartjuk, pedig nem voltunk régóta együtt. Aztán a kapcsolat nem is lett hosszú életű, a volt párom szinte teljesen kifordult magából, úgy érezte, hogy most, hogy terhes vagyok, már bármit megengedhet magának, úgyse hagyom el. Rosszul hitte. De a döntésemet egyáltalán nem bántam meg :) Van egy szuperokos nyolcéves fiam, mint az kiderült, hihetetlenül intelligens. Neki egyszerűen meg kellett születnie. Amúgy érdekes módon amióta ő megszületett, rengeteg pozitív változás állt be az életemben, és biztos vagyok benne, hogy most nem tartanék ott, ahol, ha másként döntök.

Szia.

Kisfiam 2. szülinapjàn derült ki, hogy terhes vagyok. A két évben a fiam születése utàn egyszer nem védekeztünk. Màr sokat beszélgettünk, mikor jöjjön a kistesó, így egyértelmű volt, hogy megtartjuk.(Én kicsit megilyedted, hogy hogy fog menni a két kicsivel, de a pàrom bíztatott)

Ma màr 3 éves a kicsi làny, és Apukàja szeme fénye. :)

Mindenképp megtartanám, ha becsúszna egy baba.

Tabival védekezünk.

L20 (és F23)