Hogy legyek így jó anyukája egy kisfiúnak?

Olyan lesz a gyereked, amilyennek neveled! Óvónő vagyok, nyugodt szívvel mondhatom, hogy az az 1-2 gyerek, aki problémás a csoportomban, szülői ráhagyás, nemtörődömség vagy agresszivitás miatt van. Amikor a gyerek csúnyán beszél vagy verekszik, szinte mindig otthonról hozza. Ha szeretetre, figyelmességre, segítőkészségre, empátiára neveled, akkor olyan lesz.

Az elevenség más kérdés. A lányok is elevenek, hisztisek, dacosak hiszen ez életkori sajátosság.

Ne már azért Előző. Biztos tapasztalt vagy, de azt meg nem látod, amikor az óviban, suliban tanult csúnxa szavakat, viselkedést hozzák.

Nekünk pl mesélték az óvis nyílt napon, hogy épp a köpködés a divat. Szerinted hány anyuka és apuka köpködi egymást?

A gyereknek meg genetikája is van, meg születés körüli bajok is lehetnek, létezik ADHD, SNI, nemcsak a nevelés dönt el mindent, bár tèny hogy nagyon fontos.

Bennem is sokszor felmerül ez a kérdés, annak ellenére, hogy én mindig is egy fiút és egy lányt is szerettem volna. De aztán mindig eszembe jutnak azok a fiú/férfi ismerőseim, akik kedvesek, udvariasak, gyerekként jópofák, és az, hogy ilyenkor mindig úgy képzelem, hogy a neveltetésének köszönhető. És miért ne adhatnék ilyen neveltetést én is a leendő gyerekemnek?

A családban láttam közelről felnőni egy nehezen kezelhető fiúgyereket. Pontosan láttam azt is, hogy milyen nagy részét rakták erre rá a szülei a következetlen, kiszámíthatatlan nevelésükkel. Mellesleg ugyanez a húgán úgy jött ki, hogy ő meg nagyon sokat sírt és hisztizett. Nem a nemtől függ a kezelhetőség, menni fog fiúval is. :)

Pont valamelyik nap álltam a sorban a boltban és előttem volt egy nő a lányával, mögöttem meg egy kisfiú a szüleivel. A 2 gyerek osztálytárs volt, elsősök. A lány fel alá szaladgált, vihogott, folyamatosan odafutott a fiúhoz, rácsimpaszkodott (nem megölelte, hanem tényleg csimpaszkodott) és kérlelte hogy legyen a férje, mert szerelmes belé. A szegény fiú meg bújt volna el az apja mögé, meg látszott rajta hogy sokkal visszahúzódóbb. A kislány anyja eleinte nevetett, nem fogta fel, hogy a fiúnak ez nem annyira vicces, aztán aztán mikor már kamu eleséseket csinált a lány és a nyakába borult a tütü szoknyája, akkor már próbált volna rászólni, de már kb késő volt, teljesen be volt pörögve.

A fiú szülei is csendesnek tűntek mint a fiú.

Csak azt akarom ezzel mondani, hogy a neveltetésen múlik. A kislány anyja meg se próbálta eleinte kicsit fékezni a gyerekét.