Hogy legyek így jó anyukája egy kisfiúnak?

Nekem egy lányom és egy fiam van (ebben a sorrendben), és áldásnak érzem, hogy nálunk is főleg lányok vannak a családban.

Szegény lányommal kapcsolatban mindenféle félig bevallott koncepcióm van, amik ellen állandóan küzdök, meg elbaxott női sorsok és sztereotípiák és negatív sorskönyvek meg a saját kis elrontott életem.

Csomószor megijedek, tejóég, te jó ég, túl fiús, túl lányos, túl szelíd, túl vad, túl naív, túl öntudatos (3 éves), te jó ég én olyan voltam most mint anyám, most akkor ő is olyan elcse.ett lesz mint én, te jó ég, bezzeg anyám ezt jobban csinálta stbstb

A fiammal kapcsolatban nincs semmi koncepcióm, tervem, félelmem, elvárásom, az ő nevelését és társaságát csak imádom.

Aztán lehet, ő lesz elrontva...

Mondjuk én mindkettőjüknél azt a nemet szerettem volna, ami lett, és pont azért amit Te is írtál, hogy közelről se láttam még fiúgyermeket szinte, a lány biztos könnyebb. Ja csak a lány meg Te vagy, a Te képedet tolod bele a női sorsról, ami elég ijesztő.

Összességében ne aggódj, mert a kisbabánál mindegy milyen nemű, még sokáig az, ha meg valami jobban érdekli az kiderül. Nálunk pl a lányom alapból lányos, a fiam meg csecsemő kora óta a járművekre és a műszaki cikkekre bukik, emellett egy mindenre mászó kamikaze kalandor. Másrészt a kiscicáktól elolvad és nyüszögve ölelgeti a plüsseit és gügyög nekik. A lányom egy kis vadóc, cserfes, hisztis, nem igazán szabad felvenni vagy ölelgetni csak ha és ahogy épp akarja, viszont imádja a rózsaszínt meg a lányos cuccokat, ruhákat, nagy szerepjátékos és nagyon megbízható, óvatos pl a közlekedésben.

Mindegyik gyereknél látni hogy milyen az ő egyedi jelleme. Ha meg jön vmi nemspecifikus kérdés, akár orvosi, gondozási vagy lelki, akkor utánakérdezel, olvasol, beletanulsz.

A gyerekek közti szivatásról annyit, hogy at extrém eseteket leszámítva az áldozat szülei követtek el nevelési hibát, nem a piszkálódóké. A csoportszellem viszi még az amúgy jó jellemeket is.

Ne görcsölj erre szerintem, mert akkor már az egyéves kori magatartásába is belevetíresz mindent és túlneveled.

Esetleg egy fókuszált pszichoterápia, célzottan ezzel a témával még bele is férne szülésig.

Nem kell látott minta ahhoz, hogy jól ellásd a babádat, aki hamarosan egy kommunikáló értelmes kis ember lesz. Sokáig nincs különbség köztük, pelenkázásnál tűnik fel a különbség. Aztán onnantól elég, ha a gyerek jelleme és szükségletei szerint támogatjátok, nem kell belenevelni a szerinted fiús vagy lányos dolgokat.

Nekem mindkettő van: egy önálló, kicsit sem ölelgetős, rendszerszerető 5 éves és egy matrica, puszilkodó, örökmozgó kismajom majdnem 2 éves. Ugyanazzal játszanak, annyi a különbség, hogy a lovardába az egyik unikornist állít, a másik kis autót. És direkt nem jelöltem meg, melyik fiú és melyik lány, mert a személyiségükben ez nem mérvadó, csak akkor, ha sztereotípiákat akarnék keresni bennük.

Ne elvárásokkal indulj neki, csak szeresd azt a kisbabát, akit a kezedbe adnak majd és meglátod, hogy nem tipikus kisfiút nevelsz, hanem azt a kis embert, akiből bármi lehet, ha hagyod kibontakozni.

Van fiam is és lányom is. A fiamat a lányom huncutságban nagy előnnyel beelőzné. A fiam inkább kis mimóza, hagyja, hogy bántsa más, stb. Nagyon általánosítasz ebben. Ez szerintem teljesen attól függ, hogy hogyan neveljük és milyen tulajdonságok jellemzik önmagában.

És az első gyerek előtt én is így voltam, fiúban csak eleven, rossz nevelési példa volt, lányokkal nekem is több dolgom volt. De utólag azt mondom, hogy sokkal több "fejfájást" okozott a lányom eddig, pedig ő a kisebb.

Ezek az altalanositasok honnan jonnek, hogy milyen egy lany meg egy fiu? Velem kislanykent eldobhattad volna a fesulgetos-csajos idotoltos terveidet. A hugommal, aki ugye szinten lany, kemenyen gyepaltuk egymast gyerekkent, es csendesek se voltunk. Azota felnottunk, es nagyon joban vagyunk, de anyukam, aki mindig kislanyokat szeretett volna - es meg is kapta - igencsak meglepodhetett, hogy a sztereotipia rank nem volt igaz.

Ket fiam van, mindkettot kovetkezetesen neveljuk. Tisztelettudo, kedves, baratsagos gyerekek. Ket kulon szemelyiseg, az egyik nagyon nyugodt, a masik kevesbe. Masodjara kislanyban renenykedtem, de mar nem adnam semmiert. Majd benned is meg fog ez valtozni.